a múlt héten eltöltöttünk egy egész hetet a jólevegÅ‘n, akarom mondani az erdélyi (?) pádis fennsÃkon, illetve annak közvetlen környezetében. elég aggasztó volt, hogy szar idÅ‘bÅ‘l érkeztünk szar idÅ‘be, illetve sok jót a hét további részére se jósoltak, internet, térerÅ‘ semmi. továbbá olyan hendikeppel indultunk, hogy egy héttel korábban egy félholt barlangászt hoztak ki a hegyimentÅ‘k a egyik barlangból, valamint a fennsÃkon egy lengyel nászutas házaspárt vágott agyon a villám.
nagy szerencse egyébként, hogy a csodavár cabanában intéztek szállást a szervezők, mert sátorban azért elég kemény lett volna napokig ázni. namost a cabana az úgy néz ki, hogy hálózatra kötött áram az nincs, generátor van, amivel reggel és este csinálnak áramot, meg korlátos mennyiségű meleg vizet, és ennyi. viszont a kaja az valami fenomenális volt, különös tekintettel a levesekre.
a menedékház egyébként olyan 1100 méteren volt, és innen csalinkáztunk olyan 1300-1600 méteres hegyekre meg völgyekbe, melyek igen sűrűn követték egymást. a közlekedést (gyalogosan, kerékpárral és autóval is) a következőképpen kell elképzelni:
azt egyébként el is felejtettem mondani, hogy mivel hagymácska munkatársaival mentünk oda, Ãgy az egy négyzetméterre esÅ‘ informatikusok száma elég magas volt, akik (tisztelet a kivételnek) egész úton a kütyüiket nyomogatták, vagy netet próbáltak hegeszteni, ami meglepÅ‘ módon néha sikerült is nekik (kb Ãgy: az erkélyen, ha ráteszed a fémtetÅ‘re háromnegyedig, akkor ott van net).
most részletes útleÃrásokkal nem szÃvesen untatnék senkit, mert akkor háromrészes sorozatot kéne indÃtanom. Å‘szintén szólva én már az elsÅ‘ nap meg akartam halni (ez csütörtökön kb. sikerült is), hiába mondták a drága jó túravezetÅ‘k, hogy ez még csak a bemelegÃtés. a második napon annyira fosszar idÅ‘ volt, hogy egész nap a kocsmában ücsörögtünk, ahol elÅ‘zÅ‘leg találkoztunk fluor tomival is:
az árak szÃnvonaláról relatÃve azt érdemes tudni, hogy a pálinka (kicsi=fél deci) kb. fele annyiba kerül, mint a sör, és jó. sörbÅ‘l viszonylag sokféle van, amit becsületesen végig is kóstoltunk, és mindegyik jó, de az ursus elnevezésű a legmenÅ‘bb. barna sörbÅ‘l pedig nem ritka 6-7%-os sem, de azt asszem nem lehet kapni a hegyen.
kajából a legmeglepÅ‘bb az ún. palacsinta volt, amit egy kedves román néni sütött nekünk, mÃg másztuk a hegyet. valahogy úgy kell elképzelni, mintha lángostésztába töltenék a tölteléket (ilyen nálunk is van), és zsÃrban kisütnék (mint ugye a lángost), és elneveznék palacsintának. egy darab körülbelül 700 kalóriát tartalmazhat, kettÅ‘nél többet képtelenség megenni belÅ‘le, viszont az áfonyás nagyon finom.
apropó áfonya. rengeteg állatot meg növényt látni arrafele, amit itt nem, ilyen például az áfonya, valamiféle lila orchidea, kakukkfű, orbáncfű, meg egy millió fajta gyógynövény, meg voltak, amiknek nem tudtam a nevét, Ãgy én adtam nekik, pl.: pettyes levelű lófaszka, fenyÅ‘evÅ‘ moha (zuzmó?), medveszarfagomba, stb. az állatokról annyit, hogy medvével szerencsére nem találkoztunk, de az egyik parasztbácsi mesélte, hogy azért van új kutyája, mert az elÅ‘zÅ‘t megették a farkasok. azóta megkötve tartja a szerencsétlen állatot.
a harmadik napon az elveszett világ nevű helyen (amit elég nehezen találtunk meg) úgy eláztunk, mint még soha. egyfajta trópusi zápor zúdult le ránk, azzal a különbséggel, hogy maximum 15 fok volt, és úgy 5 perc alatt bugyiig sikerült elázni, ami a következő 2 napban nem is száradt meg (ennyit a quick dry túranadrágról). szerencsére nem voltunk már messze a szállástól, mikor elkapott a vihar, viszont egy rögtönzött patakban másztunk lefelé (helyenként seggen), és mikor leértünk, és azt hittük, hogy ennyi volt, akkor még 2 db térdig érő patakon kellett átmenni, szóval itt a túrabakancs is megadta magát.
túrázáskor egyébként lefele fÅ‘leg a seggencsúszás, felfelé pedig négykézláb mászás technikáját alkalmaztam, ahol meg nem, ott féltem. Ãgy végig remegett a lábam, és úgy 10 évre kiféltem magam. a szamos bazár elnevezésű túrán (szerda) például végigmásztunk egy barlangot ilyen láncokon függÅ‘legesen fejlámpával, és mikor kiértünk, akkor a patakban egy pallón kellett végigegyensúlyozni, majd egy vÃzesésen valahogy lelépni úgy másfél métert. na itt bele is seggeltem a patakba, úgyhogy a túra többi részét vizes gatyával kellett megtenni, ami nem is lett volna baj, ha a következÅ‘ emelkedÅ‘ nem 60 fokos lett volna vizes kövekkel kirakva. eközben persze újra eleredt az esÅ‘.
csütörtökön elhaláloztam. ez annyit jelent, hogy annyira fáradt voltam, hogy képtelen voltam kimászni az ágyból úgy délig, és akkor is minek, mert olyan borzalmas izomlázam volt, mint mikor októberben megraktuk a csalhót. többek szerint egyébként szerencsémre, mert azon a túrán is végig az életemért küzdöttem volna, ráadásul az egyik srác majdnem megsimogatott egy viperát, mert azt hitte, hogy sikló. viszont kisütött a nap.
a pénteki túrára aztán halálhörgésem közepette úgy beszéltek rá, hogy semmi veszélyes nem lesz, végig erdei ösvényen kell menni, ne hagyjam ki. hát jó. az első szakaszon lévő csúszós sziklamászástól eltekintve egyébként ez igaz is volt, csak épp 1400 méter szintet mentünk, ennek 90%-a 45 fok körüli emelkedő volt (vagy lehet én csak azokra a részekre emlékszem, hehe), és ezt úgy 15 kilométeren keresztül. viszont láttunk óriástücsköt, meg a mezőn már érett az áfonya, amit (gondolom) ettek a tücskök. biztos attól nőttek olyan nagyra.
hazafelé (meg úgy egész végig) a többieknek jó dolguk volt, mert én mindig lemaradtam, Å‘k meg mindig rám vártak, Ãgy ki tudták pihenni magukat, és még a nyivákolásomat sem kellett hallgatni. én komolyan mondom nem tudom hogy csinálják, még aki látszólag nem is volt edzésben, az is legalább 100 méterrel elÅ‘ttem járt felfelé-lefelé egyaránt. mondjuk én kétszer-háromszor is meggondoltam, hova lépek Ãgy a kis bokatöréseim után.
azt hittem, hazafelé az autóban már nem vár ránk több kaland, de nem Ãgy lett. a hegy lábánál, pietroasa nevű településen lerobbant az egyik autónk. a települést a következÅ‘képpen tudnám bemutatni: 40 fok, kislány rövidnadrágban és alig pólóban szandálban, és bokáig érÅ‘ nejlonzokniban. közben bulldózer lapátjába bepattan két munkás, majd vidáman továbbhajtanak. mi isszuk a sört az este 9-ig (!) nyitvatartó bolt teraszán(!), miközben ugyanaz a rendÅ‘rautó háromszor elhajt elÅ‘ttünk. ennek ellenére szerencsésen sikerült kikeveredni a helyzetbÅ‘l, mert a biztosÃtó állta a trailert nagyváradig, ahol meg tudtak szállni a szerencsétlenül járt delikvensek, és végül mindenki egyben hazaért.