éppen filmekről olvasok szösszeneteket itt, és a 10. filmnél találtam ezt a mondatot, hogy:

“A munkásosztálybéli fÅ‘hÅ‘sök amatÅ‘r punk-rock zenészek, akik a testi-lelki devianciák változatos formáit hordozzák: a gitáros süket, a basszusgitáros fél karjára béna, az énekes pedig beszédhibás, emellett gyakorló pszichopata, aki hobbiból nÅ‘ket erÅ‘szakol és öl meg.”

erről jutott eszembe egy régi haver, aki fél fülére süket, pösze, hadar, és egy szavát se érteni, ennek ellenére énekelt egy lokál hörgősmetál bandában (igaz ott nem számít a pöszeség igazán), és amikor először fogott basszusgitárt a kezében, egy pöccintéssel elszakította annak legvastagabb húrját.

ez egy igazán szép szerelmes történet, ajánlom mindenkinek, aki szerelmes: első randik valamelyikére; vagy olyanoknak, akiknek van egy szabad szombat estéjük, és esetleg a kedvesük is ráér egy kis filmnézésre meg van kedve romantikázni, kicsit nyálas na. de semmiképpen se nézzétek meg úgy, ahogy én: gép előtt görnyedve, fejhallgatóval, egyedül, mert akkor tutira belezúgtok mr. goslingba. úgy, ahogy énis.

egyébként a történetét tekintve arról szól, hogy egy idős ember egy idős hölgynek olvas fel egy történetet egy idősek otthonában, ahol mindketten laknak. látszólag semmi közük egymáshoz, később aztán hogy-hogynem kiderül, hogy mégiscsak van. közben pedig a fiatalkori önmaguk játsszák el a történetet pártíz évvel korábban egy amcsi kisvárosban (nagyrészt).

az még hozzá tartozik a történethez, hogy a két főszereplő a film elkészítése alatt tényleg egymásba gabalyodott, így aztán az mtv awardson el is nyerték a legjobb csók díját, nem ok nélkül.

10/10

undorító fos idő van, semmihez sincs kedvem. bár úgy láttam, szerdára még a nap is kisüt a hagyma diplomájának meg a dream theater koncertnek az örömére, hát remélem is.
amúgy láttam ryan gosling-ot hétfőn mosonmagyaróváron. kár, hogy már az összes filmjét megnéztem (nem, a young herculest azért nem.), így most kénytelen leszek valami mást letölteni.
már csak két nap és kezdődik a nyár, készüljetek!

Idő: Zivatar záporesővel (forrás: köpönyeg.hu)

többek között ennek köszönhető, hogy a nyárból gyakorlatilag már eltelt egy hónap, úgy, hogy észre sem vettem. egyébként hagyma végre-valahára elküldte a progiját a konzulensének, aki ötöst ajánlott neki. szerdán államvizsga, úgyhogy lehet neki szurkolni, aztán délután kokkintás az ő diplomájára meg az én abszolutóriumomra, meg egyebek, aztán dream theater koncert. alig várom már.

aki kíváncsi, hogy mégis mit csináltam/tunk 5 évig az egyetemen, az nézze meg a lenti két videót. szerencsére a végén vannak nevek is, úgyhogy lehet wiwezni, ha megtetszik valakinek valamelyik csaj/srác. 😉 pedig én mondtam hogy csak keresztneveket írjunk rá :]

link 1
link 2

már nagyon elegem van belÅ‘le, hogy kövér vagyok. 🙁

zora barátnémmal néztük a műremeket a televízióban szombaton este. és keanu reeves ide vagy oda, azért ez erősen az az egyszer nézős dolog. kb 5 percenként facepalm és homlokcsapkodás, erőltetett poénok, röhejes az egész. szerintem egyfajta paródiának szánták, de nem annyira jön át, inkább nem tudtam hova tenni a dolgot. némely reklám a reklámblokkban jobb volt a filmnél.

spolier! keanu reeves elszív benne egy kamionnyi cigarettát, és ez a film csúcspontja.

3/10

a műhód annyira sznob, hogy plásznak ejti a plus-t.

a képet facebook-ról loptam, a készítőt nem kérdeztem meg, de jó ismerősöm. így is szerzői jogot sértek, de leszarom.

a nightmare to remember, the count of tuscany

2008 novembere

MP: – nahát johnny, ezeket azért igazán odakúrtuk az asztalra, nem mondhatja senki, hogy nem. tavasszal még közéjük csapunk 3-4 számot, aztán mindenkinek azt mondjuk, hogy mi is állandóan ezt hallgatjuk, mert olyan kibaszott jó. addig meg sör?

JP: – kicsit gyúrok inkább.