akik ismernek, azok nagyjából tudják, hogy eredetileg ebben a faluban lakom, vagyis túlzás azt állÃtani, hogy most ott lakom, mondjuk úgy, itt nÅ‘ttem fel.
soha nem gondoltam volna, hogy valaha megtörténik, hogy az egyetemen hallok a saját falumról, de most mégis Ãgy lett. enyhÃtÅ‘ körülmény, hogy a tájrendezés tanáromnak óra helyett megint valami fontosabb dolga akadt, Ãgy beküldött valakit, hogy szórakoztasson minket, amÃg Å‘ távol van. emberünk pedig a fényszennyezés káros hatásairól beszélt.
nem a legégetÅ‘bb probléma ugyan, de a települések által kibocsátott fény valóban negatÃv hatással van az élÅ‘lényekre (elsÅ‘sorban a vándoló madarakra), illetve okozhat közlekedésbiztonsági problémákat, nem beszélve az energiapazarlásról, egyesek szerint a sötétség hiánya rákot is okozhat, meg ugye nem utolsó sorban zavarja a csillagászokat is, igaz a mindenkori vezetést általában ez izgatja a legkevésbé.
úgy jön a képbe dág, hogy magyarországon jelenleg ez az egyetlen település, ahol a fényszennyezés megakadályozására helyi rendeletet hoztak. ezt egyébként én is egy magazinból tudtam meg néhány évvel ezelőtt, amit szkati barátném tesója akkortájt a kezembe nyomott.
hogy hogyan lehet, hogy egy kis településen pont a fényszennyezésrÅ‘l hoznak rendeletet az országban elsÅ‘ként, annak oka érdekes módon pont a csillagászat. történt ugyanis, hogy jónéhány évvel ezelÅ‘tt egy lelkes dági mcse tag rendszeresen szervezett csillagásztáborokat a faluba, és Å‘ hogy-hogynem elég jóban volt az akkori vezetéssel ahhoz, hogy egy ilyen rendelet létrejöhessen. nem került különösebben sokba, az önkormányzat is úgy érezhette, hogy csinál valamit, a csillagászok meg gyűltek. mint látható, sajnos azóta sem indÃtott el lavinát a települések körében.
mindenesetre azóta a csillagásztáborok elmaradtak, a falu legmagasabb dombján épÃtett “csillagászházat” elÅ‘ször feltörte, majd elhordta a helyi fiatalság, a rendelet pedig megmaradt. ez egyébként abban nyilvánul meg mindössze, hogy kizárólag lefelé világÃtó utcai lámpákat lehet elhelyezni nálunk közvilágÃtás céljából. (az utcában meg ahol lakom, kb. minden harmadik világÃt csak, Ãgy igazán hatékony a jogszabály.)
egyébként a miénknél boldogabb országokban -igaz nem mindenhol – létezik a problémára komolyabb szintű szabályozás, errÅ‘l részletesebben a fent linkelt cikkben lehet olvasni. nálunk ez egyelÅ‘re még várat magára, s valóban talán nem olyan égetÅ‘ probléma, mint például a globális pénzügyi válság. de.
figyelemre méltó például az a történet, amikor reggelente egy kivilágÃtott toronyház körül összeszedték az éjszaka annak nekiütközött, majd lepotyogott madarakat. amelyiket lehetett, megmentették, a többi meg meg ment a gyűjteménybe, melyekrÅ‘l fotók is készültek, amiket most természetesen sehol sem találok az interneteken, mindenesetre igen hasolatosak ehhez. holott a világÃtás lekapcsolásával az városi madár-mortalitás 80%-kal csökkethetÅ‘ lenne, ám az embereknek egyelÅ‘re úgy tűnik, fontosabb a látvány, amit egy éjszaka kivilágÃtott toronyház nyújt. hát Ãgy állunk most. milyen szerencse, hogy budapesten egyelÅ‘re nincsenek a szó klasszikus értelmében vett felhÅ‘karcolók. mielÅ‘tt azonban valakinek bevillanna, hogy kivilágÃtott toronyházak segÃtségével irtsa a túlnépesedett galambállományt, annak mondom, hogy a galamb nem vándorol, és túlságosan urbanizált ahhoz, hogy ilyesminek bedÅ‘ljön. 🙂
kellemes lámpaoltást!