ma anyira elbasztam a humort
2014. October 16. @ 12:44 am

hogy elmesélem nektek a történetet miközben megprobálom elkövetni az őszes létező hejesirási hibát szándékosan hogy hoszab legyen. pontot teszek néha könyitésűl de ha valamit unelbasztam szollyatok.

szoval ijen mindenféle beavatási ceremoniákon megyek keresztűl és vándorlók egyik csapatbol a másikba, és szováteték hogy nem viszek semi meglepi alyándékot amikor kilépek meg belépek. gondoltam magamban hogy ti a szülinapomat is elfelelytettétek meg az elözö csapatból se bucsuztatak el csak én vitem sütit aztan még a dobozt se adtak visza kár beletek a szenhidrat. de aztán mosojogtam csak hogy minden úlyal ezt csinájják talán meg ugyis lány vagyok és kus a nevem de aztán haza értem.

miután elszivtam egy cigit és végre nem a mutato szám járt a felyemben amit egésznap számoltam megvilágosodtam hogyan lehetet volna humort csinálni a kérdésböl oj modon hogy tudom hogy a fönököm 90-ven napos diétát tart és meg kelet volna kérdezni hogy vajon szénhidrát napod vane azért kérdezed hogy hoztam e sütit. mert ugyse ehetné a szerencsétlen flótás ha nádszál vékony akar leni.

igaz tudnák ojan máfint sütni amit fehérlye meg faszom baszom napon is ehet meg amugy bármikor de direkt valyas hályas cúkros cuccal fogom hergelni a társaságot az én örömömre a lyövö héten.

amugy a 90-ven napos diétának semmi értelme nincs de az ember elfogadlya a mások hibájit néha ha úgyvan.

és süt nekik sütit mert legaláb meg eszi valaki.

by dzsilla | ide: life | 3 komment »
2014. August 29. @ 11:51 am

nemén: szeretném, ha kicsit kevesebbet érnél hozzám a kantinban, mert azt fogják hinni, hogy járunk, pedig nem.

én: o.O

nemén: ami persze nembaj, csak nem igaz, érted.

én: -.-

by dzsilla | ide: life | nokomment »
szabi
2014. August 29. @ 9:18 am

nemén: jövőre egy nappal kevesebb szabim lesz 🙁

én: ?

nemén: betölti a 16-ot a gyerek.

én: akkor csinálni kell újat.

nemén: csilla, te nem akarsz két nappal több szabit?

én: 🙁

by dzsilla | ide: life | nokomment »
change
2014. August 28. @ 5:34 pm

az embereknek új hobbijuk van a munkahelyemen, mégpedig az, hogy a frászt hozzák rám.

főni: és sokan gratuláltak már?

én: elég sokan, majdnem ugyanennyien kérdezték, hogy átgondoltam-e jól?

főni: ugyanazok az emberek?

én: viszonylag nagy az átfedés.

amúgy úgy van ez, hogy a menedzsment gratulál és tanácsokat ad és bízik bennem, a közvetlen kollégák meg kiröhögnek, mekkorát fogok szopni, dehát ennek tudatában írtam alá a lapot.

amúgy igazuk van, ma például utasítást kaptam rá, hogy egynél többet ne ásítsak lehetőleg, meg aludjak többet. pedig még csak hétfőn kezdek majd. remélem, pisilni azért majd még mehetek.

by dzsilla | ide: life | nokomment »
kombekk
2014. August 26. @ 2:21 pm

az a jó abban, hogy a tumblerért cserébe teljesen leépítettem ezt a blogost, de most, hogy töröltem magam onnan a rút emberek miatt, még mindig visszajöhetek ide nyalogatni a sebeimet, meg kiszarni magamból, hogy például mennyi minden fog történni a következő másfél hétben:

– új albiba költözöm és végre egyedül

– leköltözöm konténer irodába, aztán rá két hétre a termelésirányítóiba, mert

– szeptembertől új pozícióm is lesz

– nemsoká 29 leszek

– a blogom meg 10.

mert ugye ezt a blogost nem olvassa senki, így tehát rút emberek se.

más nincs.

 

by dzsilla | ide: life | 3 komment »
én egy
2014. July 29. @ 7:27 pm

lassan 29 éves, diplomás, dolgozó nő vagyok, akinek nincs semmije, és egy olyan helyen szeretnék élni, ahol:

– lehet jövőt tervezni/gyereket vállalni egy átlagfizetésből

– nem függ az adóm mértéke a gyerekeim számától, ugyanis lehet, hogy buzi/meddő vagyok, vagy számítson az örökbefogadás is gyermekvállalásnak, és lehessen egyedül gyereket nevelni, ami csak a pszichológiai alkalmasság és az anyagi háttér függvénye.

– nem számít hendikepnek a gyerekvállalás, ha dolgozó nő vagy

– nincs ingyenes egészségügy, de lehet választani az államilag támogatott és a magánszektor között, és ennek megfelelő a társadalombiztosítási járulékom mértéke (ha nem kérek az államiból, minimális összeget fizetek, vagy semmit, cserébe nem vehetem igénnybe kedvezményesen az államit)

– a közoktatásban nem a kormányon lévő párt által összeválogatott kurrens elvek alapján tanítanak, hanem tényeken alapuló tananyag alapján, különös tekintettel az olyan képlékeny tárgyakra, mint az irodalom és a történelem.

– nincs ingyenes felsőoktatás, de bizonyos, hogy az államilag támogatott helyekre a tehetséges kölkök jutnak be, és a tehetséget abszolút objektív mérce alapján mérik, majd ezután jöhet szóba, hogy ki milyen szociális támogatásban részesül.

– nincs hadsereg, névlegesen sem 

– a közalkalmazottak nem adóznak, és a számuk a valós igényeket tükrözi

– nem lealacsonyító közalkalmazottnak lenni

– van koncepció a problémás etnikumok INTEGRÁCIÓJÁRA

– nem számítok statisztikai űrnek, ha nem veszek részt az állami munkaügyi rendszerben a megalázó körülmények miatt. mindenki regisztrált álláskereső, aki aktív korú keresőképes munkanélküli és kéri, hogy ezt rögzítsék, függetlenül attól, hogy kér-e közmunkából vagy nem.

– nem támogatják ész nélkül közpénzből a hivatásos sportot és az egyházakat és az eddát.

– van független, objektív média

– objektív, racionális alapon működik a közbeszerzés és minden állami pályázat

– a nyugdíjamat a teljesítményem alapján számolják ki, vagy választhatom azt, hogy nem veszek részt az állami nyugdíjrendszerben, és abba fektetem a megmaradó pénzt, amibe csak akarom

– nem einstandolják az adózott jövedelmem majd 30%-át ÁFA formájában, különösen nem az alapélelmiszerek tekintetében

– nem mondják azt a bruttó jövedelmemre, hogy bruttó, amikor a munkáltatóm költsége ennek kb a 130%-a

– támogatják a vállalkozókat, különös tekintettel a kis- és közép vállakozásokra, nem pedig kiszipolyozzák őket.

– van választék a boltban, és az egészséges étel (ún. bio) is elérhető áron van, nem számít kuriózumnak

– a következő termékek fogyasztása nem támogatott, vagyis magasabb adó terheli őket: cigi, alkohol, minden bizonyíthatóan egészségtelen étel és ital (a fehér kenyér is ilyen, most azon vitatkozhatunk, hogy nálunk miért az az olcsó)

– füvezésért nem vihet el a rendőr, hanem pénzbírságot szabhat ki első körben, majd én eldöntöm, hogy leülöm-e.

– 18 éves koromig megtanítanak az egészséges táplálkozás alapjaira és megmutatják, hogyan kell rendesen lefutni 5 km-t.

– 18 éves koromig megtanítanak angolul középfokon.

– a közoktatás részét képezi a KRESZ alapjainak elsajátítása

– nem suttyóságnak, hanem környezettudatosságnak számít, hogy gyalog/biciklivel/tömegközlekedéssel közlekedem

mert ugyan tisztában vagyok vele, hogy egy liberális individualista pondró vagyok, így nem kívánatos anyakönyvem kiállításának helyén, de ha ezeknek mondjuk csak az egyharmada teljesülne (no kétharmad necessary), amelyek közül néhány igazán nem kerül pénzbe, akkor talán egy kicsit kevésbé szeretnék svéd lenni.

 

 

by dzsilla | ide: life | 1 komment »
faszt növesztek
2014. July 18. @ 1:43 am

két és fél év fiús pozícióban eltöltött idő után megpályáztam egy lányosat. de már a két nővel eltöltött interjú alatt kérdezték, hogy mi lenne ha. és most nagyon úgy néz ki, hogy egy fiús pozit kapok, amit még sosem töltött be nő a történelemben, de most már itt az ideje.

szóval remélem, hamarosan a nemi összetételem is átalakul a betöltött mindenkori szerepkörhöz.

vagy a nők lesznek az új férfiak, és rajtam kísérleteznek.

by dzsilla | ide: life | nokomment »
go back to square one
2014. May 14. @ 10:04 pm

mostanában szeretek avril lavigne-t hallgatni, sőt, kibaszottul zseniálisnak tartom egyik-másik dalösszerakásukat, mert addiktív.szerintem egyelőre minden normális ember ignorálja a kilencvenes éveket. még akkor is, ha avril már 2000 után hasított, ami kb 15 éve volt.

2000 tizenöt éve volt. majdnem.

kurvára nem bírom felfogni ezt sem. 2000 tegnap volt. 15 éves voltam.

mióta öntudatra ébredtem, ami olyan óvodás negyedikben volt (ez persze nem igaz, négyéves koromban volt, mikor meghalt a nagypapám), arra emlékszem leginkább hogy nézek ki az ablakon, és tudom, hogy már kurvára unom. addigra ismertem az összes betűt, le is tudtam írni, aztán ezzel úgy elértem a 110%-ot, és uncsi volt kurvára. persze az oviban bántottak fizikailag is, és akkor nem voltam rest még visszabántani, álltam is a sarokban bőgve úgy maximum háromnegyed órát sírva, aztán kiengedtek, mert nem bírták a sírást.

aztán jött az isi. alsóban nagyon kritikus tanáraim voltak, akik soha nem adtak nekem igazat. kettő darab riválisom volt, ész és erő.

ez két különböző személy, a közös az bennük, hogy ők maguk mellé tudták állítani a közösséget, én meg nem. erőre elmondás szerint még volt válaszom (én erre nem emlékszem(, amikor a folyosón a táskájánál fogva töröltem fel vele a padlót, de az észre sosem volt. mert nem is ész volt, hanem taktika.

taktika, miután meggyőzte az osztályt, hogy rakjanak rajzszöget a párnámba, illetve beárult mindenféle módon, ami lehetséges az ofőnél, elhagyta a fedélzetet hatodikban. amúgy gecire furcsa dolgok voltak, mint például, mikor a faterja a lakásunkban ellenőrizte a töridolgozatomat, hogy tényleg jobb nagymagyarországot rajzoltam-e mint-ő. és amúgy tényleg.

erő aztán férfi mivoltából nagyobb lett mint én, esze nem lett több, így elintézett nekem 3 hét kórházi tartózkodást, majd pár évvel később (gondolom, a szüleitől befolyásolva) epilepsziásnak aposztrofált engem.

soha nem voltam epilepsziás. agyrázkódásom volt miatta.

na mindegy, taktika elment, az akkori ofőm ezen elsírta magát, taktika most amúgy orvos ausztriában.

maradtam a bajnokokkal, akik szintén kurvára féltékenyek voltak, ha mondjuk jobb pókot rajzoltam, jobb dolgozatot írtam, megdicsértek, bármi. és ebben a közegben érlelődni 14 évig, hát az szerintem kurvára áldozat.

aztán lett belőlem egy semmilyen mérnök. amire amúgy kicsit büszke vagyok, kivéve, hogy a faterom néhány hete azt állította, hogy ő tolt tovább, és én soha nem mentem volna. ez tökre nem igaz, csak sajnos annyira el volt távolodva sok évig, hogy nem is ismer.

nem tudom, anyám mennyire ismer, vaqlószínűleg kicsit jobban.

amúgy alsóban állatorvos akartam lenni. kibaszottul imádom az állatokat. aztán pszichológus, de mivel senki nem mondta, hogy hajrá, a tanáraim meg lebeszéltek róla (csilla, neked az soha nem fog sikerülni, és az eltén kívül meg nem érdemes), és a biológia kurva jól ment, hát így lettem településmérnök. nevenincs mérnök. akire nincs is szükség.

és a felelősségről: az első saját megoldásom elsőben a “rajzolj egyenes volnalakat egy fésűre” elnevezésű feladat volt (soha nem felejtem el). mivel nem mondta senki, hogyan kell, meghúztam vonalzóval, jól belevésve a papírba. aztán kiradíroztatták velem, hogy csaltam. azt hiszem, az volt az utolsó önálló döntésem, amikor nem befolyásolt senki.

and that’s all folks.

 

by dzsilla | ide: life | 2 komment »
szóval
2014. April 3. @ 10:43 pm

sosem gondoltam volna, hogy attól biztonságban érzem magam, hogy az egyik

szóval a barátom itt lakik a szomszédban, és

bármikor átjön, és átmehetek

és most elköltözött

és most más.

by dzsilla | ide: life | nokomment »
jellemfejlődésről
2014. March 8. @ 2:19 pm

és a rájövésről, hogy miért tapicskolok kibaszott posványban.

értem már miért mondják, hogy 30 körül kezd el az ember gondolkozni, de mégse akarok róla írni.

by dzsilla | ide: life | 8 komment »