sok éve tapasztalom magamon, hogy nem nagyon tud kihozni a sodromból az, hogyha emberek embereket bántanak.

ez volt már 2006-ban is nálunk, mikor elmentem egy koncentre, és hazafelé a kopasz bebaszott csőcselék acetonos lehellettel beszélt arról, hogy most ha már nem megy tovább a busz, akkor betör egy kirakatot, és őszintén szólva amellett, ha 2006-ban valami hasonló történt volna nálunk, mint most ukrajnában, akkor én is az utcán lettem volna, ez sem hat meg. és nem borzaszt el olyan mélységesen, mint amikor

emberek állatokat bántanak és mondjuk nyúznak meg elevenen.

vagy felakasztják őket viccből.

vagy kidobják egy kis falu határában zacskóba fojtva a szüleikkel együtt (been there).

vagy ölnek meg gyerekek szeme láttára, aztán feldarabolják, és megetetik az oroszlánokkal.

ez az én poklom, lehet gyalázni.