hát ugyanaz, ami ebben volt pár éve.

néha könnyekig hatódom, de persze szigorúan részegen, hogy mennyire hiányoztok.

de az már elmúlt, aztán vannak akiknek van élete, meg akiknek volt, meg  akiknek lesz. valahogy jó nézni, ahogy távolodunk egymástól, és mindenki megtalálja azt amit keresett. öregszünk. (én persze zigóta maradok)

de akkor is, páran néha kiesnek a fészekből, de aztán megtalálják a vágányt.

páran meg megmaradunk zigótának, vagy megzápulunk, vagy

túl sokat iszunk és ilyeneket írunk.

semmirekellő egy év volt.

attól tartok, hogy nekem még elmegy ez így harmincszor, de van akinek meg nem, és azokra fordítok pont nem elég időt.

amúgy meg, hát mindegy, ma…

jd.