nemén: jövÅ‘re egy nappal kevesebb szabim lesz 🙁

én: ?

nemén: betölti a 16-ot a gyerek.

én: akkor csinálni kell újat.

nemén: csilla, te nem akarsz két nappal több szabit?

én: 🙁

az embereknek új hobbijuk van a munkahelyemen, mégpedig az, hogy a frászt hozzák rám.

főni: és sokan gratuláltak már?

én: elég sokan, majdnem ugyanennyien kérdezték, hogy átgondoltam-e jól?

főni: ugyanazok az emberek?

én: viszonylag nagy az átfedés.

amúgy úgy van ez, hogy a menedzsment gratulál és tanácsokat ad és bízik bennem, a közvetlen kollégák meg kiröhögnek, mekkorát fogok szopni, dehát ennek tudatában írtam alá a lapot.

amúgy igazuk van, ma például utasítást kaptam rá, hogy egynél többet ne ásítsak lehetőleg, meg aludjak többet. pedig még csak hétfőn kezdek majd. remélem, pisilni azért majd még mehetek.

az a jó abban, hogy a tumblerért cserébe teljesen leépítettem ezt a blogost, de most, hogy töröltem magam onnan a rút emberek miatt, még mindig visszajöhetek ide nyalogatni a sebeimet, meg kiszarni magamból, hogy például mennyi minden fog történni a következő másfél hétben:

– új albiba költözöm és végre egyedül

– leköltözöm konténer irodába, aztán rá két hétre a termelésirányítóiba, mert

– szeptembertÅ‘l új pozícióm is lesz

– nemsoká 29 leszek

– a blogom meg 10.

mert ugye ezt a blogost nem olvassa senki, így tehát rút emberek se.

más nincs.

lassan 29 éves, diplomás, dolgozó nő vagyok, akinek nincs semmije, és egy olyan helyen szeretnék élni, ahol:

– lehet jövÅ‘t tervezni/gyereket vállalni egy átlagfizetésbÅ‘l

– nem függ az adóm mértéke a gyerekeim számától, ugyanis lehet, hogy buzi/meddÅ‘ vagyok, vagy számítson az örökbefogadás is gyermekvállalásnak, és lehessen egyedül gyereket nevelni, ami csak a pszichológiai alkalmasság és az anyagi háttér függvénye.

– nem számít hendikepnek a gyerekvállalás, ha dolgozó nÅ‘ vagy

– nincs ingyenes egészségügy, de lehet választani az államilag támogatott és a magánszektor között, és ennek megfelelÅ‘ a társadalombiztosítási járulékom mértéke (ha nem kérek az államiból, minimális összeget fizetek, vagy semmit, cserébe nem vehetem igénnybe kedvezményesen az államit)

– a közoktatásban nem a kormányon lévÅ‘ párt által összeválogatott kurrens elvek alapján tanítanak, hanem tényeken alapuló tananyag alapján, különös tekintettel az olyan képlékeny tárgyakra, mint az irodalom és a történelem.

– nincs ingyenes felsÅ‘oktatás, de bizonyos, hogy az államilag támogatott helyekre a tehetséges kölkök jutnak be, és a tehetséget abszolút objektív mérce alapján mérik, majd ezután jöhet szóba, hogy ki milyen szociális támogatásban részesül.

– nincs hadsereg, névlegesen sem 

– a közalkalmazottak nem adóznak, és a számuk a valós igényeket tükrözi

– nem lealacsonyító közalkalmazottnak lenni

– van koncepció a problémás etnikumok INTEGRÁCIÓJÁRA

– nem számítok statisztikai űrnek, ha nem veszek részt az állami munkaügyi rendszerben a megalázó körülmények miatt. mindenki regisztrált álláskeresÅ‘, aki aktív korú keresÅ‘képes munkanélküli és kéri, hogy ezt rögzítsék, függetlenül attól, hogy kér-e közmunkából vagy nem.

– nem támogatják ész nélkül közpénzbÅ‘l a hivatásos sportot és az egyházakat és az eddát.

– van független, objektív média

– objektív, racionális alapon működik a közbeszerzés és minden állami pályázat

– a nyugdíjamat a teljesítményem alapján számolják ki, vagy választhatom azt, hogy nem veszek részt az állami nyugdíjrendszerben, és abba fektetem a megmaradó pénzt, amibe csak akarom

– nem einstandolják az adózott jövedelmem majd 30%-át ÁFA formájában, különösen nem az alapélelmiszerek tekintetében

– nem mondják azt a bruttó jövedelmemre, hogy bruttó, amikor a munkáltatóm költsége ennek kb a 130%-a

– támogatják a vállalkozókat, különös tekintettel a kis- és közép vállakozásokra, nem pedig kiszipolyozzák Å‘ket.

– van választék a boltban, és az egészséges étel (ún. bio) is elérhetÅ‘ áron van, nem számít kuriózumnak

– a következÅ‘ termékek fogyasztása nem támogatott, vagyis magasabb adó terheli Å‘ket: cigi, alkohol, minden bizonyíthatóan egészségtelen étel és ital (a fehér kenyér is ilyen, most azon vitatkozhatunk, hogy nálunk miért az az olcsó)

– füvezésért nem vihet el a rendÅ‘r, hanem pénzbírságot szabhat ki elsÅ‘ körben, majd én eldöntöm, hogy leülöm-e.

– 18 éves koromig megtanítanak az egészséges táplálkozás alapjaira és megmutatják, hogyan kell rendesen lefutni 5 km-t.

– 18 éves koromig megtanítanak angolul középfokon.

– a közoktatás részét képezi a KRESZ alapjainak elsajátítása

– nem suttyóságnak, hanem környezettudatosságnak számít, hogy gyalog/biciklivel/tömegközlekedéssel közlekedem

mert ugyan tisztában vagyok vele, hogy egy liberális individualista pondró vagyok, így nem kívánatos anyakönyvem kiállításának helyén, de ha ezeknek mondjuk csak az egyharmada teljesülne (no kétharmad necessary), amelyek közül néhány igazán nem kerül pénzbe, akkor talán egy kicsit kevésbé szeretnék svéd lenni.

két és fél év fiús pozícióban eltöltött idő után megpályáztam egy lányosat. de már a két nővel eltöltött interjú alatt kérdezték, hogy mi lenne ha. és most nagyon úgy néz ki, hogy egy fiús pozit kapok, amit még sosem töltött be nő a történelemben, de most már itt az ideje.

szóval remélem, hamarosan a nemi összetételem is átalakul a betöltött mindenkori szerepkörhöz.

vagy a nők lesznek az új férfiak, és rajtam kísérleteznek.

mostanában szeretek avril lavigne-t hallgatni, sőt, kibaszottul zseniálisnak tartom egyik-másik dalösszerakásukat, mert addiktív.szerintem egyelőre minden normális ember ignorálja a kilencvenes éveket. még akkor is, ha avril már 2000 után hasított, ami kb 15 éve volt.

2000 tizenöt éve volt. majdnem.

kurvára nem bírom felfogni ezt sem. 2000 tegnap volt. 15 éves voltam.

mióta öntudatra ébredtem, ami olyan óvodás negyedikben volt (ez persze nem igaz, négyéves koromban volt, mikor meghalt a nagypapám), arra emlékszem leginkább hogy nézek ki az ablakon, és tudom, hogy már kurvára unom. addigra ismertem az összes betűt, le is tudtam írni, aztán ezzel úgy elértem a 110%-ot, és uncsi volt kurvára. persze az oviban bántottak fizikailag is, és akkor nem voltam rest még visszabántani, álltam is a sarokban bőgve úgy maximum háromnegyed órát sírva, aztán kiengedtek, mert nem bírták a sírást.

aztán jött az isi. alsóban nagyon kritikus tanáraim voltak, akik soha nem adtak nekem igazat. kettő darab riválisom volt, ész és erő.

ez két különböző személy, a közös az bennük, hogy ők maguk mellé tudták állítani a közösséget, én meg nem. erőre elmondás szerint még volt válaszom (én erre nem emlékszem(, amikor a folyosón a táskájánál fogva töröltem fel vele a padlót, de az észre sosem volt. mert nem is ész volt, hanem taktika.

taktika, miután meggyőzte az osztályt, hogy rakjanak rajzszöget a párnámba, illetve beárult mindenféle módon, ami lehetséges az ofőnél, elhagyta a fedélzetet hatodikban. amúgy gecire furcsa dolgok voltak, mint például, mikor a faterja a lakásunkban ellenőrizte a töridolgozatomat, hogy tényleg jobb nagymagyarországot rajzoltam-e mint-ő. és amúgy tényleg.

erő aztán férfi mivoltából nagyobb lett mint én, esze nem lett több, így elintézett nekem 3 hét kórházi tartózkodást, majd pár évvel később (gondolom, a szüleitől befolyásolva) epilepsziásnak aposztrofált engem.

soha nem voltam epilepsziás. agyrázkódásom volt miatta.

na mindegy, taktika elment, az akkori ofőm ezen elsírta magát, taktika most amúgy orvos ausztriában.

maradtam a bajnokokkal, akik szintén kurvára féltékenyek voltak, ha mondjuk jobb pókot rajzoltam, jobb dolgozatot írtam, megdicsértek, bármi. és ebben a közegben érlelődni 14 évig, hát az szerintem kurvára áldozat.

aztán lett belőlem egy semmilyen mérnök. amire amúgy kicsit büszke vagyok, kivéve, hogy a faterom néhány hete azt állította, hogy ő tolt tovább, és én soha nem mentem volna. ez tökre nem igaz, csak sajnos annyira el volt távolodva sok évig, hogy nem is ismer.

nem tudom, anyám mennyire ismer, vaqlószínűleg kicsit jobban.

amúgy alsóban állatorvos akartam lenni. kibaszottul imádom az állatokat. aztán pszichológus, de mivel senki nem mondta, hogy hajrá, a tanáraim meg lebeszéltek róla (csilla, neked az soha nem fog sikerülni, és az eltén kívül meg nem érdemes), és a biológia kurva jól ment, hát így lettem településmérnök. nevenincs mérnök. akire nincs is szükség.

és a felelÅ‘sségrÅ‘l: az elsÅ‘ saját megoldásom elsÅ‘ben a “rajzolj egyenes volnalakat egy fésűre” elnevezésű feladat volt (soha nem felejtem el). mivel nem mondta senki, hogyan kell, meghúztam vonalzóval, jól belevésve a papírba. aztán kiradíroztatták velem, hogy csaltam. azt hiszem, az volt az utolsó önálló döntésem, amikor nem befolyásolt senki.

and that’s all folks.

sosem gondoltam volna, hogy attól biztonságban érzem magam, hogy az egyik

szóval a barátom itt lakik a szomszédban, és

bármikor átjön, és átmehetek

és most elköltözött

és most más.

és a rájövésről, hogy miért tapicskolok kibaszott posványban.

értem már miért mondják, hogy 30 körül kezd el az ember gondolkozni, de mégse akarok róla írni.

sok éve tapasztalom magamon, hogy nem nagyon tud kihozni a sodromból az, hogyha emberek embereket bántanak.

ez volt már 2006-ban is nálunk, mikor elmentem egy koncentre, és hazafelé a kopasz bebaszott csőcselék acetonos lehellettel beszélt arról, hogy most ha már nem megy tovább a busz, akkor betör egy kirakatot, és őszintén szólva amellett, ha 2006-ban valami hasonló történt volna nálunk, mint most ukrajnában, akkor én is az utcán lettem volna, ez sem hat meg. és nem borzaszt el olyan mélységesen, mint amikor

emberek állatokat bántanak és mondjuk nyúznak meg elevenen.

vagy felakasztják őket viccből.

vagy kidobják egy kis falu határában zacskóba fojtva a szüleikkel együtt (been there).

vagy ölnek meg gyerekek szeme láttára, aztán feldarabolják, és megetetik az oroszlánokkal.

ez az én poklom, lehet gyalázni.