ójessz.

07/01/2009 – Sportarena – Budapest, Hungary (DT Headlining show with Special Guests TBA)

szerintetek arra a jóhiszemű kijelentésre, hogy “jajj bocsi, h mindig útba rakom a poharamat“, majd jófejségbÅ‘l arrébb csúsztatom, hogy ne legyen útba a hamutál és a megszólított személy közti részen, az a válasz ráadásul flegma hangsúllyal, h “ne félj, nem fogok belehamuzni…“, az nem bunkóság, vagy parasztság, vagy ploretárság?

mert ha nem akkor mi?

pénteken bezár a molothow, aztán a tavasz beálltával dózer.

tudom, hogy szar a honlap, meg már 1 éve nem is frissült, illetve a polcok is szegényesek, de azért sok emlék köt ide, még ha az utóbbi időben többek között én is hanyagoltam a helyet. persze a név nem szűnik meg, majd újranyílik néhány hónap múlva egom cityben valahol, de akkor is mekkora megszentségtelenítés már, hogy a helyén egy kibaszott pláza épül. arról nem is beszélve, hogy szegény zöldház. szerettem ezeket a helyeket, na.

utoljára akkor éreztem ilyen űrt, mikor ugyanebben a városban a stress zárt be. 🙁

A Szent Fityma,^[forrás?] Jézus körülmetélésekor levágott előbőr (január 1. – az Úr körülmetélésének az ünnepe)

ezt innen.

Nem tanácsos a mangó fogyasztása után folyadékot inni, mivel gyomorbántalmakat okozhat, így kerülendő a tej, a víz vagy az alkoholtartalmú italok fogyasztása. Ez a 2 órás tilalom mind a friss gyümölcs, mind a mangókonzerv fogyasztása után betartandó. Ezen megszorítások okai egyelőre ismeretlenek.

nyilván a mangó egy gombafajta, amit nem szabad fedő alatt párolni, mert úgy benne marad a mérgező anyag. na akkor most leteszteljük.

mert nekem mindig olyankor kell hazajönnöm, amikor szakad a hó. ezen a télen kétszer volt igazán cudar a helyzet: először még tavaly,  akkor pilisvörösváron akadt el a busz, éjfél körül értem haza úgy, hogy délután ötkor indultam az árpád hídtól. ma dorogig kisebb késéssel kiértem, de aztán esztergomból már nem indították el a menetrendszerinti járaT, mert nyilván elakadt volna két falu között úgyis. amúgy jött hókotró, a faluban el van takarítva a hó a főutcán, máshova meg ne menjen ilyenkor senki ugye.

a ficánkás színes zokni, meg az egy éve vásrolt márkás cipellőm azonban már a pesti buszon felmondta a szolgálatot, ahol fűtés nem volt, csak huzat, aztán még álltam egy fél órát a buszmegállóban, majd melegedtem egy kocsmában, végül hazaszállított az apu-taxi. kicsinyt féltem, hogy milesz, mert épp mikor kiléptem a kocsmából, akkor mondták be a rádióba, hogy a csolnok és dág közötti útszakasz járhatatlan, de végülis arra jöttünk haza, úgyhogy nem. kellemes volt a melegből nézni, ahogy az út szélén gyalogoltak a haza  a korábban szintén buszmegállóban álló alakok. az egyik már majdnem csolnokon volt, mikor eljöttünk mellette. ügyes.

valentin napra sok szeretettel mindenkinek, akit szeretek! 🙂

borzalom. bevallom, nem tudtuk végignézni,  így több helyen beletekertünk. sosem voltam túl nagy véleménnyel a paródiákról, de ennél rosszabbat még sose láttam. egyébként vajmi kevés köze van ahhoz, amit elvileg parodizál…

mondtam. 🙁

tegnap vélhetően buktam három és fél tonna pluszminusz 1 túrórudit. hát nem az én napom volt.