leugrottam pár órája cigiért a sarki bóba, és visszafelé figyelmes lettem rá, hogy ilyen általános iskolás korú lányok flangálnak mindenfelé picsányi táskákkal. (mindenkié ugyanolyan ofcoz.) és akkor elkezdtem agyalni, hogy ebbe hogyan férnek bele a könyvek, meg a tolltartó, meg a derékszögvonalzó, és akkor rájöttem, hogy szombat van bazmeg.
rájöttem, hogy úgy is tudok olvasni, ha rajzolás közben hangoskönyveket hallgatok. rendkÃvül elégedett vagyok magammal.
… a gecik.
just for the record: semmire nincs idÅ‘m, mindent elfelejtek, ami nem a diplomával kapcsolatos. ma kezdem el szÃnezni a részletes környezetalakÃtási tervet, hátra van még 30 oldal szöveg, néhány vizsgálati térkép, közlekedési koncepció és a szabályozási terv (=1 hónapos munka). egyébként nagyon szép, mintha nem is én rajzoltam volna.
a kutyám meg totál kikészÃt, komolyan. az elÅ‘bb is kerestem, hogy hol van, már teljesen azt hittem, hogy elszökött (sosem szökik el), vagy elnyelte a föld, miközben békésen kidugta az orra hegyét az óljából. Å‘nagysága épp az ebéd utáni sziesztát tölti, és nem érzi úgy, hogy meg kell tisztelnie azzal, hogy kimászik köszönni. 🙂
most pedig szÃnezés következik 2 napig (kifestÅ‘)
aztán különbözÅ‘ vonalakat húzok meghatározott helyekre (beszámÃthatósági teszt)
majd leÃrom, hogy melyik vonal és szÃn mit jelent (gyógyped)
és akkor mondjam, hogy nincs igaza apámnak abban, hogy ez még egy érettségi szintjét is nehezen üti meg.
rajtam van a tavaszi fáradtság (ez közvetlenül a téli fáradtság után szokott jönni) vagy valami. egyik reggel például úgy mostam hajat, hogy elfelejtettem besamponozni, és erre csak hajszárÃtás után jöttem rá, mikor pont úgy nézett ki a hajam, mint hajmosás elÅ‘tt.
meg mint közismert (vagy nem), ma van a nemzetközi dzsillanap, és ezen alkalomból kaptam tök jó cipÅ‘t a hagymától. olyan benne járni, mintha felhÅ‘n járnék, nagyon fasza. persze a sarkamat nem kÃmélte.
amúgy meg nagy erőkkel készül diploma. hivatalosan még valamivel kevesebb, mint 2 hét van hátra, késedelemmel együtt 3. azt nem mondanám, hogy nagyon faszán állok, de legalább a főnökséggel sikerült zöld ágra vergődni, szóval innen már nincs visszafordulás, előbb-utóbb munkanélküli mérnök leszek, reszkess budapest!
i don’t care who you are…
szerintetek?
ma eléggé muzikális napot zárunk. elsÅ‘ként megállapÃtottuk, hogy joe satriani valószÃnűleg vámpÃr, merthogy már a legrégibb Å‘skövület gitárosok is tÅ‘le tanultak gitározni. aztán megnéztük a big bad moon cÃmű klippet, ami végleg feltette az i-re a pontot.
ezután pedig elkezdtük a 90-es évekbeli magyar kamupop előadók klippjeit nézegetni (ufo, splash, 4fclub meg a többiek), és azon gondolkoztam, hogy hogy nem volt annak idején egyértelmű mindenkinek, hogy ugyanazon előadó különböző számait különböző női hangok éneklik?
én végül tinédzserkori kedvencemmel, a vip-vel zártam a mai napot, ami nem értem, hogy hogy nem volt nekem egyértelmű, hogy egy az egyben backstreet boys adaptáció, viszont erre meg hagyma elkezdett backstreet boyst hallgatni a youtube-on (már fél órája) és a fejébe vette, hogy megtanulja gitáron az egyik számukat.
de egyébként ez az egész csak azért érdekes, mert mindezt a lavinát egy tarzanhoz kapcsolható facebook bejegyzés indÃtotta el, aminek egyébként közvetlenül nem volt köze* az ufo együttes azonos cÃmű zseniális videoklippjéhez. hát, azt mondják, nincsenek véletlenek.
*update: utánanéztem, és de mégis volt. mondom, hogy nincsenek véletlenek.
ja és ma még azt is megkérdezték tÅ‘lem, h nehéz volt-e megtanulnom jobb kézzel Ãrni. mondom: hm?
azt eddig is tudtam, h bénán fogom a tollat (szerencsére az Ãrásom egyenletesen csúnya), de azért ilyet még sosem kérdeztek tÅ‘lem. jftr. 🙂
az otp-nek mindenesetre tényleg elég jól mehet. bár nem vagyok az a gyakorlott sajtótájékoztatóra járó, de ma egy 2 gigás pendrive-ot meg egy 2000 ft-os bort kaptam tőlük repibe.
azon gondolkoztam amúgy, hogy ha naponta 3 sajtótájékoztatóra járnék, akkor kajára nem is kéne költeni, nameg elhalmozzák ott az embert minden földi jóval. pályát tévesztettem, azt hiszem.