így visszagondolva nem volt jó döntés november-decemberben elvállalni azokat a szar melókat. sokkal nagyobb sérülést okozott az önértékelésemben, mint ahány sört bírtam venni belőle, szóval senkinek nem ajánlom. így most társult a meglévő visszatérő rémálmaim mellé (nem áll meg az autó, szétcsúsznak a lépcsők, kiesnek a fogaim) még egy: a tutira ki akarnak rúgni. igaz, erre általában ébren kerül sor, hogy ettől rettegek, és biztos, hogy beletelik még pár hónapba, mire elhitetem magammal, hogy most tényleg számítanak rám, és én is számítok, és nem csak egy bármikor helyettesíthető droid vagyok.

igaz, ezen a szinten (már ha normális munkahelye van az embernek) meg más problémák vannak, mert a szabályok, meg a hierarchia, meg a ki mit mond kiről, meg a túl sok meeting, meg ilyen firstworldproblems. de igazából, ha az ember megtapasztalja, hogy milyen egy igazán szar helyen dolgozni, ahol épp csak valami festékcsíkkal nem különböztetik meg a kölcsönzött dolgozókat, hogy őket feltétlen le kell nézni, akkor tökre tudja értékelni már azt a puszta tényt is, hogy emberszámba veszik.

persze látom, hogy a jót könnyű megszokni, és egy év múlva majd ha visszaolvasom ezt a posztot, akkor egy csomó információval a fejemben meg konfliktussal a hátam mögött tök kiscsikónak fogom tartani a mostani énemet, de szeretném emlékeztetni a kedves 27 és fél éves dzsillát, hogy sose felejtse el azt a gimiben kiizzadott örök igazságot, hogy ha az embernek nincs problémája, akkor csinál magának, mert különben nem tud magával mit kezdeni.

úgy alakult, hogy úgy néz ki, a gyárban egész jó arcok az emberek és másfél hónap alatt többé-kevésbé sikerült beilleszkedni. érthető okokból nekem ez volt az elsődleges szempont, hogy befogadjanak, meg akarjanak befogadni, és hogy engem akarjanak befogadni, és úgy tűnik, hogy ez most mind összejött, úgyhogy el is hajtottam az ismét hullámban rám törő interjúra hívó hordákat, szóval úgy tűnik, hogy lesátorozom itt néhány évre, hacsak nem rúgnak ki, ügye.

ó mondd, miért van

az autó kulcsának távirányítóján

két gomb, mikor

egy gomb nyit és zár?

és senki sem tudja mire jó a másik,

ám kipróbálni sem meri, mert

attól fél, hogy önmegsemmisítő,

pedig általában nem is piros.

az ilyen dolgok miatt nem lesz valószínűleg

saját autóm sosem.

úgy, hogy abban a bekezdésben, amit emlékeim szerint leadnek hívnak, és rendszerint ki van emelve, tehát a cikk tetején

- pontokba

- foglalnám

- a lényeget.

anyagi szempontokat is figyelembe véve esetleg a cikk végére is lehetne rakni, hogy végig kelljen görgetni a színes-szagos hirdetéseket is.

érthető okokból elég sokan kérdezitek, h mivan a melóban, meg ilyenek, úgyhogy most akkor kicsit írok róla.
hálistennek pont azt az állást sikerült megkapni, amit a legjobban szerettem volna a 3 közül, ezt az interjún is lelkesen hangoztattam amúgy, hogy nekem ők a legszimpibbek (emberileg meg szakmai kihívás-ügyileg is), szóval ezek szerint elhitték.

körülbelül 20 férfivel dolgozom együtt, ami szigorúan véve olyan 6-7-et jelent, és ebből csak 3-4-en dolgoznak abban az irodában, ahol én, de mondjuk aki karban tart, annak nem az a dolga, hogy az irodában üljön ugye. amúgy mindenki kedves, meg aranyos, meg türelmes, meg minden. azért igyekszem persze én is.

sose gondoltam volna amúgy, hogy egyszer tényleg egy gyárban fogok dolgozni, szóval értelmet nyertek a “reggel a gyárba menet” kezdetű történetek. egyébként a hajnalban kelés az szar. épp akartam csinálni egy reggeli álmosság grafikont, de végülis egy 10es skálán 10nél húzott vízszintes vonalat tök felesleges lerajzolni.

10——————————————————————————–

azért azt már sikerült belőni, h 6-7,5 óra alvás az ideális, de péntekre így is mindig teljesen kész vagyok.

az ugye nyilvánvaló, hogy ezzel együtt a heti bulizás is egyre redukálódott, mondjuk se időm, se kedvem sincs igazából többre. felnőttkor, heló. (erről jut eszembe, hogy tegnap a barátaim kérdőre vontak, hogy miért vagyok még mindig józan, amikor éjfélkor megérkeztem a szülinapi buliba. pedig eskü részeg voltam, a dt koncert setlistjéből is csak 4 számra emlékeztem közvetlenül a koncert után, de erről majd később)

a dolog szakmai része, az egy érdekes kérdés. mert ugye én szeretem a szakmámat,  viszont úgy néz ki, hogy a szakmám nem szeret engem, mert ugye szinte esélytelen manapság településtervezőként (de építészként is) elhelyezkedni, még ingyen se kellettem volna sehova. viszont annyira nem sajnálom a váltást, mert kedvenc programommal, az autocaddel továbbra is kedvemre játszadozhatok, más kérdés, hogy elég kevésszer láttam korábban nyomdagépet, viszont ezek után meg egyre többször fogok. szóval a gépek irányába továbbra sem érzek semmiféle perverz vonzódást, viszont semmi bajom velük. igazából bármikor kiderülhet, hogy én eddig nem fordítottam kellő figyelmet a gépekre, a gépek viszont szeretnek engem, szép kis háromszög, mondhatom.

szóval munkaügyileg rendben vagyok, és ez azért elég sok mindenre hat. jobb kedvem van, türelmesebb vagyok, magabiztosabb vagyok, stb. mondjuk a magabiztosságom kissé hullámzó, mert vannak napok, amikor úgy érzem (és el is hiszem), hogy bármit meg tudok tanulni, és marhajól be fogok válni, más napokon meg kétségeim vannak, hogy meg fogok-e felelni az elvárásoknak, de ez majd úgyis kiderül menet közben. azért ha kíváncsiak vagytok a véleményemre, ma épp úgy gondolom, hogy menni fog, és ezekből a napokból van több.

ezen kívül van még egy csomó minden, amiről nem írtam, de kéne, csak már én is unom magamat, szóval majd csak szépen sorban.

ja, és ajival is készültem, mert úgy adódott, hogy be akartam állítani egy képet háttérnek, de sehol sem találtam értelmes méretben, úgyhogy inkább megrajzoltam magamnak, és kétféle méretben fel is rakom ide, hátha kell másvalakinek ( á nem, nem a forgalomnövekedés miatt, nemám.)

tudom, h faszkivan a subscribe függésemmel (miközben nem is szeretem a subscribe-ot), de ezt szakértse már meg valaki:

tök jó érzés ám, hogy egy óvatlan pillanatban kiírom a facebookra, hogy lett munkám, és egy csomó mindenki örül neki. a legjobban persze én örülök, és kurvára büszke is vagyok magamra, hogy mindezt egyedül, ráadásul egy olyan munkára, ahol egy csomót kell tanulnom, hogy igazán hatékony legyek, ennek ellenére engem választottak. de mindemellett nagyon köszönöm az önzetlen supportot, meg a mindenféle nyígásaim és ebből adódó pörformanszaim elviselését mindenkinek.

asszem, nekem vannak a világon a legjobb barátaim. és erre különösen kibaszottul büszke vagyok.

elég durva, hogy pár hónapon belül már kb. a 3. helyről hallom, hogy gyereket kéne szülnöm, és az megoldaná minden problémámat. innen izenem: nem valószínű.

persze, hogy elérzékenyülök, mikor egy ilyen kiskezű-kislábú nyálfolyatós csöppséget látok, de amíg anya nem találja magát a világban és magáról sem tud gondoskodni, addig hogy tudna egy ilyen kis nyálbuborékfújó valakiről?

tegnap eléggé felszívtam magam a gödör körül kialakult “vezetőváltáson”, főleg, hogy ezzel egy időben a trafóban is ugyanez történik, és történt korábban az új színház esetében is. most azt hagyjuk, hogy jómagam milyen gyakran látogatom ezeket a helyeket, a trafóban mondjuk önkénteskedem kicsit, de nem is ez a lényeg.

nem lenne probléma a vezetőváltással, ha a döntést normálisan lefolytatott pályázat előzné meg, és szakmai-költséghatékonysági alapokon nyugvó döntés születne, de sajnos lehet látni, hogy egyik esetben sem ez történt. a gödör esetében (ha jól értem), pont egy magántulajdonban levő ingatlan vezetőváltásáról van szó – ebben az esetben szerintem a tulajdonos szíve joga, hogy kire bízza a vezetést, nem szép tőle viszont, hogy ezt egyik napról a másikra teszi.

mindhárom esetben viszont jól működő intézményekről van szó (és most hagyjuk, hogy a gödör mennyire drága, sznob meg koszos), és nem értem, hogy ha valami jól működik, akkor ott miért van szükség változtatásra. értem én, hogy lejárt a megbízatás, meg közintézmény, meg politika, meg édes faszom, de ha valaki mellett, aki régóta és jól vezet egy intézményt, kiállnak a munkatársai és a közvélemény, akkor miért kell politikai-haveri alapon egy (két, sok) teljesen nonszenz pályázatra rábólintani? mikor fogják a zemberek végre megérteni, hogy valami attól működik jól, ha olyasvalaki működteti, aki ért hozzá, és nem az, akihez valamilyen érdekük fűződik?

a másik dolog, amin felbasztam magam, az egy masszázs blogon olvasott cikk miatt volt, de az egy másik történet.

i don’t want to live on this planet anymore.

jobb mint az avokádó, szebb, mint a padlizsán-

krém,

legközelebb is legalább három adagot kérek

én.

szóval hogy eddig se nem szerettem, se nem utáltam a kiscsillagot, jól megvoltunk egymás mellett, minél távolabb, annál jobban. míg nem egy szép napon az mr2 a hét dalának választotta ezt a borzalmat: