leugrottam pár órája cigiért a sarki bóba, és visszafelé figyelmes lettem rá, hogy ilyen általános iskolás korú lányok flangálnak mindenfelé picsányi táskákkal. (mindenkié ugyanolyan ofcoz.) és akkor elkezdtem agyalni, hogy ebbe hogyan férnek bele a könyvek, meg a tolltartó, meg a derékszögvonalzó, és akkor rájöttem, hogy szombat van bazmeg.

rájöttem, hogy úgy is tudok olvasni, ha rajzolás közben hangoskönyveket hallgatok. rendkívül elégedett vagyok magammal.

… a gecik.

just for the record: semmire nincs időm, mindent elfelejtek, ami nem a diplomával kapcsolatos. ma kezdem el színezni a részletes környezetalakítási tervet, hátra van még 30 oldal szöveg, néhány vizsgálati térkép, közlekedési koncepció és a szabályozási terv (=1 hónapos munka). egyébként nagyon szép, mintha nem is én rajzoltam volna.

a kutyám meg totál kikészít, komolyan. az előbb is kerestem, hogy hol van, már teljesen azt hittem, hogy elszökött (sosem szökik el), vagy elnyelte a föld, miközben békésen kidugta az orra hegyét az óljából. őnagysága épp az ebéd utáni sziesztát tölti, és nem érzi úgy, hogy meg kell tisztelnie azzal, hogy kimászik köszönni. 🙂

most pedig színezés következik 2 napig (kifestő)

aztán különböző vonalakat húzok meghatározott helyekre (beszámíthatósági teszt)

majd leírom, hogy melyik vonal és szín mit jelent (gyógyped)

és akkor mondjam, hogy nincs igaza apámnak abban, hogy ez még egy érettségi szintjét is nehezen üti meg.

rajtam van a tavaszi fáradtság (ez közvetlenül a téli fáradtság után szokott jönni) vagy valami. egyik reggel például úgy mostam hajat, hogy elfelejtettem besamponozni, és erre csak hajszárítás után jöttem rá, mikor pont úgy nézett ki a hajam, mint hajmosás előtt.

meg mint közismert (vagy nem), ma van a nemzetközi dzsillanap, és ezen alkalomból kaptam tök jó cipőt a hagymától. olyan benne járni, mintha felhőn járnék, nagyon fasza. persze a sarkamat nem kímélte.

amúgy meg nagy erőkkel készül  diploma. hivatalosan még valamivel kevesebb, mint 2 hét van hátra, késedelemmel együtt 3. azt nem mondanám, hogy nagyon faszán állok, de legalább a főnökséggel sikerült zöld ágra vergődni, szóval innen már nincs visszafordulás, előbb-utóbb munkanélküli mérnök leszek, reszkess budapest!

i don’t care who you are…

szerintetek?

ma eléggé muzikális napot zárunk. elsőként megállapítottuk, hogy joe satriani valószínűleg vámpír, merthogy már a legrégibb őskövület gitárosok is tőle tanultak gitározni. aztán megnéztük a big bad moon című klippet, ami végleg feltette az i-re a pontot.

ezután pedig elkezdtük a 90-es évekbeli magyar kamupop előadók klippjeit nézegetni (ufo, splash, 4fclub meg a többiek), és azon gondolkoztam, hogy hogy nem volt annak idején egyértelmű mindenkinek, hogy ugyanazon előadó különböző számait különböző női hangok éneklik?

én végül tinédzserkori kedvencemmel, a vip-vel zártam a mai napot, ami nem értem, hogy hogy nem volt nekem egyértelmű, hogy egy az egyben backstreet boys adaptáció, viszont erre meg hagyma elkezdett backstreet boyst hallgatni a youtube-on (már fél órája) és a fejébe vette, hogy megtanulja gitáron az egyik számukat.

de egyébként ez az egész csak azért érdekes, mert mindezt a lavinát egy tarzanhoz kapcsolható facebook bejegyzés indította el, aminek egyébként közvetlenül nem volt köze* az ufo együttes azonos című zseniális videoklippjéhez. hát, azt mondják, nincsenek véletlenek.

*update: utánanéztem, és de mégis volt. mondom, hogy nincsenek véletlenek.

ja és ma még azt is megkérdezték tőlem, h nehéz volt-e megtanulnom jobb kézzel írni. mondom: hm?

azt eddig is tudtam, h bénán fogom a tollat (szerencsére az írásom egyenletesen csúnya), de azért ilyet még sosem kérdeztek tőlem. jftr. 🙂

az otp-nek mindenesetre tényleg elég jól mehet. bár nem vagyok az a gyakorlott sajtótájékoztatóra járó, de ma egy 2 gigás pendrive-ot meg egy 2000 ft-os bort kaptam tőlük repibe.

azon gondolkoztam amúgy, hogy ha naponta 3 sajtótájékoztatóra járnék, akkor kajára nem is kéne költeni, nameg elhalmozzák ott az embert minden földi jóval. pályát tévesztettem, azt hiszem.