az megvan, amikor állsz a metrón, és tömeg van és sötét, és egyébként is utálsz metrózni, és akkor felszáll a random (általában, de nem kizárólag) 20 év alatti delikvens, természetesen közvetlenül melléd áll, és úgy dönt, hogy nem kapaszkodik, mert éppen telefonon játszik/rubik kockázik/gordiuszi csomót bont vagy csak mert csak, és egész úton azzal terrorizál, hogy minden kanyarban és fékezésnél majdnem rád esik. ezáltal te aztán nem tudsz belemerülni a kizárólag tömegközlekedési eszközökön eszedbe jutó gondolataidba, ami a metrón való utazást még kellemetlenebbé teszi. rosszabb esetben a rád esés be is következik, melyet egy “semmi probléma eheheh” motyogásával oldasz meg, majd feszengsz tovább a végtelennek tűnő utazás során attól tartva, hogy ez újra bekövetkezik.

az van, hogy eldöntöttem egy hónapja kb, hogy innentől i do not give a single fuck álláskeresésügyben, és csak várom a sült galambot, hogy jöjjön, és bevált. egy hónapja egyetlenegy önéletrajzot sem küldtem ki, és minden nap csörög a telefonom állásügyben. mondanom sem kell, hogy emiatt már erre az évre kimerültek a szabadság-tartalékaim a droidképző kettőben, de annyira nem nagy baj, mert végülis órabérben vagyok.
hétfőn voltam egy egészségügyi kütyüket forgalmazó cégnél, ahol ilyen titkársági mindenest kerestek. állítólag még októberben volt meghirdetve, én tökre nem is emlékeztem rá, de aztán egyszercsak behívtak. a néni, aki interjúztatott, annyira kedves volt, hogy ő kért elnézést, amiért nem tud nekem szakmábavágó munkát adni. emellett a dohányzásról való leszokásomban is segítenének.
aztán tegnap hívtak egy fejvadász cégtől, hogy egy budaörsi cég már megint csavarokat akar velem rajzoltatni angolul. neki küldtem portfóliót is, hogy jobban értse, hogy mi vagyok, meg miket rajzolgattam, és ő is elnézést kért, hogy nem tud ennél kreatívabb munkát ajánlani, de mondtam neki, hogy imádok csavarokat rajzolgatni, az autocadet az meg még annál is jobban imádom, szóval ne érezze rosszul magát. de itt még nem derült ki, hogy végül lesz-e interjú, de gyanítom, hogy lesz.
pár hete pedig voltam egy másik fejvadász cégnél, akik ma hívtak vissza, hogy holnap mehetek egy svéd céghez interjúra, az interjú angolul lesz, kíváncsi vagyok, hogy fog menni. aztán az előzetes információk szerint illustratorban kell majd valamit varázsolni, úgyhogy mindjárt megyek gyakorolni.
ezeken kívül regisztráltam egy bébiszitter keresős oldalra, és már meg is keresett egy család lándönból, akikkel ma este fogok beszélgetni. persze egyáltalán nincs eldöntve, hogy lelépek inet, főleg ha a fenti 3 állás közül legalább egy összejön, de azért simogatja a lelkemet, hogy érdeklődnek irántam, és az önbecsülésemnek is igen jót tesz.

ha egyik se jön össze, elvonulok remetének most már, isten bizony.

igazából minden jó döntést egy totális törlés kell, hogy megelőzzön, hogy aztán tiszta lappal indulhasson az ember valami újnak neki. tényleg paradigmaváltásra van szükségem, és most úgy tűnik, hogy ez történik. igazából én utálok dönteni, és csak hagyom, hogy történjenek a dolgok, dehát történnek azok maguktól is.

1. törölj minden politikai jellegű kontentet a hírolvasóból.

2. tilts le minden híroldalt a böngészőben örökre.

3. örülj, hogy van bármilyen munkád.

4. don’t worry, be happy.

financiális probléma vagyok. na tessék, még ez is.

tanultatok már meg számítógépes programot egy nap alatt könyvből? mert én most ezt tervezem.

valaki elmagyarázhatná, hogyan csináljam, hogy ne áradjon belőlem a negatív erő, ha épp elvállalok egy olyan melót, amit már akkor utálok, mikor még el se kezdem csinálni. képtelen vagyok palástolni. ma behívtak minket a munkaerő közvetítőhöz, és felajánlottak egy kb ugyanolyan állást valamivel jobb fizetésért, mint az előző droidmeló, de egyszerűen nem tudtam komolyan venni a 8 ember előtt történt interjút, meg az idióta “ismerd fel a billentyűket” tesztet.  a monotóniatűrés tesztnek talán volt némi halovány értelme. aztán persze lehet, h nem is vagyok alkalmas.

de egyszerűen nem tudom palástolni, hogy utálom, gyűlölöm, hogy ilyen helyzetben vagyok, hogy ilyesmit kell vállalnom, másrészt viszont képes vagyok rá, és szerintem jobban is tudom csinálni, mint az átlag, mégis engem rúgnak ki, mert egyszerűen fekete lyukként szívom be a jókedv szikráját is magam körül, annyira rossz kedvem van általában. valaki segítsen!!

igazából elvicceskedtem facebookon de valójában eléggé zavar, hogy egy droidmelóra sincs szüksége rám a magyar társadalomnak.  (a részleteket ott aki olvasta, nem akarom még egyszer leírni.) shame on you rendszer.

jp.:  – hé mike! ja nem, hanem ő izé khhm….. jaaaaa, de!!

kurva ideges lettem ma délután, amikor korábban elküldtek a munkából, de várnom kellett egy talira, és a mom parkban véletlenül megtaláltam ezt a posztot. hogy ugye engem elküldenek idő előtt, és hetvenezret sem tudok megkeresni 17 vagy hány év tanulás után, és megin csak énén, tudom de baszki.

azért tartunk itt, mert ilyen unintelligens faszkalapok ülnek abban az elátkozott házban, akik egyáltalán nem jó szakemberek, csak ugye régen mindenkit elhelyeztek valahol, akit máshol nem nagyon lehetett, mert mondjuk totálisan szürke és tehetségtelen volt, azt állami intézményeknél, és aki kicsit is ügyes volt, és mondjuk tanulás helyett a kapcsolataira összpontosíott, az most mind a parlamentben osztja az észt, ráadásul nem csekkoltatja le a korrektorral sem, hogy legalább azt a látszatot keltse, hogy valami okos ember írta. már azt sem feltételezem, hogy hülyének néznek, hanem szerintem tényleg ennyire hülyék.

matolcsynak még a doktorija sem sikerült, ugyanis nem hiszem, hogy 1 év alatt meg lehet csinálni közgázból, nameg ha meglenne, akkor nyilván DOKTOR matolcsynak hívatná magát, mert az kurva fontos. tökéletesen átlagos képességű közgazdász lehet, aki az előző rendszerből kovácsolt előnyt magának, mint kábé az egész generáció. én meg szopom a faszt, és azt hallgatom, hogy nekünk pedig már mennyivel könnyebb.

upd.: megvan a doktorija.

a legjobban az zavar a droidképzőben egyébként, hogy van egy nő, aki valószínűleg sokkal idősebb, mint az átlag droid, és érzem, hogy kurvára utál. kivételesen nem paranoia, mert abból gondolom, hogy nagyon ignorál például közös cigizés esetén, amiből nem sok volt eddig. ezen kívül az is eléggé zavar, hogy vélhetően nálam fiatalabb lánykák vélhetően kevesebb tanulással töltött évvel a hátuk mögött mondják meg nekem a merre hány métert.

az is zavar, hogy csúnyán néznek, ha kimegyek a wc-re vagy egy pohár vízért, mikor épp nincs szünet. meg az is zavar, h nemtok emailekre válaszolni, mert minden ilyesmi le van tiltva, és emiatt a mom parkba kell wifizni járnom.

ki hány hetet tippel nekem ott?