ójessz.

07/01/2009 – Sportarena – Budapest, Hungary (DT Headlining show with Special Guests TBA)

szerintetek arra a jóhiszemű kijelentésre, hogy “jajj bocsi, h mindig útba rakom a poharamat“, majd jófejségből arrébb csúsztatom, hogy ne legyen útba a hamutál és a megszólított személy közti részen, az a válasz ráadásul flegma hangsúllyal, h “ne félj, nem fogok belehamuzni…“, az nem bunkóság, vagy parasztság, vagy ploretárság?

mert ha nem akkor mi?

pénteken bezár a molothow, aztán a tavasz beálltával dózer.

tudom, hogy szar a honlap, meg már 1 éve nem is frissült, illetve a polcok is szegényesek, de azért sok emlék köt ide, még ha az utóbbi időben többek között én is hanyagoltam a helyet. persze a név nem szűnik meg, majd újranyílik néhány hónap múlva egom cityben valahol, de akkor is mekkora megszentségtelenítés már, hogy a helyén egy kibaszott pláza épül. arról nem is beszélve, hogy szegény zöldház. szerettem ezeket a helyeket, na.

utoljára akkor éreztem ilyen űrt, mikor ugyanebben a városban a stress zárt be.

A Szent Fityma,^[forrás?] Jézus körülmetélésekor levágott előbőr (január 1. – az Úr körülmetélésének az ünnepe)

ezt innen.

Nem tanácsos a mangó fogyasztása után folyadékot inni, mivel gyomorbántalmakat okozhat, így kerülendő a tej, a víz vagy az alkoholtartalmú italok fogyasztása. Ez a 2 órás tilalom mind a friss gyümölcs, mind a mangókonzerv fogyasztása után betartandó. Ezen megszorítások okai egyelőre ismeretlenek.

nyilván a mangó egy gombafajta, amit nem szabad fedő alatt párolni, mert úgy benne marad a mérgező anyag. na akkor most leteszteljük.

mert nekem mindig olyankor kell hazajönnöm, amikor szakad a hó. ezen a télen kétszer volt igazán cudar a helyzet: először még tavaly,  akkor pilisvörösváron akadt el a busz, éjfél körül értem haza úgy, hogy délután ötkor indultam az árpád hídtól. ma dorogig kisebb késéssel kiértem, de aztán esztergomból már nem indították el a menetrendszerinti járaT, mert nyilván elakadt volna két falu között úgyis. amúgy jött hókotró, a faluban el van takarítva a hó a főutcán, máshova meg ne menjen ilyenkor senki ugye.

a ficánkás színes zokni, meg az egy éve vásrolt márkás cipellőm azonban már a pesti buszon felmondta a szolgálatot, ahol fűtés nem volt, csak huzat, aztán még álltam egy fél órát a buszmegállóban, majd melegedtem egy kocsmában, végül hazaszállított az apu-taxi. kicsinyt féltem, hogy milesz, mert épp mikor kiléptem a kocsmából, akkor mondták be a rádióba, hogy a csolnok és dág közötti útszakasz járhatatlan, de végülis arra jöttünk haza, úgyhogy nem. kellemes volt a melegből nézni, ahogy az út szélén gyalogoltak a haza  a korábban szintén buszmegállóban álló alakok. az egyik már majdnem csolnokon volt, mikor eljöttünk mellette. ügyes.

valentin napra sok szeretettel mindenkinek, akit szeretek!

borzalom. bevallom, nem tudtuk végignézni,  így több helyen beletekertünk. sosem voltam túl nagy véleménnyel a paródiákról, de ennél rosszabbat még sose láttam. egyébként vajmi kevés köze van ahhoz, amit elvileg parodizál…

mondtam.

tegnap vélhetően buktam három és fél tonna pluszminusz 1 túrórudit. hát nem az én napom volt.