Érvek
2005. August 31. @ 9:19 pm

kurva cigi

Rájöttem, hogy egy nap átlagosan 20 szál cigit szívtam el. Ez egy doboznak megfelelő mennyiség. Egy szál cigaretta elszívásához átlagosan 5 percre van szükség, ez egy nap alatt 100 percet jelent, ami ugye több, mint másfél óra. Ez egy évben 365 00 percet jelent, ami körülbelül 25 és fél átdohányzott nap, amely felér egy kiadós nyaralás időtartamával, amelyet az az összeg fedez, melyet a cigaretta árán megspórolunk. Ugyanis: Egy doboz középkategóriás cigaretta ára 440 ft. Ha minden nap egy doboz 440 FT-os cigarettát szívok el, az egy évben összesen: 160600 kemény magyar forint, melyből ha Amerikába nem is jutok el, de hogy messzebbre mehetnék, mint idén, az biztos.

by dzsilla | ide: life | 6 komment »
POZOR!
2005. August 31. @ 6:37 pm

A nemdohányzás fejfájást és étvágyosságot okoz!

by dzsilla | ide: life | nokomment »
2005. August 31. @ 4:15 pm

Ahogy az idő előre halad, egyre inkább rádöbbenek, hogy nem tudom egyedül megoldani a problémáimat, csapdába hajszolom magam, és ez aggaszt. Roppant mód aggaszt.

by dzsilla | ide: life | 3 komment »
Ajánló
2005. August 31. @ 10:44 am

Hát ez télleg loál:

“Az ocsem es en 5 generacios kanadaiak vagyunk. Mi 1/2 holland, 3/8 angol es 1/8 sved szarmazasuak vagyunk. Ez azt jelenti, hogy az unokahugom 1/2 kinai, 1/4 holland, 3/16 angol, es 1/16 sved. Nem mindenki mondhat ilyet. :-))”

by dzsilla | ide: life | 4 komment »
Leszokós pété 2.
2005. August 31. @ 9:34 am

9:33 – szerintem ha délig aludtam volna, biztos könnyebb dolgom lenne.
10:30 – azon töprengtem, hogy a nemdohányzás mennyiben függ össze a pattanásképződéssel.
11:44 – Két köhögés között azon gondolkoztam, hogy 5 év minden nap dohányzás után miért tűnik olyan furcsának 2 nap nem dohányzás.
12:00 – Kezd fájni is. Meglássuk a lecsó segít-e.
12:37 – A lecsó nem feltétlenül a legjobb megoldás. Főleg ha nem szereted.
13:16 – Határozottan ideges vagyok és nyűgös.
14:28 – Mosmá télleg nagyon kell. Mint hetesbuszravárás közben.
15:08 – A melegszendvics jobb, mint a lecsó 馃榾
15:30 – ha felbaszod az agyam, rágyújtok.
17:16 – A bőgés jobb, mint a melegszendvics.
18:16 – ugye csak az első néhány nap ilyen szar? fáj a fejem.
19:55 – a happytreefriends is jók.
20:44 – Adjatok egy cigiiiiiiiiiiiiiit!!!! öhöm öhöm
21:35 – A pezsgő határozottan ront a helyzeten. DE én szeretem a kihívásokat. Iszok még.
21:50 – minden fényképről és vadregényes tájról az jut eszembe, hogy milyen jót is cigiztem ott…
22:11 – milyen izgató ahogy a fenti képen parázslik a kicsi vége… jááájj

by dzsilla | ide: life | nokomment »
Kikészülészet
2005. August 30. @ 8:29 pm

14:35 Elindul a munkába. Lelkemre köti, hogy nyugodtan egyem meg a bolognait, mert apu úgyse szereti.
20:00 Hazajön a munkából. Lebasz, mert megettem a bolognait, és most mit eszik apu majd.
20:30 iszik (valszeg nem az elsőt)

by dzsilla | ide: life | 6 komment »
Leszokós pété 1.
2005. August 30. @ 6:13 pm

Ma nem cigiztem. Ma már nem is fogok.
Tegnap egyet cigiztem.
Tegnapelőtt kettőt.
Tegnapelőtt eléőtt nagyon sokat.

19:34 – mosmá kezd hiányozni. Amikor eszembe jut, mindig köhögök egyet.
19:49 – a bolognai spagetti valamit segített. amíg el nem fogyott.
20:26 – mosmá minden kétséget kizáróan kurva szar.
21:12 – ha nem hallanám a pohárcsörömpölést odakinn, már szinte eszembe se jutna.
22:01 – kurva ideges vagyok, és normál esetben már egy dobozzal elszívtam volna, de mivel én erős vagyok, még mindig inkább a meszet kaparom a falról.
22:24 – basszus ha elmenne aludni végre, olyan nyugodt lennék, mint a néni a zöld teás reklámban.
23:41 – ismét jól esne egy.

by dzsilla | ide: life | 5 komment »
Investigating Sex
2005. August 30. @ 3:27 pm

“- Különleges kapcsolatban ismekedtem meg a szexszel. Szoros kapcsolat volt. 14 éves voltam. Majdnem egy évig tartott. Fiatal volt, nagyon fiatal. Születése óta figyeltem.
– Hány éves volt?
– Szinte gyerek. Barna hajjal. Korához képest masszív volt a lába. Mind a négy…”

by dzsilla | ide: life | nokomment »
Habparty Dágonon
2005. August 30. @ 2:05 pm

***további képek meg bővülés várható a héten még***

A szombati nap pénteken kezdődött, amikor is megejtettük minden idők legvadabb HS találkozóját a Black Dogban. Végülis csak 4 poharat törtünk össze, meg a legkedvencebb ünneplős nadrágom kapott úgy három deci sört, egyébként kulturáltan szórakoztunk. Sajnos Sanyóka Kettő korán lelépett, így már sosem fogja megtudni, miről is maradt le.
A szombat is reggellel kezdődött. Fél 12kor találkozódtunk a buszállomáson, Dorogra indulási célzattal, ohne fényképezőgép természetesen. Gondoltam, mindenkinek megmutatom majd útközben a vidéket, merhogy az milyen szép, de az előző napi tivornyának köszönhetően, majnem mindenki elaludt szépen (főleg a BéPéter).
Dorogról egyenes úton vettük az irányt Dágon felé, ahol megérkezésünkkor átvágtunk a Dágoni Central Parkon, sokak meglepetésére. Ezután pedig már csak néhány lépés a pince, igaz hegymenetben, de Lizzy ügyesen feltalálja magát mert útközben Dág népművészetéről tart nekünk előadást, a falu mindennapjait is figyelembe véve.
És akkor megérkeztünk a már régebben is említett pincéhez, ahol elkövettem egy nagy hibát, ugyanis beraktam némi DT muzsikát, melynek hatására az összes fáradt másnapos HSes leült és zenét hallgatni kezdett. Szacsinak például még a sör se kellett. (nem így a Becherovka később). Jó volt azonban, hogy két tagot leszámítva a Borotvált Hónalj tagjai teljes mellszélességgel képviseltették magukat a jeles eseményen.
És ekkor elkezdtek megérkezni a többi vendégek, akiknek asszimilációs képességeik körülbelül megegyeztek a HS tagokéval, melynek hatására olyan elkülönülés vette kezdetét, amelyen a pia sem nagyon tudott segíteni, legalább is világosban. Ezért aztán lementünk a pincébe, ahol a jelenlevő hsesekkel megkóstoltattuk a hordóban levő száraz fehérbort, ami valszeg jobban ízlett nekik, mint a vadászhoz-vett-de-el-nem-fogyasztott teszkós koccintós vörösbor. Pedig biztos finom volt :D.
Közben szépen lassan megérkezett mindenki, miközben mi elindultunk a falu másik végére hozzánkhoz, ugyanis néhányunknak akadtak kisebb-nagyobb dolgai, a változatosság kedvéért itthon is hallgattunk némi détét, amikor is megérkeztek Skaccék, akiket őstehetségemnél fogva ügyesen felnavigáltam a házunkhoz, így igaz, hatan egy autóban, de visszatértünk a pincéhez, ahol is folytattuk az ivást.
Innentől kezdve elkezdtem filmszakadni, így már csak szemelvényekről tudok beszámolni, például arról, mikor orbuitális energiával megindultam lefele a lépcsőn, csak figyelmen kívül hagytam cipőm lukas voltát, és mire észbe kaptam már repültem is egyenesen be a szőnyegre, mellyel a súrlódás hatására leégettem a bőrt a könyökömről, nameg a térdemet meg bevertem, jjól.
Nameg hogy a Kis Szőke tökrészegen fekszik a hangszóró mellett, miután lehányta a subát, meg a birkaszőrt, meg a pólóját. Én ráadtam a szacsitól ajándékba kapott trendi Ohio-s amcsis pólómat, amit szintén lehányt, ennek tetejébe reggel (hajnalban) felhívott, melynek hatására én felébredtem, és onnantól kezdve érzékeltem csak igazán, hogy mennyire szar sátorban aludni szivacs nélkül.
Skacc jóvoltából készült néhány bizonyíték, hogy tiszteletét tette a Baltás illetve a Bőrtangás, akik saját elmondásuk szerint nem keveset ittak. De annyit biztosan nem, mint mi négyen együtt.( Igen, én vok az a kész-face) És még mi négyen sem ittunk annyit, mint az összes megjelent HS-es (és csak a fólszok nem voltak HS pólóban!)
Illetve még az elmondottak alapján tájékozódtam, hogy nem én voltam az egyetlen, aki lépcsőn gurult lefele, ugyanis Vakemanné, aki eredetileg tiszteletét sem szerette volna tenni betegségéből kifolyólag, viszonylag hatásosan megérkezett, ezután leült a szúnyoggyertyák köré, és ivott. És ivott. És még ivott. Aztán már csak azt hallottam, hogy “Vakemanék mégiscsak maradnának”. (ez nem lehet véletlen, gondoltam én) Aztán végül nem így történt, de az ott töltött idő alatt belefért a már említett lépcsőn legururlás, illetve egy rendkívül őszinte beszélgetés a Baltással a többi HS-es megrökönyödésére (no komment pfff… :D), egy kiadós csikizés HS módra, pornóújság lapozgatás, illetve Zé részéről az este legtrúbb beszólása: “Ha szingli lennél szúrnálak”. Ezúton is köszi Zé, maradandót alkottál.
Balázsék, Szkatiék ezúttal igen szolidan viselkedtek (ezt megszoktuk), szinte alig láttam őket (ezt nem szoktuk meg), lehet, hogy aztán láttuk egymást, csak nem emlékszem (ezt is megszoktuk). Mindenesetre két pofára esés között, mégha nem is mindenki osztja a véleményemet, szerintem jó buli volt.
Mikor Vakemanék aztán mégis leléptek vala, ugyanis részemről elmentünk aludni (igen, ötös voltam magyarból). Aztán ugye azt is megszoktuk, hogy én ha berúgok, eldőlök mint a szög. Namostmár: a táti alkesz népek, nameg a Szöszi Művésznő, aki akkor ébredt, és a másik szőkét se felejtsük ki, aki nemzetiségét tekintve német, még nem bulizott eleget. Beatricét visítottak reggel 6ig a Balázsék sátra mellett, így aztán aludni nemigen tudott senki (csak én, mert tőlem akár bomba is robbanhatott volna). Ebből aztán lett is megszólás Szkati illetve Balázs részről, amit ezúton is kinyilvánítok, hogy sajnálom…
Vasárnap reggel, mikor felébredtem, meglepetésemre már többen elhagyták a helyszínt, de a többieknek itt is köszi a segítségért, volt mit összetakarítani. Hányás részről még mindig lenne mit ugyanis hát ketten odakúrták, jobb esetben a fűre, rosszabb esetben az ágyra, meg a birkára, a subára, meg pólókra, érdekes, hogy a hangszóró hányásilag mégis szűz maradt.
Szóval az utolsó vendég, aki nemzetiségét tekintve német, délután fél egykor sikeresen felébredt, majd sietve távozott, pedig egyrészt tökrészeg volt, másrészt meg már főztem neki akkorra “reggelit”, amiből ő sajnálatos módon nem kért.
A nap többi részét kettesben töltöttük el Szacsival többnyire mocsok eltávolítással, fürdéssel és hegymászással, savanyú és édes szőlő lopással, trabantégető-hegyen való heverészéssel, traktornézéssel, nameg szomszéd kutya etetéssel.
Eljött hát a hétfő, amikor is nem nagyon akartam kikelni az ágyból, mert az nem trú szokás. ?峠y hát maradtunk is 11ig, amikor megtörte a csendet a gyomorkorgás, és tetszik- nem tetszik: mégiscsak fel kellett kelni, majdan Pestországba indulni, ahol egy kedves, szép, aranyos szőke ellenőrnéni megvágott minket a 4esen kemény hatszáz pénzre, aminek még örülhetek is, merhát… mer. Lényeg, hogy az Árpád híd- Nyugati – Blaha – Keleti útvonal után kis kitérővel sétáltam egyet az Akácfa utcában is, ahol mosolygások közepette befizettem a büntetésünket, minekutána elvonatoztam haza. És akkor egy Borotvált Hónalj szövegről eszembe jutott a Dorog, Dorog, Bányászlámpa című világsláger. Hát ha nem is a kultikus dorogi életmód-lap, a Bányászlámpa, de ez is valami.
Aztán pedig bemerészkedtem egy Joker nevű élelmiszer boltba, ahol merészeltem venni magamnak egy fél literes ásványvizet, elfogyasztási célzattal. Nem voltam azonban felelősségem teljes tudatában, mikor ama megbontott állapotban lévő palackozott csodát egy párkányra helyeztem, és egyedül hagytam, illetve egy méterre eltávolodtam tőle. Ugyanis egy minden kétséget kizáróan trú néni gyors léptekkel odaférkőzött a közelébe, és mire észbekaptam már ki is bontotta, és itta és itta… és itta. Én meg néztem, majd elszomorodva lemondam róla. Nahát ennyit Dorogról, irány hát a Dágon, megjött a hajó.
Annak ellenére, hogy nem emlékszem, mégiscsak mondanám, hogy a mellékhatásoktól és utórezgésektől eltekintve, egészen trú lezárást kapott ez a nyár is. Nincs más hátra hát, mint megvárni a következőt.

*** a beígért bővítés jön most***

Külön írom mer szerintem nem fogom még egyszer átböngészni, meg más se ha már háromszor végigolvastam vagymi. Lényeg, hogy megérkeztek a várva várt Sipka-képek (köszi Eszti és Balázs), ígyhát róluk is tok már némileg képekben mesélni, nameg jött egy kevés bizonyíték a sokféle pia hánytató hatásáról is.
Lényeg, hogy Balázsék viszonylag visszafogottan viselkedtek, és ezen a hintán ültek egész addig, amíg le nem mentek enni. Belém fog kötni, hogy nem emlékszem egészen pontosan (kezdődő alzheimer-kór), dehát ugye hogy ki mire emlékszik, az opcionális. Finnyásabbak hoztak magukkal “igazi húst” (nalátod még erre is emlékszem), mer a szalonnának magas a koleszterin tartalma. Míg a család vígan vacsorált, Szkati észre vette, hogy valami nincs rendbe. És erre itt a bizonyíték, hogy a Szőke Művésznő nemcsak a már fent említett dolgokat áldotta meg, hanem a Szkati oskolatáskáját és egyben ágyneműjét is, melyet aztán ugye ki takarít le? Na ki? Hát persze hogy az, akui józan. Nomeg akinek érdeke.

by dzsilla | ide: life | 7 komment »
Vót
2005. August 29. @ 10:14 pm

Hónap lesz bulibeszámoló, ha jó kedvem lesz, de most nincs az, mert…

by dzsilla | ide: life | nokomment »