namost valami tényleg kurvára félrecsúszott. végigbőgtem a hazautat dágról, sőt idén ez már a második volt, ami eléggé khm szokatlan.

nem mentem ki a temetőbe, mert utálok kimenni a temetőbe. eléggé pontosan tudom, hogy édesapám is pont amiatt utál a temetőbe menni, ami miatt én. nameg foglalkozzunk az élőkkel inkább, amíg még lehet, teljesen biztos vagyok benne, hogy ő is így gondolja, nem mintha ettől bármi is megváltozna.

viszont most jutottam el oda, hogy hiába hallgatom a vidám zenét, meg a többi mézes-mázas cukros dolgot, amivel körbeveszem magam., valamit elvettek tőlem, amit kurvára nem kellett volna. és nem tudom elfogadni, és nem is akarom.

bőgtem a kocsiban, és csorogtak a könnyeim, mert ez a maximum érzelmi kitörés, ami kijön belőlem, mert zokogni se tudok rendesen, mert totálisan el van bennem nyomva minden, ami én voltam valamikor. kurvára nem bántam volna, ha nekimegyünk egy lehetőleg jó nagy fának, és meghalok. kivéve persze hagymát, mert az ő életének legalább van értelme meg haszna.

tök feleslegesnek érzem magam, és nincs egy öcsém, akinek elmondhatom, és kibőghetem, és megölelhetem. lófaszka van. és közben ismerek egy csomó embert akinek meg van ilyenje és baszik rá. kíváncsi lennék, mit követtem el előző életemben, hogy ezt kaptam cserébe. jó nagy geci lehettem.

szeressétek a tesótokat, különben a pokolra juttok minimum. remélem. 🙁

azon gondolkoztam, hogy hogyan lehetne érdemi információt kicsikarni a munkaadókból olyan tekintetben, hogy egy-egy sikertelen interjú után mondják meg, hogy mit rontottam el, miért nem engem választottak. ugyanis eléggé valószínű, hogy elkövetek egy vagy több hibát az interjúkon ami miatt aztán nem engem választanak, ezek egy részére persze rájöttem magamtól is, és igyekszem kiküszöbölni őket.

de mi van, ha tényleg csak mondjuk egy apróság miatt van ez az egész, és soha nem lesz munkám, mert sose fogok rájönni, hogy mi az?

egyébként a legújabb verzió, hogy elmegyek a trafóba önkéntes alapon szervezkedni, persze csak ha kellek nekik ingyen egyáltalán. mert azt is el tudom képzelni, hogy ingyen sem. mellette meg álláskeresés hard.

fejtett bab:
– csilisbab
– hagymásbab
– BABLEVES
– babgulyás
– káposztás bab
– paradicsomos bab
– gombás bab

vs. zöldbab
– palóc leves

a liszt remixet hallgatva asszem, most már nyugodtan kijelenthető, hogy magyarország legjobb zenekara a paso. túl sok magyarázatot talán nem is kell hozzáfűzni. ámen.

az jutott eszembe elég régen a valamelyik tömegközlekedési eszközön, de ma fogalmazódott igazán meg bennem, hogy olyan sokat változunk viszonylag rövid idő alatt, hogy ha nem is olyan gyorsan, ahogy a sejtek cserélődnek, de azért szembeötlő.

régen, mikor nyaranta, meg egyébként is sokat jártam a szilvi barátnémhoz pancsolni, körülbelül 13-14 éves korom körül, akkor gyakran nyaraltak náluk az unokatesói.  a kisebbik gyerek (kb 4 éves) annyira gyönyörű kiskrapek volt, hosszú szempillával, meg dús sötétbarna hajjal, meg nagy mosollyal az arcán, hogy totál kész voltam tőle, hogy ilyen egyáltalán létezik.

nemrég, talán múlt nyáron (vagy idén?) újra láttam a kiskampót, akkor egy 15 éves internetfüggő, szőrős informatikus kezdemény nézett vissza rám, ki se jött a szobából, csak amikor hazaindultak. no more pancsi.  az a kisgyerek, akibe úgymond “beleszerettem”,  nem létezik többé.

[modoros buzis szentimentális gomb on]

és ennek kapcsán jutott eszembe ma reggel a buszon, hogy milyen sokat és milyen hamar változunk, és nem adjuk meg a kellő tiszteletet egymásnak, meg elmegyünk egymás mellett, pedig minden nap végén azért egy kicsit meghalunk, vagy legalábbis megszűnünk ugyanazok lenni, sejtek ide vagy oda. és akkor ugrott be, hogy azért lehet a jóéjt puszi (már akinek jár, ugye..), hogy elbúcsúzzunk attól, akivel tegnap együtt éltünk, mert másnap úgyis valaki más mellett ébredünk fel.

[modoros buzis szentimentális gomb off]

kurva szar kedvem van.

tegnap egy negyvenes német pasit irányítottam egy szórakozóhelyre a blahánál.

– öltönyben volt, és nem tudta, h suit up day van

– egyáltalán nem néz how i met your mother-t

– azt mondta, h olyan helyet mondjak neki, ahova olyanok járnak mint ő

– csak egy éjszakát van budapesten és azt szeretné kocsmában tölteni

így aztán elküldtem az old man’s-be vmi olyan szöveggel, hogy kicsit drága és sznob hely, de neki azért be fog jönni.

ma majdnem megtaláltam a tökéletes turkálót, de aztán sajnos szembesülnöm kellett vele, hogy mégsem. a sugárban van amúgy az örsön, és háda névre hallgat. marha sok ruha van, és nagyon sok jó minőségű, alig hordott cucc. viszont a kb 1000 m2-es üzletre jut kb 7 darab próbafülke, emiatt 20 ember folyamatosan sorban áll. és még csak szabályozva sincs, hogy mennyi cuccot lehet bevinni, így aztán a fél óra alatt, amit ott töltöttem, kb 1 embernyit haladt a sor. ezért  csak egy felsőtt vettem, egy pulcsit meg egy átmeneti kabátot ca. 6000 ft-ért (nem próbáltam fel érthető okokból, de szerencsére mind jó lett), és nem is a legolcsóbb cuccokból választottam. amúgy kb 800-10000 ft között vannak a ruhák, a nagy részük 1000-2000 között. nagyon olcsónak nem nevezném, mert vettem már 700 ft-ért is nadrágot, de a cuccok azok tényleg nagyon menők. (kivéve, hogy sima pepita kockás és pöttyös cuccot nem találtam, pedig vettem volna, ha. egyidőben leszek most pánk meg jampec.)

-cv-t ápdételni

-meghallgatni az utsó dt lemezt

-meghallgatni az utsó két pos fos lemezt

-mosás, mosogatás, falkaparás

-sok-sok alvás

-ragyogás kivégzése

-floridába költözés a tél idejére.

a transzzsírsavakról (margarin) folytatott vita zárómondata:

hagyma: hallod nemérdekel én szeretek veszélyesen élni: flora light margarint kenek a kenyeremre

a mai napon az indigó utca nevű formáció elnyerte tőlem a legfantáziátlanabb zenekar evör címet. kurvára le kéne állnom az mr2 hallgatással.