túléltük az első kettesben töltött napot oszkárral. reggel kicsit aggódtam, hogy nem vagyok elég jó neki, mert nem volt hajlandó kajálni, de aztán kiderült, hogy csak melege volt. ez azután nyert bizonyosságot, hogy úgy délután 2 felé elsétáltunk a postára, ami olyan1 km-re található, ezen idő alatt teljesen kitikkadt szegény, már gyanús is volt, mert jól viselkedett, meg néhány méteren át nem lobogtam utána, mint károly bácsi a frakk után.
aztán hazafelé gondoltam, hogy hadd ismerkedjen lovakkal, mert azokkal viszonylag jóban van (nem ugatnak), és akkor homlokon rázta a villanykerítés, na az csúnya volt. nem hinném, hogy ezek után bármilyen állati létformával barátkozni fog a drágám…

ismét voltunk kirándulni családilag az oszkárfejjel. már egész vizslaformájú a nagyseggű lény, 21-én töltötte az 5. hónapot, éshát nagy. és rossz.

valószínűleg túl sokat engedek neki, de úgy vettem észre, hogy valamiért hozzám ragaszkodik a legjobban annak ellenére, hogy kb csak kéthetente találkozunk. mondjuk én az ejnyebejnyoszkáron kívül semmit sem mondok neki, ha rág meg felugrál. néha elcsattan egy-egy pofon, ha tényleg fájdalmat okoz (ő nekem, nem fordítva :D), de azt jobb nem csinálni, mert nem fáj neki, viszont jobban beindul tőle. mikor kimegyek és ugrabugrál, akkor általában leültetem és ha hajlandó leülni, akkor megsimogatom, hogy jó kutya vagy, ez kb 3 másodpercig tart, és akkor kezdődik az egész előről.

viszont kezd egészen férfivizslaként viselkedni a többi kutyával. mikor jöttünk haza a kerítések mellett, akkor volt nagy ugatás, meg minden, de immár ahelyett, hogy behúzott farokkal visszaugatott volna, odament szimatolni a kutyákhoz, meg farokcsóválás, komoly arc vágások meg minden.

illetve kapott karira zöld-fehér labdát, amit az első perctől kezdve imád, reméljük, tovább tart majd néhány hónapnál. (összekoszolás, pocsolyába ejtés megvolt ofcoz.) egész jól megy neki a visszahozós játék, csak sose akarja a kezembe adni a labdát, állandóan át kell verni, vagy elvenni tőle erőszakkal, mert általában az van, hogy visszahozza, és akkor fogócska. de amúgy tündér pofa.

sajnos nem fényképeztem le, de új hobbija van: az öltözködés. a házában mindenféle régi kabátok is vannak neki betéve pokróc gyanánt. na ezeket minden reggel kihurcolja, és belebújik. az ujjukat már leszedtük az után az ominózus eset után, mikor belehúzta a fejét a kabátujjba, és úgy közlekedett az udvarban. holnap lefényképezem, ha hasonlót alakít.

régi hobbija a lakásba szökés, kupleráj csinálás, ágybafekvés, mert az ajtót már ki tudja nyitni hónapok óta (kb. mióta feléri a kilincset). persze a lakásba elméletileg nem jöhet be, de eléggé leszarja. főleg amúgy akkor szökik be, ha mi nem vagyunk a lakásban és gondatlanságból nem zárjuk be az ajtót.

étkezésügyileg kissé el van kényeztetve, a kedvence a kolbász, amiből tegnap is megetetett vele apu kb egy szálat merthát “olyan aranyos kutya”. hátigen.

többféle dolog történt, például elkísért bennünket a lacus&rózi co. illetve sir mortz is. ezenkívül vittünk fényképezőgépet, csak épp elemet felejtettünk el cserélni benne, így kép az nincs.

oszkárról többféle dolgot is megállapítottak a résztvevők és a szervezők:

1.jajjdearanyosmennyiidős

2. kicsit antiszociális – ez igaz, mert minden kutya elől behúzott farokkal futott el, főleg a túra első felében, aztán jócskán leszakadtunk a tömegtől, és a közelünkben csak egy másik vizslás család volt. na az ő vizslájuk volt a legnagyobb az egész felhozatalban, persze hogy azzal a kutyával szimpatizált oszkár, dehát a másik kutya sajnos le se szarta.

3. biztoshogyvizslamerthatalmas? – hát törzskönyve nincs, úgyhogy akár ki is derülhet, hogy nem az, de semmi más jelleget nem látok benne, így szerintem szimplán csak erősebb felépítésű mint a szokásos. és ez már nem a dagadtsága miatt van, mert bár eléggé jól táplált, de főleg mellben széles, meg a mellső lábai nagyon erősek, kivi vagyok mekkora lesz

4. minek neki ilyen rugós láncos brutális póráz? – nos oszkárnak valóban nem kéne ilyen erős póráz, de azt még jimmytől örökölte, és egyelőre még nem vettem neki másikat. amúgy karira szerintem kap egy szép kéket textilből, és ha megnő, akkor hámot is, én is jobban kedvelem ezeket, de amíg kölyök, szerintem nem érdemes háromhavonta újat venni. oszkár meg amúgy is hihetetlen gyorsan nő.

5. félelmetes véreb

ezenkívül úgy vettem észre, nincs tisztában a méretével, mert feleakkora kutyák elől is elfutott, mint ő, a kölyköktől is. ez valóban kicsit gáz, mert fogalma sincs hogyan kell kutyatársaságban viselkedni, de sajnos itthon viszonylag keveset találkozik más kutyákkal, mert falun kevesen sétáltatják a kutyájukat, főleg helyben. de azért majd igyekszem. egyébként emberekkel jól kijön, bár lacuséktól kicsit megijedt – lehet, hogy a bukósisak miatt-, de hamar megszokta őket. aztán a vége felé, mikor felbátorodott és haverkodott volna  a nagy vizslával, akkor betámadta annak családját is, és átbújkált a lábuk között, meg majdnem felborította őket ilyen módon többször is, de ahogy láttam, nem bánták. amúgy nagyon nyitott népek a kutyások szerencsére.

a csapatból oszkár maradt a legtisztább, merthogy belemászott az összes pocsolyába, majd egyenként összeugrált bennünket, így neki csak a lábai meg a hasa lett koszos, nekünk viszont mindenünk. odafele a kocsiban jól szétrágta a kezem, de hazafele szerencsére aludt.

összességében végülis nem volt rossz. reméljük azért tavaszra megtanul kutyául a büdös.

OSZKÁR
1. – északi germán eredetű; jelentése: jó dárda;
2. – ír-kelta eredetű; jelentése: szarvast kedvelő.

szóval igazi vadász. 🙂

játszottam oszkárral, meg próbáltam megtanítani az ülésre, ami helyenként sikerült is, de eléggé önfejű, és ha elöl maradnak a játékai kb baszik rám, és elmegy játszani egyedül. főleg, ha nem az van, amit ő akar. nagyobb gond, hogy ugyanolyan játéknak tekinti a kezemet meg a lábujjaimat, mint a műanyag palackjait. ha nincs más játék, akkor jó a falevél, bármilyen növény, vagy kavics, csak ne kelljen figyelni. ha kap egy taslit, mert megharap, akkor beidegesedik és mégjobban bedurvul. valamit nagyon elbaszhattam asszem, de mára már hagyom, mert úgy tűnik ,sok volt.

akkor viselkedik a legjobban, mikor felébred, és kába még kicsit az álmosságtól, akkor bújik, meg lehet simogatni. igazi véreb a drága, de minimum antikrisztus, vagy maga a sátán. 🙂

megérkezett pénteken, úgyhogy 3 napig nem aludtunk, aztán mi visszajöttünk pestre, ő meg otthon maradt. majd 14-től megyek pesztrálni a kis jószágot. eléggé nyafogós egyébként, állandóan hagokat ad ki, még kajálás közben is. ezenkívül már tudja, hogy hol kell bemenni a  házba, kaparja az ajtót, ami nem jó. minél kisebb egy rés, annál valószínűbb, hogy bemászik, már egyszer be is szorult, pedig egyelőre nagyon kicsi még.

de ahogy nézni bír, na annak nem tud ellenállni senki. 🙂

szóval az történt, hogy túlvagyunk a kiválasztási ceremónián, éshát úgy döntöttünk családilag meg barátilag meg szavazásilag is, hogy ő itten oszkár, az új családtag, fogadjátok szeretettel: