ma amikor felébredtem, az jutott eszembe, hogy:

és azóta se megy ki a fejembÅ‘l. 🙂

ez egy régi kedvencem, csak onnan jutott eszembe tegnap, hogy van egy dallam,  ami gyakran jár a fejemben, maj a post végén a fületekbe ültetem nektek is.  ami engem illet, nem különösebben rajongok a musicalekért,  de ez kivétel.  tegnap jópárszor végighallgattam, el is szontyolodtam még így a vizsla tetejébe. nem egy vidám film, hagymának biztos nem tetszene.  meg talán azért szeretem ennyire, mert reb tevje nagyon emlékeztet valakire, akit igen jól ismerek. 😉

fiddler on the roof – finale

pénteken bezár a molothow, aztán a tavasz beálltával dózer.

tudom, hogy szar a honlap, meg már 1 éve nem is frissült, illetve a polcok is szegényesek, de azért sok emlék köt ide, még ha az utóbbi időben többek között én is hanyagoltam a helyet. persze a név nem szűnik meg, majd újranyílik néhány hónap múlva egom cityben valahol, de akkor is mekkora megszentségtelenítés már, hogy a helyén egy kibaszott pláza épül. arról nem is beszélve, hogy szegény zöldház. szerettem ezeket a helyeket, na.

utoljára akkor éreztem ilyen űrt, mikor ugyanebben a városban a stress zárt be. 🙁

régi suli.

igaz a feliratok gagyik, de ezen találtam ismerÅ‘st, úgyhogy beraktam ide emlékbe. mennyivel jobb is volt ott, mint ebben a tetves, személytelen, anyagias, köcsög felsÅ‘oktatásban…

ámen.

köszönet a pasimnak, hogy eszembe juttatta 🙂

egyszer majdnem kiolvastam az óz a csodák csodájának ‘kalandok a birodalomban’ c. második kötetét.

gyerekkoromban ilyen akartam lenni, mert nagyon szerelmes voltam valakibe, aki belém nem, és azt képzeltem, ha ilyen lennék, akkor biztos másképp lenne. meg szerettem a lovakat is.
a lovakat még mindig szeretem.