nemén: szeretném, ha kicsit kevesebbet érnél hozzám a kantinban, mert azt fogják hinni, hogy járunk, pedig nem.

én: o.O

nemén: ami persze nembaj, csak nem igaz, érted.

én: -.-

nemén: jövÅ‘re egy nappal kevesebb szabim lesz 🙁

én: ?

nemén: betölti a 16-ot a gyerek.

én: akkor csinálni kell újat.

nemén: csilla, te nem akarsz két nappal több szabit?

én: 🙁

az embereknek új hobbijuk van a munkahelyemen, mégpedig az, hogy a frászt hozzák rám.

főni: és sokan gratuláltak már?

én: elég sokan, majdnem ugyanennyien kérdezték, hogy átgondoltam-e jól?

főni: ugyanazok az emberek?

én: viszonylag nagy az átfedés.

amúgy úgy van ez, hogy a menedzsment gratulál és tanácsokat ad és bízik bennem, a közvetlen kollégák meg kiröhögnek, mekkorát fogok szopni, dehát ennek tudatában írtam alá a lapot.

amúgy igazuk van, ma például utasítást kaptam rá, hogy egynél többet ne ásítsak lehetőleg, meg aludjak többet. pedig még csak hétfőn kezdek majd. remélem, pisilni azért majd még mehetek.

az a jó abban, hogy a tumblerért cserébe teljesen leépítettem ezt a blogost, de most, hogy töröltem magam onnan a rút emberek miatt, még mindig visszajöhetek ide nyalogatni a sebeimet, meg kiszarni magamból, hogy például mennyi minden fog történni a következő másfél hétben:

– új albiba költözöm és végre egyedül

– leköltözöm konténer irodába, aztán rá két hétre a termelésirányítóiba, mert

– szeptembertÅ‘l új pozícióm is lesz

– nemsoká 29 leszek

– a blogom meg 10.

mert ugye ezt a blogost nem olvassa senki, így tehát rút emberek se.

más nincs.