a kutyám meg totál kikészÃt, komolyan. az elÅ‘bb is kerestem, hogy hol van, már teljesen azt hittem, hogy elszökött (sosem szökik el), vagy elnyelte a föld, miközben békésen kidugta az orra hegyét az óljából. Å‘nagysága épp az ebéd utáni sziesztát tölti, és nem érzi úgy, hogy meg kell tisztelnie azzal, hogy kimászik köszönni. 🙂
by dzsilla | ide: life | nokomment »