van egy srác. akiről el tudom képzelni, hogy hosszútávon fenn tudja tartani az érdeklődésemet, és meg tud lepni, és ez kölcsönös lehet, meg ilyen romiságok, meg minden. de persze van baj, mert világnézetileg meg politikailag nem túlságosan vagyunk összeegyeztethetőek néhány kérdésben. mert ami szerinte tök fontos, az szerintem kevéssé, és fordítva, de én ezt egyébként eléggé leszarom, mert mindig le szoktam szarni, amikor amúgy egy másodperc alatt kitalálja, mit gondolok, vagy befejezi helyettem a mondatot.

csak épp aztán előjött egy kérdés, ami szerintem persze tökre nem fontos, de őneki igen, és hát persze kurvára nem értünk egyet, de én ugye leszarom, mert sokkal fontosabb dolgok is vannak, és akkor neki rossz kedve lesz. és én elkezdek aggódni, hogy most akkor nekem csinálni kell valamit, mert ójaj.

és igazából azon gondolkoztam el, hogy én tényleg képes lennék-e ilyen esetben mondjuk 10 év múlva is csinálni valamit,  mikor ilyen van, vagy már megint csak rá vagyok feszülve arra, hogy értéktelen vagyok, és be kell bizonyítanom,  no matter what, i really worth a try.

anyway meg tényleg mit lehet veszíteni?