na úgy tört el tegnap a szemüvegem, hogy kedvenc kocsmánkban dágon ültünk a szokásos asztalunknál: a rendőr, a tűzoltó, a pék, a művészettörténész,  a kereskedelmi technikus, a programozó, a környezetmérnök meg én. ültünk békésen az asztalnál, én a szélén, hagyma meg a sarokban, amikor is szilvivel eltávoztunk a mosdóba. ekkor történt, hogy egy alkoholista agresszív fasz elkezdte inzultálni a hagymát, hogy márpedig ő volt. az nem derült ki, hogy mi volt ő, vagy ki volt ő, viszont alig tudták kitessékelni a kocsmából a kedves urat.

aztán visszajött.

a másodperc töredék része alatt betörte a bejárati ajtón az üveget, ugyanezzel a mozdulattal leverte a fejemről a szemüveget, egyúttal felrepedt kicsit a szám, keletkezett egy seb az arcomon, meg megütötte a bal szemöldököm fölött a homlokomat. garázdaság, könnyű testi sértés, mint kiderült részegen vezetés eddig. nagy nehezen kivitték.

aztán visszajött harmadszor is. ekkor is még hagymának mondta h te voltál az, közben majdnem neki ugrott szilvinek, aztán kivitték. bezárták az utcára nyíló kaput, melyet fél órán keresztül rugdosott. szóval a személyes szabadságunkat korlátozta éppen. na ekkor hívtuk ki a rendőrséget, akik kijöttek, elmentek és nem csináltak semmit. nem is találkoztam velük.

a szörnyű az, hogy ha feljelentem, akkor is én húzom a rövidebbet, ha nem csinálok semmit, azzal meg elfogadom, hogy az a világ legtermészetesebb dolga, hogy seggrészegen belekötünk olyan emberekbe, akiket életünkben nem láttunk, 40 000 forintos szemüvegeket teszünk a földdel egyenlővé és nőket verünk. pedig pontosan tudom ki ez a srác és hol lakik, és azt is, hogy nem az első eset, hogy ilyesmi előfordul vele….

linczényi márk az astorián. buszal jár és tökre nem is buzi (vigyázat!!) amúgy.

nem hittem volna, de elég erőteljesen gondolkozom rajta, hogy a nyárra elhúzzak tibetbe agyagtéglát hordani, többek között mert ott a zen, nameg hogy legyen mit mesélni az onokáknak. attól kicsit félek, hogy egyedül eltűnnék már az oda vezető úton, meg aztán biztos iszonyú nehéz is volna, de ki nem esik gondolkozóba ezek után?

na persze ezt is a phnb meteorológus úrnak köszönhetem. de akkor is,  miért pont most?

szkati barátnémmel a hét elején beszélgettünk, hogy melyik számot kéne még belevenni a listába, közben mondta, hogy nézzem meg a google earth-ön, hogy milyen fasza helyen van. hát ma megnéztem:

bővebben itt.

csak annyit tennék hozzá, ha ott laknék (és nem a kocsma lakna itt, ahol én, mert ide nem passzolna, azt hiszem), akkor hideg időszakokban egészen biztosan ott futnék össze mindenkivel. tipikusan olyan, mint a sorozatokban a hely, ahol a főszereplők minden estéjüket töltik. engem mondjuk nem az olcsósága, hanem az fogott meg igazán, hogy kicsi és otthonos, barátságos, szép.

a zenegép viszont hagy kívánnivalót maga után, jobb ha tőlem tudjátok…

komolyan irigylem az embereket.

tegnap például néztem a széfet, és volt benne két nő, akik olyan dolgoknak bírtak hihetetlenül, percekig, hangosan örülni, hogy kitalálták a minestrone-t két választásból, meg valami másik hasonló kaliberű kérdést. mondtam is hagymának, hogy milyen jó lenne olyan család (incl. me), akik ennyire felhőtlenül bírnak örülni apróságoknak (pl. ma nem fáj a hátam, fel bírtam kelni időben vagy hogy főztek nekem kávét.)

erre ma reggel kinyitom a facebookot, ahol vallásos ismerős annak örül, hogy kapott “a cégtől” lejárt szavatosságú édességet, és az milyen finom, és szerinte mégnem romlott meg. de ez mind semmi, mert a többi vallásos ismerősei is mind kérdik h kaphatnak-e belőle.

mi a fasz van az emberekkel? mégiscsak a vallás a boldogság kulcsa? miért írok le ilyeneket?

arra a párhuzamra bírtam rájönni, hogy a szamurájképzőben a szamurájtanoncok között igen magas arányú a róbert nevűek száma (14%), körülbelül két és félszer gyakoribb, mint a péter, és ötször több, mint mondjuk a tibor. ez csak azért fura, mert amúgy meg elég kevés róbertet ismerek, wiw szerint mindösszesen négyet, de valójában van még egy, aki ezekszerint már törölte magát onnan.

két következtetés lehetséges:
1. a japán tradicionális kardozás különös mértékben vonzza a róbert nevű embereket
2. egy 800as minta a wiwen kevés ahhoz, hogy tenenciákat állítsak fel a nevek gyakoriságát illetően. (péter 25, tamás és balázs 22-22, tibor viszont csak 2.)

a házunkkal szemben, ahol dohányozni szoktam, áll két csüngő nyír (betula pendula). ránézésre fiatalnak tűnnek, mert egészen vékonyak, viszont nagyjából mindkettő veri a nyolc métert.
azért érdekes, mer az egyikről teljesen lehullottak a levelek, viszont amelyik közelebb van a szemben álló ház fedett teraszához – így a bejárati ajtóhoz-, az a tetőgerinc vonala alatt nem hullatta le a leveleit. ő a kövérebb is btw, tehát két megoldás létezik:

1. szégyellős, mert kövérnek érzi magát
2. ha valóban van globális felmelegedés, akkor néhány éven belül tél helyett fél évig tartó ősz lesz.

először verset akartam írni, de ötlettelenségem okán arra gondoltam, hogy gyűjtést szervezek az ellátóban dolgozó közepesen kurvoid kinézetű pultoslány számára, mert nyilvánvalóan a létminimum alatt tengődik, hiszen a ki tudja hányadik vendég voltam, akit többezer forinttal lehúzott egy körben a hétvégén, majd miután szóltam neki, hogy nem lesz jó, nemhogy nem adta vissza, még neki állt feljebb.

megérzésem szerint szemránckrémre és egyéb luxuscikkekre ilyen pofátlanul nem lopják a pénzt, csakis az lehet a megoldás, hogy például fogkrémre sem telik. aki szerint nem mehet ez így tovább, az ha arra jár, vágjon hozzá (minél messzebbről) egy gazdaságos kiszerelésű (minél nagyobb, annál jobb) fogkrémet, hogy ne kelljen többet ilyen eszközökhöz nyúlnia szegénynek.