a hétvégén mindenki elhúz vidékre, meg külföldre, mega  hegyekbe, kivéve engem, ráadásul társaságigényem is van mostanában, szóval sürgÅ‘sen ki kéne találni valamit az iváson kívül, mert azt meg már unom 🙁

lehet hozok haza munkát, szeretem. <3

hogy mit csinálna petőfi 2013-ban, amikor nincs idegen hatalom, ami elnyom, hanem a saját választott rendszerünk nyom el minket, az elit, amire hatni tök képtelenség, akár az ő idejében vagy korábban. mit csinálna ezzel a közeggel, akik még rendesen lázadni is képtelenek? az egyszerű petőfi, aki kettőnégyben írt verset, mint amiket manapság is hallgat a tömeg. vajon kardot ragadna most is?

elhagyná szendrei júliát mindezért, akinek már a neve hangzása is gyönyörűbb, mint bármelyik vers amit valaha írt?

van egy srác. akiről el tudom képzelni, hogy hosszútávon fenn tudja tartani az érdeklődésemet, és meg tud lepni, és ez kölcsönös lehet, meg ilyen romiságok, meg minden. de persze van baj, mert világnézetileg meg politikailag nem túlságosan vagyunk összeegyeztethetőek néhány kérdésben. mert ami szerinte tök fontos, az szerintem kevéssé, és fordítva, de én ezt egyébként eléggé leszarom, mert mindig le szoktam szarni, amikor amúgy egy másodperc alatt kitalálja, mit gondolok, vagy befejezi helyettem a mondatot.

csak épp aztán előjött egy kérdés, ami szerintem persze tökre nem fontos, de őneki igen, és hát persze kurvára nem értünk egyet, de én ugye leszarom, mert sokkal fontosabb dolgok is vannak, és akkor neki rossz kedve lesz. és én elkezdek aggódni, hogy most akkor nekem csinálni kell valamit, mert ójaj.

és igazából azon gondolkoztam el, hogy én tényleg képes lennék-e ilyen esetben mondjuk 10 év múlva is csinálni valamit,  mikor ilyen van, vagy már megint csak rá vagyok feszülve arra, hogy értéktelen vagyok, és be kell bizonyítanom,  no matter what, i really worth a try.

anyway meg tényleg mit lehet veszíteni?

[tudom, hogy terhelő lesz rám nézve végighallgatni majd egyesektől ennek a posztnak a következményeit, de ez az én blogom, és azt írok ki rá, amit csak akarok]

szóval hogy van ez a kegyelemdugás. tudom, mert én is csináltam már, amikor valaki totál nem akart odébbállni, és az ember sajnálatból és merő altruizmusból belemegy akár a szexbe is. aztán másnap persze páros lábbal rúgná le magáról a szerencsétlen párát, és általában a továbbiakban semmi jó nem is sül ki az ilyen típusú kapcsolatokból, de ha annyira akarta, hát megkapta, aztán mindenki boldog.

nekem is adták már így oda magukat fiúk, és most nem hónapokig tartó ostromlást kell elképzelni, de mondjuk, hogy egyértelműen én kezdeményeztem, ők meg egyértelműen sohasem kezdeményeztek volna, de azért egynek jólesz alapon persze általában belmennek.

azon kívül, hogy persze mindig megérezni az ilyesmit, írtak már erre vonatkozóan olyat, hogy “egy nÅ‘ számára bizonyára az a legnagyobb sértés, ha valaki nem akarja megdugni”. de legdurvább azért mégiscsak a legutóbbi, miszerint a misztikus húspiac elvárásainak nem felelek meg, és ez bármennyire is szubjektív, totál kivérzek, mikor ezzel csapnak pofon, mert ez az a dolog, amivel a világon semmit nem lehet kezdeni.

és tök mellékes, hogy én mit gondolok, mit akarok vagy mit nem, én sosem szembesíteném egyetlen barátomat sem önmaga totális tehetetlenségével, még abban az esetben sem, ha emiatt fel kellene áldoznom az őszinteségemet.

kinyitom, becsukom, kinyitom, becsukom, kinyitom, becsukom. de nem írok. nem én. persze ezen jár az eszem egész nap, pont ezért nem.

amúgy elég ínséges idők járnak az irodában mostanság, mert a kollégám, akivel egy légtérben vagyunk úgy napi 8-9 órát, az totál besérült valami kicsinyes baromságon. bár nem igazán tartottam mélyenszántónak a dolgot, de elnézést kértem, és utána még kérleltem egy ideig, hogy hagyja már ezt a picsába, hát tegnap volt pont egy hete, hogy nem szól hozzám normálisan, csak, ha nagyon muszáj. mint az oviban. persze én nagyon jól tudom, hogy nem az a baja, amit mond, de tulajdonképpen már le is szarom.

sajnos én olyan vagyok, hogy eléggé rámrakódik az ilyen hangulat, és azóta úgy telnek napjaim, hogy felkelek, túlélek, hazajövök, csetelek, aztán beájulok az ágyba. persze még egy fasza megfázást is kifogtam szülinapomra, úgyhogy most eléggé nem jó nekem.