reméltem, hogy ha diplomázok, akkor utána megszűnnek a sulis rémálmok (felváltva a gimiben vagy általánosban ülök, és például töriből kell felelnem, és hiába mondom, hogy dehát én itt már végeztem egyszer), de a történelemórára való nem készülés egyszerűen beivódott a tudatalattimba, nincs menekvés.

ettől függetlenül a hold ma is baromi jól néz ki.

tegnap álmomban megint próbáltam megragasztani valamit, és megint nem sikerült.

most, hogy leselejteztük a sötétítő függönyöket, de újakat nem vettünk, elég gyakran előfordul, hogy reggelente félálomban baromságokat álmodok. a legutóbbi emlékezetes termés:

dágon vagyunk a focipályán, valmi félig celeb focimeccsen, az egyik kapu hálója mögött ülök valakivel. a kapuban paso krsa aka lord panamo (szerencsére nem fehér öltönyben és kalapban), eszméletlenül bénán véd. de közben jókat röhögünk együtt, majd a meccs végeztével megkérdem, hogy “lehet azért vagy ilyen béna kapus, mert alacsony vagy, nem?” a válaszra nem emlékszem, de nyilván nagyon bevágódhattam nála. szerencse, hogy akirÅ‘l ilyeneket álmodok, az nem kap róluk értesítést. (= nem feltétlenül kell továbbküldeni neki :))

ezen kívül rémlik még valami madness koncert a kultiplexben(!) ahova mindenképp mennem kellett, pedig igazából nem is szeretem.

rég volt már álom, úgyhogy most lesz.

álmomban moszkvában jártam valami ismeretlen férfiakkal, akik szerint a seggem “nem megfelelÅ‘ méretű”. ez nem kapcsolódik szorosan az ezután következÅ‘ eseményekhez, de azért ezt mindenképp le kellett írnom. snitt.
moszkvában mindenki ilyen hülye otthonka szerű kötényt hordott, többnyire fehér vagy valamilyen kék mintás színben, tisztára mintha mindenki takarítónőnek lenne öltözve, a férfiak is. kerékpárral jártuk a várost, és véletlenül összefutottunk egy állatorvosnővel, aki történetesen magyar volt, és annamáriának hívták. annamária elmesélte, hogy moszkvában azért nincsenek kóbor állatok, mert nagyon drága az állatorvosi szolgáltatás, így nem sokan engedhetik meg maguknak. snitt.
ezután rájövünk, hogy moszkvában minden kibaszott drága, miután sikerül elkölteni egy kis élelmiszerboltban nagyjából 10 000 forintnak megfelelő összeget. snitt.
ezután valami lakókocsis kempingben mégiscsak találunk egy vörös kiskutyát és egy ugyanakkora, ugyanolyan színű kismacskát, akiket összeszedünk, mert láthatóan nem volt gazdájuk. a bicikli csomagtartóján végül összeverekszenek, és úgy döntünk, elvisszük őket annamáriához, hátha megvizsgálja őket ingyen, mert pénzünk az nemnagyon maradt.

otthon vagyok dágon, és nálam alszik az egyik csoporttársam, aki lány. együtt alszunk a nappaliban, mert az ő pasija, aki nem mellesleg kínai, egyedül alszik a dupla ágyamban. dél körül rányitom az ajtót, hogy rendben van-e minden, de még nincs ébren.

snitt.

felhív egy ideges anyuka, hogy vissza akarja hozni a zala nevű örökbefogadott kisfiút, mert rossz. így fogalmaz: már három hete itt van, és eddig semmi jót nem csinált. magyarázom neki, hogy valószínűleg valami baja van a gyereknek, mert a gyerekek alapból nem rossz indulatúak. de persze hozza vissza a gyereket ha elégedetlen vele. így megy ez.

álom #1

ment a vita a kislevelű hárson (tilia cordata, just for the record, ez álmomban is eszembe jutott), hogy annak milyen a szaga. dörzsölgettem a levelét, de a szagára nem emlékszem, az ízére viszont konrétan: semmilyen íze van, egész ehető. (az igazsághoz hozzá tartozik, hogy gyerekkoromban tényleg megkóstoltam:)

álom #2

michael jackson vagyok és eutanáziát hajtanak végre rajtam. valaki az ágyam mellett ül otthon a saját szobámban és közvetít a valaki(k)nek az állapotomról. várja nagyon, hogy végem legyen.

én meg hallgatom ahogy egyre lassabban ver a szívem és egyre kisebbeket lélegzem, majd a valaki azt mondja, hogy ezek az utolsó szívdobbanásaim, érzem is ahogy húz be a sötétség, de közben mindent hallok, ami kurvára idegesít. eccecsak minden erÅ‘met összeszedem, fulladva veszek egy mély levegÅ‘t, majd kiáltom, hogy “anyu ne közvetíts légyszíves”. na erre ébredtem fel.

vajon a krúdy féle álmos könyvben van-e olyan szócikk, hogy michael jackson vagy hogy eutanázia, tilia cordata esetleg?

nézzétek el nekem, hogy semmi se történik itt az átmeneti semmittevő időszakban. ma plédául lemostam a lakásban található ablakok 3/5 részét. a maradék 2/5 nem lemosására jó okom van.

ma egy mortz-nak beígért éjszakai történetet fogok elmondani, így történt:

nőgyógyásznál vagyok, mert óvszert akarok feliratni magamnak (!). a dokinő kedves, kérdi mennyit szeretnék, a pontos számra már nem emlékszem, de előhúzza a zsebéből az összekötött, leginkább fogselyemre hasonlító dolgokat. mosolygok kedvesen, majd jelzem, hogy ennyi elég lesz.

elvágja, majd közli, hogy át kell mennie az irodába, várjak addig, mindjárt jön. ülök a fehér lepedővel letakart ágyon.

közben már nagyon sokan várnak a rendelésre az ajtó előtt, majd egyszer csak megjelenik két csoporttársnőm, akik hegyes melltartóban mammográfiás vizsgálaton esnek át. hamarabb végeznek, mint én, köszönünk egymásnak, kicsit beszélgetünk.

várakozásom közepette a doktornő irodájából egy asszisztensnő fehér borítékot hoz ki nekem, melyet rögtön ki is bontok, és az áll benne, hogy a doktornő aggódik a szexuális szokásaimat illetően, és hogy a teljes önmegtartóztatáson gondolkodtam-e már.

snitt.

(nem a nőgyógyászos, azt majd később.)

szóval hajnal környékén történt, hogy azt álmodtam, hogy szkati barátnémmal beszélgettünk, majd egyszercsak azt mondja nekem, hogy

– hallottad, hogy meghalt a tivadar? (név szándékosan megváltoztatva)

Рmelyik tivadar? Рk̩rdem ̩n.

– hát _a_tivadar.

– úristen, mi történt vele? – számítok ilyenre, hogy autóbaleset.

– hát, kapott valami övsömört, és aztán szétrobbant a szíve. -közli a a diagnózist.

nem is az volt a furcsa, hogy ezen nem annyira lepődtem meg, és nem is röhögtem, hanem kis hatásszünet után ezt kérdeztem:

– vajon mit csinált volna 5 éve, mikor elváltak útjaink, ha tudja, hogy már csak ennyi ideje van hátra?

közben persze még félálomban rájöttem, hogy ez egy bődületes baromság, nyugtáztam, hogy megint fasságokat álmodok, és aludtam tovább.

álmomban buszt vezettem. ugyanúgy viselkedett, mintha autót vezetnék: hiába nyomtam a féket, gurult tovább, a kéziféket meg nem lehetett behúzni. volt rajta legalább 8 sebesség, 3 sorban, és alig értem el a pedálokat, amikkel alig voltam tisztában, mert rég vezettem 🙂
csak ha teljes súllyal ráálltam a fékre, akkor lassított kicsit. a busz.

nem kéne annyit zabálnom este, több okból sem, ez itt a legutóbbi termés:

kiderül egy vidéki orvosnál, hogy cukorbeteg vagyok. nemtom ki volt az az orvos, de nem az én háziorvosom az fix, és egy gecimesszi városba valósi; történetesen mosonmagyaróvárra, ha jól emlékszem. szóval közli velem, hogy meg kellene műteni a hasnyálmirigyemet*, ám ő ezzel nem foglalkozik, de ismer egy jó orvost, aki igen. sajnos a vezetéknevét nem tudja, csak a keresztnevét és a telefonszámát.
hagymácska közli, hogy nem tud velem jönni a kórházba, mert dolgoznia kell, én meg rettegve állok a hasnyálmirigy-műtét előtt, és sajnálom magam, hogy erről tényleg gecire nem tehetek, hogy ez történt velem. gyász.

egyébként tegnap spinningelni voltunk pár sarokkal lejjebb. igazából nem rossz móka, csak ne énekeltek volna annyit az edzők. meghát a kondíciómon is volna még mit javítani, a kiállásokat kevésbé bírtam. viszon úgy döntöttem, hogy veszek egy bérleT, úgyhogy ha valakinek van kedve heti 2-3 alkalommal velem jönni, akkor hurrá.
a jelentkezéseket nyílt levelezőlapon várom a szerkesztőség címére 🙂

* ha valaki erre a szóra talál álomfejtést, az vendégem 2 sörre egy tetszőleges kocsmában 😉