Pádis, pádis
2011. July 12. @ 12:55 pm

a múlt héten eltöltöttünk egy egész hetet a jólevegőn, akarom mondani az erdélyi (?) pádis fennsíkon, illetve annak közvetlen környezetében. elég aggasztó volt, hogy szar időből érkeztünk szar időbe, illetve sok jót a hét további részére se jósoltak, internet, térerő semmi. továbbá olyan hendikeppel indultunk, hogy egy héttel korábban egy félholt barlangászt hoztak ki a hegyimentők a egyik barlangból, valamint a fennsíkon egy lengyel nászutas házaspárt vágott agyon a villám.

nagy szerencse egyébként, hogy a csodavár cabanában intéztek szállást a szervezők, mert sátorban azért elég kemény lett volna napokig ázni. namost a cabana az úgy néz ki, hogy hálózatra kötött áram az nincs, generátor van, amivel reggel és este csinálnak áramot, meg korlátos mennyiségű meleg vizet, és ennyi. viszont a kaja az valami fenomenális volt, különös tekintettel a levesekre.

cabana

a menedékház egyébként olyan 1100 méteren volt, és innen csalinkáztunk olyan 1300-1600 méteres hegyekre meg völgyekbe, melyek igen sűrűn követték egymást. a közlekedést (gyalogosan, kerékpárral és autóval is) a következőképpen kell elképzelni:

híd

azt egyébként el is felejtettem mondani, hogy mivel hagymácska munkatársaival mentünk oda, így az egy négyzetméterre eső informatikusok száma elég magas volt, akik (tisztelet a kivételnek) egész úton a kütyüiket nyomogatták, vagy netet próbáltak hegeszteni, ami meglepő módon néha sikerült is nekik (kb így: az erkélyen, ha ráteszed a fémtetőre háromnegyedig, akkor ott van net).

most részletes útleírásokkal nem szívesen untatnék senkit, mert akkor háromrészes sorozatot kéne indítanom. őszintén szólva én már az első nap meg akartam halni (ez csütörtökön kb. sikerült is), hiába mondták a drága jó túravezetők, hogy ez még csak a bemelegítés. a második napon annyira fosszar idő volt, hogy egész nap a kocsmában ücsörögtünk, ahol előzőleg találkoztunk fluor tomival is:

fluor tomi

az árak színvonaláról relatíve azt érdemes tudni, hogy a pálinka (kicsi=fél deci) kb. fele annyiba kerül, mint a sör, és jó. sörből viszonylag sokféle van, amit becsületesen végig is kóstoltunk, és mindegyik jó, de az ursus elnevezésű a legmenőbb. barna sörből pedig nem ritka 6-7%-os sem, de azt asszem nem lehet kapni a hegyen.

kocsma

kajából a legmeglepőbb az ún. palacsinta volt, amit egy kedves román néni sütött nekünk, míg másztuk a hegyet. valahogy úgy kell elképzelni, mintha lángostésztába töltenék a tölteléket (ilyen nálunk is van), és zsírban kisütnék (mint ugye a lángost), és elneveznék palacsintának. egy darab körülbelül 700 kalóriát tartalmazhat, kettőnél többet képtelenség megenni belőle, viszont az áfonyás nagyon finom.

palacsinta

apropó áfonya. rengeteg állatot meg növényt látni arrafele, amit itt nem, ilyen például az áfonya, valamiféle lila orchidea, kakukkfű, orbáncfű, meg egy millió fajta gyógynövény, meg voltak, amiknek nem tudtam a nevét, így én adtam nekik, pl.: pettyes levelű lófaszka, fenyőevő moha (zuzmó?), medveszarfagomba, stb. az állatokról annyit, hogy medvével szerencsére nem találkoztunk, de az egyik parasztbácsi mesélte, hogy azért van új kutyája, mert az előzőt megették a farkasok. azóta megkötve tartja a szerencsétlen állatot.

kakukkfű

a harmadik napon az elveszett világ nevű helyen (amit elég nehezen találtunk meg) úgy eláztunk, mint még soha. egyfajta trópusi zápor zúdult le ránk, azzal a különbséggel, hogy maximum 15 fok volt, és úgy 5 perc alatt bugyiig sikerült elázni, ami a következő 2 napban nem is száradt meg (ennyit a quick dry túranadrágról). szerencsére nem voltunk már messze a szállástól, mikor elkapott a vihar, viszont egy rögtönzött patakban másztunk lefelé (helyenként seggen), és mikor leértünk, és azt hittük, hogy ennyi volt, akkor még 2 db térdig érő patakon kellett átmenni, szóval itt a túrabakancs is megadta magát.

túrázáskor egyébként lefele főleg a seggencsúszás, felfelé pedig négykézláb mászás technikáját alkalmaztam, ahol meg nem, ott féltem. így végig remegett a lábam, és úgy 10 évre kiféltem magam. a szamos bazár elnevezésű túrán (szerda) például végigmásztunk egy barlangot ilyen láncokon függőlegesen fejlámpával, és mikor kiértünk, akkor a patakban egy pallón kellett végigegyensúlyozni, majd egy vízesésen valahogy lelépni úgy másfél métert. na itt bele is seggeltem a patakba, úgyhogy a túra többi részét vizes gatyával kellett megtenni, ami nem is lett volna baj, ha a következő emelkedő nem 60 fokos lett volna vizes kövekkel kirakva. eközben persze újra eleredt az eső.

barlang

csütörtökön elhaláloztam. ez annyit jelent, hogy annyira fáradt voltam, hogy képtelen voltam kimászni az ágyból úgy délig, és akkor is minek, mert olyan borzalmas izomlázam volt, mint mikor októberben megraktuk a csalhót. többek szerint egyébként szerencsémre, mert azon a túrán is végig az életemért küzdöttem volna, ráadásul az egyik srác majdnem megsimogatott egy viperát, mert azt hitte, hogy sikló. viszont kisütött a nap.

v i/a

a pénteki túrára aztán halálhörgésem közepette úgy beszéltek rá, hogy semmi veszélyes nem lesz, végig erdei ösvényen kell menni, ne hagyjam ki. hát jó. az első szakaszon lévő csúszós sziklamászástól eltekintve egyébként ez igaz is volt, csak épp 1400 méter szintet mentünk, ennek 90%-a 45 fok körüli emelkedő volt (vagy lehet én csak azokra a részekre emlékszem, hehe), és ezt úgy 15 kilométeren keresztül. viszont láttunk óriástücsköt, meg a mezőn már érett az áfonya, amit (gondolom) ettek a tücskök. biztos attól nőttek olyan nagyra.

hazafelé (meg úgy egész végig) a többieknek jó dolguk volt, mert én mindig lemaradtam, ők meg mindig rám vártak, így ki tudták pihenni magukat, és még a nyivákolásomat sem kellett hallgatni. én komolyan mondom nem tudom hogy csinálják, még aki látszólag nem is volt edzésben, az is legalább 100 méterrel előttem járt felfelé-lefelé egyaránt. mondjuk én kétszer-háromszor is meggondoltam, hova lépek így a kis bokatöréseim után.

a bajuszos bácsi is eljött

azt hittem, hazafelé az autóban már nem vár ránk több kaland, de nem így lett. a hegy lábánál, pietroasa nevű településen lerobbant az egyik autónk. a települést a következőképpen tudnám bemutatni: 40 fok, kislány rövidnadrágban és alig pólóban szandálban, és bokáig érő nejlonzokniban. közben bulldózer lapátjába bepattan két munkás, majd vidáman továbbhajtanak. mi isszuk a sört az este 9-ig (!) nyitvatartó bolt teraszán(!), miközben ugyanaz a rendőrautó háromszor elhajt előttünk. ennek ellenére szerencsésen sikerült kikeveredni a helyzetből, mert a biztosító állta a trailert nagyváradig, ahol meg tudtak szállni a szerencsétlenül járt delikvensek, és végül mindenki egyben hazaért.

by dzsilla | ide: képek , life | 8 komment »
grafológia rovat
2011. March 20. @ 12:38 am

isten ments, hogy védelmezzem dicsÅ‘ álamfÅ‘nket, de elnézve közelebbrÅ‘l a kis papírkát, valószínűleg egyszerűen hanyagul veti a papírra a dupla betűket. ahogy az a “köszönettel” szóban is jól látszik, hogy az egyik t betű csak fél. egyébként az “álomás”-nál tisztán kivehetÅ‘ a szándék az l betű megduplázására, bármelyik grafológus megmondhatja. viszont az álamfÅ‘nél tényleg nem fogott a toll, pali bácsi. 🙁

by dzsilla | ide: képek , life | nokomment »
phone evolution?
2011. February 22. @ 2:07 pm

by dzsilla | ide: képek | nokomment »
2010. December 28. @ 8:36 pm

a malacok olyanok, mintha mindig magassarkúban lennének, nem?

by dzsilla | ide: képek , life | 2 komment »
diagnózis
2010. November 14. @ 1:17 pm

az orvostanhallgatók így néznek house-t, majd meg is osztják velünk a facebookon:

by dzsilla | ide: képek , life | 2 komment »
future movies:
2010. November 12. @ 8:06 pm

extra widescreen

by dzsilla | ide: képek , vicc | nokomment »
Fájdalmas szóvicc rovat
2010. November 7. @ 5:58 pm

na ki találja ki? 🙂

by dzsilla | ide: óbazmeg., képek , vicc | 3 komment »
diplomázok
2010. October 25. @ 10:56 pm

erről a képről az jutott eszembe hogy

_bőrizomtömlő!!_

by dzsilla | ide: képek , zenék | nokomment »
air-day
2010. October 22. @ 6:00 pm

naszal a múlt hét második felét erdélyben töltöttük a kolleginákkal. abból az apropóból mentünk, hogy egy nemzetközi programunk keretében szerveztek egy meetinget, konferenciát, egy kis játékot meg sok közös kajálást meg piálást a jó erdélyi magyar partnereink, adott esetben gyergyószentmiklós polgármesteri hivatala.

több szempontból is különleges volt a zutazás, mert életemben először ültem repülőn, és szerencsére tök szép idő volt. és azt várná az ember, hogy majd milyen messzire ellát, aztán meg tökre nem. és volt egy szürke sáv valahol a föld és az ég között, amit nem tudtam beazonosítani. egyébként nem féltem nagyon, állítólag csak kicsit kapaszkodtam az övemben, de az azért para volt, mikor felszálltunk és rájöttem, hogy hát ezt most kurvára nem tartja semmi.

szóval az volt, hogy marosvásárhelyről gyergyószentmiklósra kocsival vittek minket át. arrafelé egyébként a közlekedési morál is egész más. nincs például járda, így mindenki az út szélén sétál, miközben a kocsik ezerrel tépnek el a járókelők mellett. azt hiszem esetünkben 120 volt a maximum, amivel mentünk lakott területen belül. aztán egy erdős részen arra lettem figyelmes, hogy záróvonalnál meredeken felfele előz egy kamion egy másik kamiont és mi megyünk szembe. de túléltük.

szóval a maros nevű hotelben szállásoltak el bennünket, ami egyébként állítólag ott a menÅ‘ hely. az éttermét a helyiek is használták esténként. a tapasztalatok szerint egyébként romániában _mindenhol_ lehet dohányozni, kivéve a vonatokat. de tényleg nem nagyon találkoztunk nemdohányzó helyiséggel sem ottlétünk alatt, nemhogy mondjuk nemdohányzó épülettel vagy aluljáróval. ami napközben esetleg nemdohányzó volt, az is az lett estére. a hotelrÅ‘l még azt érdemes tudni, hogy a recepció mellett áll a kitömött barna medve, barni, aki elárvult medvebocs volt, és egy család befogadta, csak aztán túl nagyra nÅ‘tt és idézem “már nem lehetett vele olyan jól játszani”, ezért aztán két és fél éves korában elaltatták szegényt, és azóta Å‘rzi a hotelt.

egyébként a vendéglátásra igazán nem lehet panaszkodni, úgy megtömtek minket, mint a kacsákat naponta háromszor többfogásos kaját küldtünk le. és mellé pálinkát, meg kinek mit. arrafele inkább sört isznak, mert gyergyószentmiklós például 800 m-en van és gyakorlatilag egy medencében fekszik, körbe a hegyek. ezért aztán úgy délig az orrunkig sem nagyon láttunk a ködtől, ami kora délután felszállt, aztán gyönyörű idő volt. szerencsére. kivéve a hétvégét. ettől függetlenül bort szolgáltak fel az ebédhez, ami egyébként annyira nem volt borzalmas, de a pálinka határozottan jobb. ha már a pálinkánál tartunk, arrafele az a szokás, hogy a rövid az egy deci, a kis rövid meg fél deci, szóval értik a dolgukat az emberek ott. ja és ittam fenyővizet is, már csak a neve kedvéért is, de nem teljesen győzött meg. a szilvapálinka viszont igen.

totálisan érdektelen a számotokra gondolom, hogy marha sok kóbor kutya lakik az utcán erdélyben. a békás-szorosnál tett kiránduláskor például egy nagyon kedves lánykutya csatlakozott hozzánk és kísért minket majdnem végig, gondolom némi kaja reményében. aztán amikor kicsit kiszellÅ‘ztettem a fejem a konferencia alatt, akkor egy szintén nagyon kedves macska csapódott hozzám, akit aztán visszafele kézben vittem, mert közben egy kutya is csatlakozott, és ez a macskának nem annyira tetszett, de aztán visszaadtam a gazdájának, és akkor nagy volt a boldogság. egyébként a konferencia egy másik hotelben volt a hegyen nem messze a gyilkos tótól az üdülőövezetben. és ami nagyon meglepÅ‘ ezzel kapcsolatban az az, hogy gyönyörű kirándulóidÅ‘ volt és kongott az ürességtÅ‘l az összes szálláshely. kár. a gyilkos-tó nem valami nagy szám egyébként, viszont tök jó gyilkolós legendák kapcsolódnak hozzá. ráadásul minden más nyelven a tök unalmas “vörös-tó” nevet viseli.

csütörtökön aztán valamivel kevesebbet ittunk, mint szerdán, hogy aztán pénteken még többet igyunk. találós kérdés: melyik nap buliztunk a legjobbat? szóval pénteken folyt részemről érdemi munka, amikor is a helyiekkel játszottuk a future city game nevű városfejlesztő játékot, ami általában elég uncsi. most is csak egyetlenegy érdekes dolog történt, kiderült, hogy van rekkencs. a rekkencs az olyasmi, mint a loch-ness-i szörny, a helyi média a következőképpen materializálta:
Ezen kívül azt kell tudni róla, hogy két medvét eszik reggelire, és még valamit eszik, ami nagy és tankra hasonlít. szóval ő a rekkencs, remek brandet lehetne belőle csinálni szerintem.

pénteken elég nagy parti kerekedett, amikor a helyi erők bemutatták a külföldi partnereknek, hogyan kell csárdást táncolni. mi többek között a finnekkel ültünk egy asztalnál, akik közül az egyikkal már vacsora előtt megitattak 5 pálinkát, így aztán asszem valami földönfekvés lett a vége. de a másikuk meg egész idő alatt azt magyarázta, hogy igazából a finnek nem isznak sokat. egyébként a finnek északon rénszarvast esznek, a románok viszont medvetalpat. van valami baci, ami megfertőzi a medvéket, és ha fertőzött a maci, akkor nem lehet megenni, egyébként viszont igen. és ugye mivel a medve védett állat, így aztán az van, hogy jellemzően nyugati állampolgárok fizetnek a helyieknek egy zsák pénzt, hogy lőhessenek medvét, így aztán évente megölnek egyet-kettőt, azt magyarázták, hogy van erre egy keretszám.

hétvégén aztán kirándulni indultunk a csalhó nevű hegységbe, ami a románok szent helye, vagy valami olyasmi. kibaszottul meredek, ráadásul másnapos voltam a pénteki pálinkáknak köszönhetően. de nagyjából öt óra alatt sikerült felmászni. érdekes összeállítás volt, mert mi ketten menünk annával, a konferenciáról jött velünk még feri, aki tulajdonképpen szervezte a túrát, és csatlakozott még 3 lány, akik egész éjjel nem aludtak semmit a vonaton. de így is én bírtam a legszarabbul.

aztán kiderült, hogy hatan fogunk aludni egy 4 ágyas szobában, majd ettünk borzalmas levest (ne tegyétek), aztán rajzoltunk kártyát, mert elfelejtettünk vinni (én rajzoltam a makkokat), és közben egy osztálykirándulás esti bulijába csöppentünk. említettem már, hogy romániában minden helyiség dohányzó? nos estére ez is az lett, nameg hideg lett és egész éjjel esett az eső, hogy aztán lefelé még szarabb legyen menni, mint felfelé volt. miután lebukdácsoltunk egy elég meredek szakaszon, én már alig tudtam járni. ekkor történt, hogy nagy szarkupacokat fedeztünk fel az úton lefelé mindenhol, és az egyik lány teljesen beparázott, hogy biztos medveszar. na onnantól kezdve kurjongatva és rohanva mentünk tovább. de ezt is túléltük.

lenn megetettük a maradék szendvicseinket egy kóbor kutyával (mi mással?), aztán ettünk kevésbé borzalmas levest. ja említettem, hogy fenn a hegyen nem lehetett fürödni? szóval el tudjátok képzelni milyen szagunk volt. és a gyergyószentmiklósi emberek még ilyen állapotban is vendégül láttak, sőt megengedték, hogy lezuhanyozzunk, két fogásos vacsorával vártak, majd végül megitattak velem 4 pálinkát (csak kicsit, nyugi). mindezt gyakorlatilag vadidegen emberek. szóval azt kell mondjam, hogy arrafelé nemcsak az állatok, hanem az emberek is kedvesek. de egyébként a románokkal sem volt semmi gond.

úgy vagyok vele, hogy úgyse olvassa el idáig senki, úgyhogy még egy bekezdést szentelek a gasztronómiának. ugyanis a békás-szorosban egy helyi bácsi vezetett minket, akitÅ‘l kérdeztem, hogy van.-e valami gyergyói specialitás. és akkor mondta, hogy van egy örmény eredetű “fűszer”, a churut (jó hülye neve van), ami petrezselyem és valamiféle savanyú tej elegye, szárítva. ezt a cuccot kell tejfölbe belereszelni kis mennyiségben, és azt meg belerakni a húslevesbe és állítólag isteni finom. egyébként hoztam némi szárított vargánya társaságában, úgyhogy akit érdekel, az szóljon. ja és szintén ekkor derült fény a “petrezselymet árul” szófordulat jelentésére is.

by dzsilla | ide: képek , life | 5 komment »
Csizma
2010. September 2. @ 6:11 am

Nem volt szerelem első látásra, elsőre észre sem vettem. Mert valójában másikat akartam, csak nem volt megfelelő méretű, így esett rá a döntés, elég hamar kiválasztottam.  Szóval elég elbaszott módon kezdődött, de aztán felpróbáltam, és tökéletesen passzoltunk, majd minél többször vetettem rá lopva egy-két pillantást, annál jobban tetszett. Végül ugrándoztam örömömben, és alig várom, hogy ma is menjünk valahova együtt.

És még csodálkozok, hogy megfázok ebben a szép novemberi időjárásban.

by dzsilla | ide: képek , life | nokomment »