naszal a múlt hét második felét erdélyben töltöttük a kolleginákkal. abból az apropóból mentünk, hogy egy nemzetközi programunk keretében szerveztek egy meetinget, konferenciát, egy kis játékot meg sok közös kajálást meg piálást a jó erdélyi magyar partnereink, adott esetben gyergyószentmiklós polgármesteri hivatala.

több szempontból is különleges volt a zutazás, mert életemben először ültem repülőn, és szerencsére tök szép idő volt. és azt várná az ember, hogy majd milyen messzire ellát, aztán meg tökre nem. és volt egy szürke sáv valahol a föld és az ég között, amit nem tudtam beazonosítani. egyébként nem féltem nagyon, állítólag csak kicsit kapaszkodtam az övemben, de az azért para volt, mikor felszálltunk és rájöttem, hogy hát ezt most kurvára nem tartja semmi.

szóval az volt, hogy marosvásárhelyről gyergyószentmiklósra kocsival vittek minket át. arrafelé egyébként a közlekedési morál is egész más. nincs például járda, így mindenki az út szélén sétál, miközben a kocsik ezerrel tépnek el a járókelők mellett. azt hiszem esetünkben 120 volt a maximum, amivel mentünk lakott területen belül. aztán egy erdős részen arra lettem figyelmes, hogy záróvonalnál meredeken felfele előz egy kamion egy másik kamiont és mi megyünk szembe. de túléltük.

szóval a maros nevű hotelben szállásoltak el bennünket, ami egyébként állítólag ott a menÅ‘ hely. az éttermét a helyiek is használták esténként. a tapasztalatok szerint egyébként romániában _mindenhol_ lehet dohányozni, kivéve a vonatokat. de tényleg nem nagyon találkoztunk nemdohányzó helyiséggel sem ottlétünk alatt, nemhogy mondjuk nemdohányzó épülettel vagy aluljáróval. ami napközben esetleg nemdohányzó volt, az is az lett estére. a hotelrÅ‘l még azt érdemes tudni, hogy a recepció mellett áll a kitömött barna medve, barni, aki elárvult medvebocs volt, és egy család befogadta, csak aztán túl nagyra nÅ‘tt és idézem “már nem lehetett vele olyan jól játszani”, ezért aztán két és fél éves korában elaltatták szegényt, és azóta Å‘rzi a hotelt.

egyébként a vendéglátásra igazán nem lehet panaszkodni, úgy megtömtek minket, mint a kacsákat naponta háromszor többfogásos kaját küldtünk le. és mellé pálinkát, meg kinek mit. arrafele inkább sört isznak, mert gyergyószentmiklós például 800 m-en van és gyakorlatilag egy medencében fekszik, körbe a hegyek. ezért aztán úgy délig az orrunkig sem nagyon láttunk a ködtől, ami kora délután felszállt, aztán gyönyörű idő volt. szerencsére. kivéve a hétvégét. ettől függetlenül bort szolgáltak fel az ebédhez, ami egyébként annyira nem volt borzalmas, de a pálinka határozottan jobb. ha már a pálinkánál tartunk, arrafele az a szokás, hogy a rövid az egy deci, a kis rövid meg fél deci, szóval értik a dolgukat az emberek ott. ja és ittam fenyővizet is, már csak a neve kedvéért is, de nem teljesen győzött meg. a szilvapálinka viszont igen.

totálisan érdektelen a számotokra gondolom, hogy marha sok kóbor kutya lakik az utcán erdélyben. a békás-szorosnál tett kiránduláskor például egy nagyon kedves lánykutya csatlakozott hozzánk és kísért minket majdnem végig, gondolom némi kaja reményében. aztán amikor kicsit kiszellÅ‘ztettem a fejem a konferencia alatt, akkor egy szintén nagyon kedves macska csapódott hozzám, akit aztán visszafele kézben vittem, mert közben egy kutya is csatlakozott, és ez a macskának nem annyira tetszett, de aztán visszaadtam a gazdájának, és akkor nagy volt a boldogság. egyébként a konferencia egy másik hotelben volt a hegyen nem messze a gyilkos tótól az üdülőövezetben. és ami nagyon meglepÅ‘ ezzel kapcsolatban az az, hogy gyönyörű kirándulóidÅ‘ volt és kongott az ürességtÅ‘l az összes szálláshely. kár. a gyilkos-tó nem valami nagy szám egyébként, viszont tök jó gyilkolós legendák kapcsolódnak hozzá. ráadásul minden más nyelven a tök unalmas “vörös-tó” nevet viseli.

csütörtökön aztán valamivel kevesebbet ittunk, mint szerdán, hogy aztán pénteken még többet igyunk. találós kérdés: melyik nap buliztunk a legjobbat? szóval pénteken folyt részemről érdemi munka, amikor is a helyiekkel játszottuk a future city game nevű városfejlesztő játékot, ami általában elég uncsi. most is csak egyetlenegy érdekes dolog történt, kiderült, hogy van rekkencs. a rekkencs az olyasmi, mint a loch-ness-i szörny, a helyi média a következőképpen materializálta:
Ezen kívül azt kell tudni róla, hogy két medvét eszik reggelire, és még valamit eszik, ami nagy és tankra hasonlít. szóval ő a rekkencs, remek brandet lehetne belőle csinálni szerintem.

pénteken elég nagy parti kerekedett, amikor a helyi erők bemutatták a külföldi partnereknek, hogyan kell csárdást táncolni. mi többek között a finnekkel ültünk egy asztalnál, akik közül az egyikkal már vacsora előtt megitattak 5 pálinkát, így aztán asszem valami földönfekvés lett a vége. de a másikuk meg egész idő alatt azt magyarázta, hogy igazából a finnek nem isznak sokat. egyébként a finnek északon rénszarvast esznek, a románok viszont medvetalpat. van valami baci, ami megfertőzi a medvéket, és ha fertőzött a maci, akkor nem lehet megenni, egyébként viszont igen. és ugye mivel a medve védett állat, így aztán az van, hogy jellemzően nyugati állampolgárok fizetnek a helyieknek egy zsák pénzt, hogy lőhessenek medvét, így aztán évente megölnek egyet-kettőt, azt magyarázták, hogy van erre egy keretszám.

hétvégén aztán kirándulni indultunk a csalhó nevű hegységbe, ami a románok szent helye, vagy valami olyasmi. kibaszottul meredek, ráadásul másnapos voltam a pénteki pálinkáknak köszönhetően. de nagyjából öt óra alatt sikerült felmászni. érdekes összeállítás volt, mert mi ketten menünk annával, a konferenciáról jött velünk még feri, aki tulajdonképpen szervezte a túrát, és csatlakozott még 3 lány, akik egész éjjel nem aludtak semmit a vonaton. de így is én bírtam a legszarabbul.

aztán kiderült, hogy hatan fogunk aludni egy 4 ágyas szobában, majd ettünk borzalmas levest (ne tegyétek), aztán rajzoltunk kártyát, mert elfelejtettünk vinni (én rajzoltam a makkokat), és közben egy osztálykirándulás esti bulijába csöppentünk. említettem már, hogy romániában minden helyiség dohányzó? nos estére ez is az lett, nameg hideg lett és egész éjjel esett az eső, hogy aztán lefelé még szarabb legyen menni, mint felfelé volt. miután lebukdácsoltunk egy elég meredek szakaszon, én már alig tudtam járni. ekkor történt, hogy nagy szarkupacokat fedeztünk fel az úton lefelé mindenhol, és az egyik lány teljesen beparázott, hogy biztos medveszar. na onnantól kezdve kurjongatva és rohanva mentünk tovább. de ezt is túléltük.

lenn megetettük a maradék szendvicseinket egy kóbor kutyával (mi mással?), aztán ettünk kevésbé borzalmas levest. ja említettem, hogy fenn a hegyen nem lehetett fürödni? szóval el tudjátok képzelni milyen szagunk volt. és a gyergyószentmiklósi emberek még ilyen állapotban is vendégül láttak, sőt megengedték, hogy lezuhanyozzunk, két fogásos vacsorával vártak, majd végül megitattak velem 4 pálinkát (csak kicsit, nyugi). mindezt gyakorlatilag vadidegen emberek. szóval azt kell mondjam, hogy arrafelé nemcsak az állatok, hanem az emberek is kedvesek. de egyébként a románokkal sem volt semmi gond.

úgy vagyok vele, hogy úgyse olvassa el idáig senki, úgyhogy még egy bekezdést szentelek a gasztronómiának. ugyanis a békás-szorosban egy helyi bácsi vezetett minket, akitÅ‘l kérdeztem, hogy van.-e valami gyergyói specialitás. és akkor mondta, hogy van egy örmény eredetű “fűszer”, a churut (jó hülye neve van), ami petrezselyem és valamiféle savanyú tej elegye, szárítva. ezt a cuccot kell tejfölbe belereszelni kis mennyiségben, és azt meg belerakni a húslevesbe és állítólag isteni finom. egyébként hoztam némi szárított vargánya társaságában, úgyhogy akit érdekel, az szóljon. ja és szintén ekkor derült fény a “petrezselymet árul” szófordulat jelentésére is.