a mai nap szava egyébként a hegyicachke, a délutáni időtöltésünk fényében. kétszer próbáltam elsütni, én mindkétszer vihogtam, a többiek nem annyira.

nem hittem volna, de elég erőteljesen gondolkozom rajta, hogy a nyárra elhúzzak tibetbe agyagtéglát hordani, többek között mert ott a zen, nameg hogy legyen mit mesélni az onokáknak. attól kicsit félek, hogy egyedül eltűnnék már az oda vezető úton, meg aztán biztos iszonyú nehéz is volna, de ki nem esik gondolkozóba ezek után?

na persze ezt is a phnb meteorológus úrnak köszönhetem. de akkor is,  miért pont most?

aki megmondja mi van a képen, az nyer tőlem egy vállveregetést, illetve részt vehet a következő fordulóban. annyit segítek, hogy nem nehéz.

ma azt mondta a sensei a dojoban, hogy az erőt csak akkor használjuk, ha a másik négy elem már tökéletesen összeáll. érdekes párhuzam, hogy például egy jedi semmire sem megy az erő nélkül, miközben egy szamurájnak már az a végső lépcsőfok. ebből is látszik, hogy a jediség nem evilági dolog.

fejbÅ‘l  én se tudtam volna felsorolni mind az öt elemet egyébként,de puskáztam. igaz ez egy másik sensei, egy másik sport, és a sorrend itt sem stimmel, de azért mégiscsak valami…

szkati barátnémmel a hét elején beszélgettünk, hogy melyik számot kéne még belevenni a listába, közben mondta, hogy nézzem meg a google earth-ön, hogy milyen fasza helyen van. hát ma megnéztem:

bővebben itt.

csak annyit tennék hozzá, ha ott laknék (és nem a kocsma lakna itt, ahol én, mert ide nem passzolna, azt hiszem), akkor hideg időszakokban egészen biztosan ott futnék össze mindenkivel. tipikusan olyan, mint a sorozatokban a hely, ahol a főszereplők minden estéjüket töltik. engem mondjuk nem az olcsósága, hanem az fogott meg igazán, hogy kicsi és otthonos, barátságos, szép.

a zenegép viszont hagy kívánnivalót maga után, jobb ha tÅ‘lem tudjátok…

mostanában sokan rákaptak a szóviccekre, ezért úgy döntöttem, hogy én sem maradhatok ki a játékból, az alábbi pedig a versenymunkám:

3

2

1

hidratál. haha 🙂