asszem ideje elkezdeni parázni…

viccet csinálni az én kínos anyagi helyzetemből…

– és felhívott a csilla… mondom úristen…
– ja engem is, ki is akartam nyomni, hogy ki a fene ez…

valszeg két hét múlva újabb két hónapig nem fogok telefonálni…

társuljatok hozzám itten.

szertintem is.

aki megmondja a szám címét az nyert egy piros mogyoróst.

“time’s killing me”

tudom… igyak még….

ja és aki még egyszer lefikázza AZT (nem ezt) a számot, az fizet egy rekesz drehert, aztán kiskanállal szedem ki a máját, miután hússzor lerészegedett velem és mínusz húszban a kutyám mellett aludt, aki nem ette meg. ezt vegyétek fenyegtésnek.

“ne dohányozz a szobádban!”
“és különben is éjfél van”

ja. vót.

ha valakinek hirtelen kocsmázni támadna kedve velem, és ezzel egyúttal megmenteni az unalomtól való meghalástól, az kérem, jelentkezzen!

évvégi számvetések és fogadalmak híve nem vagyok, de ha összegezni kéne az évet, azt mondanám magánéletileg: viharos, de pozitív, közösségileg: abszolút mértékig pozitív, tanulmányilag: hagy maga után kívánnivalót bőven, anyagilag: gatyaszar.

Mindenkinek kívánom a karácsonyfának az kellemes feldíszítését, jó sok szaloncukor elfogyasztását, bejgli- és halmérgezést, kellemes meglepődéseket, szép ajándékokat, több havat, jó hangulatot!

a goNba hölgy vár a vőlegényre…
még a végén felrúgom az elveimet és nem fogom utálni a belgát… bazeg.