awolnation live
2012. August 18. @ 4:13 pm

nem értem ezt a csávót kajakra. a zene sokkal ütősebb élőben, még gitárszóló is van benne, a csávóban meg tök sok energia van, kurvajókat tudna ordítozni gyomorból, erre össze-vissza nyávog.

ennek ellenére novemberben most már tényleg elmegyek egy koncertre bécsbe.

by dzsilla | ide: zenék | nokomment »
Lovemonster
2012. July 18. @ 3:23 pm

 

LovemonsterHosszú, unalmas, zenés poszt következ. Akinek nem inge…

Bármennyire is tartják egyesek elcsépeltnek, a PASO a kedvenc magyar zenekarom. Meg merném kockáztatni, hogy momentán egyébként globálisan a kedvenc zenekarom, de ez egy eléggé összetett kérdés.

A PASO az egyetlen olyan magyar zenekar, akinek sikerült eljutnia egy eléggé szűk réteg által kedvelt műfajjal a népszerűség egy olyan fokára, ami bennfentesség nélkül csak elég kevés zenekarnak sikerül megalkuvás nélkül. A PASO az egyetlen olyan magyar zenekar, aki üzenetet közvetít, illetve közösséget épít maga körül, és az egész valami olyan zseniális módon szerethetően van előadva, hogy akinek erről az jut eszébe, hogy elcsépelt meg felületes, az egész egyszerűen nem normális. A PASO az egyetlen olyan magyar zenekar, akiről elmondható, hogy folyamatosan épül, és lemezről lemezre egyre jobb lesz. Najó, talán még a Subscribe-ról mondhatnék ilyeneket, de mint köztudott, nem szeretem a Subscribe-ot.

Van ez a fixa ideám, hogy ha valamelyik kedvenc zenekarom kiad egy új lemezt, akkor azt félve hallgatom meg, alapos mérlegelés után, mert mindig tartok tőle, hogy nem fog tetszeni. A PASO-nál hálistennek alaptalannak bizonyult a félelmem, bár a májusi lemezbemutatóra úgy mentem el, hogy nem ismertem, csak egy-két számot az új lemezről. Ennek ellenére az a koncert annyira jól sikerült hogy rögtön utána vettem is egy pólót, hogy több ízben is felállt a karomon a szőr. Aztán azon gondolkoztam, hogy mi lett volna, ha neadjisten ismerem is a lemezt.
Na az után a buli után történt, hogy találkoztam Lipivel a pultnál, és elkezdtem sorolni, hogy „a billentyűs, az valami hihetetlenül zseniális. De hogy a trombitás is. Meg Kristóf is. Meg a hegedűs. Meg te is. Meg basszus mindenki.” Na és valahogy akkortájt jöttem rá, hogy képtelenség bárkit is kiemelni, meg szükségtelen is. Csak valahol hihetetlen, hogy egy 11 fős zenekar ennyire együtt bír lenni.

Hogy az albumról is írjak valamit, ha már eredetileg arról akartam írni, azt kell tudni róla, hogy rossz szám nincs rajta. Van kicsit uncsi szám, meg van nem olyan jó szám, de rossz egy sincs. Személyes kedvenceim amúgy a PASO-tól általában a feldolgozások. Ez a zenekar akármihez nyúl, az arannyá változik, nincs ez másként a Liszt-féle Liebestraummal sem, de egyébként a legkedvencebb az a Kalákás Nandu, aminek mondjuk semmi köze ehhez a lemezhez, de akkor is. A másik nagy kedvenc az Úszom az árral, talán pont a különlegessége miatt: lassú, magyar szövegű ska hegedűvel. Ha van olyan, hogy kellemes melankólia, akkor ez a szám az. A Basszuskulcs portál igen jól sikerült lemezkritikájában is megemlékeznek róla, és én is egyetértek vele, hogy Krsának nagyon jól áll a magyar szöveg, egyszerűen nem találok rá jobb szót, mint, hogy kellemes, a szó legjobb értelmében véve.

Akiről mindenképpen meg kell emlékezni a Lovemonster lemez kapcsán, az Subicz Gábor, akinek egyébként kifejezetten jól áll a trombitálás mellett az éneklés, meg a szemüveg. Azon kívül, hogy (ha jól tudom), akkor ő tervezte a borítót is – itt jegyezném meg, hogy ez is mennyire aranyos már, hogy szinte a zenekarral járó összes feladatra kerül egy tag, aki ért hozzá, és nem kell külön grafikus, stylist, fodrász, szakács, meg ilyen felesleges dolgok -, rittyentett néhány olyan számot erre az albumra (Elhagytam magam, She’s my baby), hogy gyakran észre sem veszem, hogy már körülbelül nyolcadjára pörög le ugyanaz. Egyébként én mindig kicsit félek a jazz-től, hogy nem értem, meg túl sok lesz, de Subicz Gábornál bele merészeltem hallgatni a szólóprojektjébe, és Pas-nak például úgy küldtem át MEO-ra, hogy „némmá, jó jazz”. Szóval innen is pacsi Subicz úrnak, és biztos vagyok benne, hogy elképesztően sok mindent tartogat még számára a zenészlét.

Ami a PASO’s Roots Rockers lemezt illeti (merthogy az is van hozzá), körülbelül háromszor hallgattam végig összesen. Nem azért mert rossz, hanem számomra kicsit lassú, kicsit túl elszállós, kicsit unalmas. Egyszerűen csak arról van szó, hogy nem ad annyit, mint a Lovemonster, ami viszont idén eddig a legtöbbet.

by dzsilla | ide: life, zenék | nokomment »
100 napos dalizé #24
2012. June 8. @ 4:23 pm

day 24 – a song that you wish you heard on the radio

ez egyértelmű, a hagyma találta véletlenül nemrégiben. metálra hangolt duptepp. kibaszottul zseniális.

és most offra rakom magam egy hétre, sehogyan se leszek elérhető, mindenki kurvára fog hiányozni.

by dzsilla | ide: life, zenék | 2 komment »
100 napos dalizé #23
2012. June 5. @ 9:17 pm

még mielőtt más is megjegyezné, hogy milyen izé már ez a 100 napos dalizé, és csak azért van, mert amúgy nincs mondanivalóm, leszögezném: igazatok van. de azért a sörök között némi titkot is csepegtetek itt, és remekül nosztalgiázom, szóval nekem igazából ez inkább jó, mint nem. nameg a látogatottságom is megtízszereződött azóta 2-ről 20-ra. fasza, nem?

day 23 – a song that you hear often on the radio

azt akartam nagy hirtelen írni, hogy nem nagyon hallgatok rádiót, de aztán rájöttem, hogy de’szen minden reggel fél órát a buszon. aztán az is eszembe jutott, hogy kurvára fogalmam sincs milyen elÅ‘adókat játszik mostanában a rádió, mert egész egyszerűen nem vágom a nevüket. de aztán puskáztam a calss fm toplistájáról, és felmerült bennem, hogy miafaszom az a pitbull?
naszal ez megy mostanában a rádióban, sajnáljatok.

by dzsilla | ide: life, zenék | nokomment »
100 napos dalizé #22
2012. June 4. @ 7:42 pm

észrevettétek, hogy hivatalosan is fesztivál időszak lett? szabadtéri színpadba és sörszagba borult a város, remélem így is marad egészen októberig.

day 22 – a song for your “fans”

se rajongóim nincsenek, de még olyan szám se nagyon, amit küldenék nekik, ha lennének. vagyis, ha lennének rajongóim, akkor biztos írtam volna már saját számot, de részemről eddig csak egy virtuális lányzenekarba írtam dalnak nem nevezhető borzalmakat, szóval arra gondoltam, hogy előveszem valamelyik haveromat, aki velem ellentétben tud zenét írni, és azt küldöm a nem létező rajongóimnak, íme:

by dzsilla | ide: life, zenék | 4 komment »
100 napos dalizé #21
2012. June 3. @ 10:56 pm

day 21 – a song for your haters

mindenkinek, akit utálok, küldeném dave grohl-t, átgondolatlan koncepció alapján.

by dzsilla | ide: life, zenék | 5 komment »
100 napos dalizé #20
2012. June 1. @ 7:33 pm

én tudtam már tegnap, hogy ma egy új éra kezdődik, mert a magyar 100 napos dalizé oldalt sajna lehetetlenség betölteni facebook-on, így a külföldivel folytatom. az durvább.

day 20 – a song that you want to play at your funeral

hát. biztos arra gondolnék, hogy mit gondolna a közönség, ha azt játszanák, amit szeretnék, ha egyáltalán eljön valaki.

de ha eljön valaki, az biztos nagyon szomorú lesz, mert hát azért jött el, hogy végignézze, ahogy leeresztenek pár méter mélységbe egy koporsóban fehér virágokkal fűszerezve. szerintem ez egy eléggé beteg szokás.

én azt szeretném (és valaki nyomtassa ki, és adja a kezembe végrendeletkor _ezt a poszt_), hogy szórják a hamvaimat a dunába a szabadság hídról (az a kedvencem), és mondjanak egy sztorit arról, hogy milyen jó arc voltam. csókolom.

(de ehhez ám szimfonikus zenekart szeretnék) 🙂

by dzsilla | ide: life, zenék | 1 komment »
alkotói válság
2012. May 29. @ 9:27 pm

úúúristen, 5 vagy hány napja nem volt dalizé. ma sem lesz.

az van, hogy robinia pseudoacacia virágot akarok absztrahálni egy termelői méz plakát céljából, de eddig egy sikerült csak felismerhetően még az elején, és azt is akkor vettem észre, hogy hasonlít, mikor a tizenkettedik pinát rajzoltam le teljesen véletlenül. aztán rájöttem, hogy hiába a virág, amikor teljesen koncepciótlan vagyok egyelőre, és eljutottam addig, hogy a4-es lapot kéne rajzolni a4-es lapra.

viszont kárpótlásul az elmaradt dalokért, eszembe jutott egy, ami arról nevezetes, hogy szerepelt a valamelyik 90-es évek végi bravo (vagy valamilyen) hits kazettán, és elég sokat hallgattam, majd első (és mondhatni utolsó) diszkólátgatásom előtt egy esztergomi kocsmában meg is találtam a zenegépben, mely este arról nevezetes, hogy megittam egy pohár pezsgőt, és teljesen rosszul voltam, hogy elvisz a mentő, mert kicsit szédültem tőle.

by dzsilla | ide: life, zenék | nokomment »
100 napos dalizé #19
2012. May 24. @ 6:47 pm

ismét egy átaludt remek napot töltöttem az ágyban, most már csak azon gondolkozom, hogy nézzek-e valami filmet, vagy csakúgy folytassam az alvást.

19. nap: egy dal, amit szerinted sokan szeretnek.

azt nem tudom, hogy most mi van, de amikor valamivel fiatalabb voltam, akkor mindenki teljesen odavolt ezért a számért. most meg max skrillexet posztolhaték, de azt meg nem fogok, mert még annál is szánibb, mint amit viszont fogok:

 

by dzsilla | ide: zenék | nokomment »
100 napos dalizé #18
2012. May 23. @ 3:17 pm

elmondanám, hogy ma vettem még 2 sopronit, és a tegnapi hattal együtt az már hét, és eddig egyik sem nyert. átverés, tuti.

18 nap: egy dal, abból az évből amiben születtél

hát az elég régen volt, amikor születtem, kész csoda, hogy szerencsére van olyan zenekar, amelyikbe ennek ellenére sikerült belebuzulni. amúgy nem vagyok kifejetten nagy rajongója a régi zenéknek néhány kivétellel, mert valahogy úgy alakult, hogy ellentétben egy csomó dologgal, zenét írni ezek a ai srácok is elég jól tudnak.

by dzsilla | ide: life, zenék | nokomment »