[tudom, hogy terhelő lesz rám nézve végighallgatni majd egyesektől ennek a posztnak a következményeit, de ez az én blogom, és azt írok ki rá, amit csak akarok]

szóval hogy van ez a kegyelemdugás. tudom, mert én is csináltam már, amikor valaki totál nem akart odébbállni, és az ember sajnálatból és merő altruizmusból belemegy akár a szexbe is. aztán másnap persze páros lábbal rúgná le magáról a szerencsétlen párát, és általában a továbbiakban semmi jó nem is sül ki az ilyen típusú kapcsolatokból, de ha annyira akarta, hát megkapta, aztán mindenki boldog.

nekem is adták már így oda magukat fiúk, és most nem hónapokig tartó ostromlást kell elképzelni, de mondjuk, hogy egyértelműen én kezdeményeztem, ők meg egyértelműen sohasem kezdeményeztek volna, de azért egynek jólesz alapon persze általában belmennek.

azon kívül, hogy persze mindig megérezni az ilyesmit, írtak már erre vonatkozóan olyat, hogy “egy nÅ‘ számára bizonyára az a legnagyobb sértés, ha valaki nem akarja megdugni”. de legdurvább azért mégiscsak a legutóbbi, miszerint a misztikus húspiac elvárásainak nem felelek meg, és ez bármennyire is szubjektív, totál kivérzek, mikor ezzel csapnak pofon, mert ez az a dolog, amivel a világon semmit nem lehet kezdeni.

és tök mellékes, hogy én mit gondolok, mit akarok vagy mit nem, én sosem szembesíteném egyetlen barátomat sem önmaga totális tehetetlenségével, még abban az esetben sem, ha emiatt fel kellene áldoznom az őszinteségemet.