már jó ideje (2 napja) érlelődik bennem, hogy erről a lemezről (és a zenekarról) írnom kell egy rövidet, mert meglátásom szerint a magyar ska/reggae színtér egyik legjobb zenekara. most, hogy kb. fél év alatt behatóan megvizsgáltam a hardest time c. nagylemezüket (mely egyébként egy az egyben letölthető zenekar honlapjáról más finomságokkal együtt), realizálódott bennem, hogy a poszt nem érdemel halasztást.

kapcsolatom a zenekarral a twitteren kezdődött egy link formájában 2009-ben, és a myspace-en folytatódott. ebből is látszik, hogy régen volt. szégyenletes dolog részemről, hogy azóta sem sikerült egyetlen koncertre sem eljutnom, így aztán tényleg csak a kiadványokra, és a szövevényes zenekari összefonódásokra fogok hagyatkozni. pedig mostanában ilyen egyenszerkóban nyomulnak a fiúk, ami ismételten megérdemel egy plusszpontot:

a tagokról érdemes megemlíteni, hogy sokuk játszott már sokfelé a műfajban. például az egyedi megjelenésű szasza a jelenleg (remélem csak ideiglenesen) inaktív szombathelyi tizenhét zenekarban, mely zenekar tagjainak a 2006-os sziget fesztiválon elég sok sört eladtam, melynek hatására a sokadik körben puskát kértek pult alól. vagy a gitáros szili miki a jelenleg félig inaktív (2 koncert/év) boogie mammából (naná, hogy innen fúj a szél), aki már ott is villantott pár érdekes ötletet, például a gyógyszerész c. egyik kedvenc számomban.

a lemez minősége meglehetősen egyenletes: nincsenek a többihez viszonyítva kiugróan jó vagy rossz dalok, viszont vannak rajta meghökkentő szerzemények, mint például a dididal c. eposz, melyhez csatlakozott a mostanában (méltán) a hazai élvonalban emlegetett paso énekese is. ezt a dalt azóta sem sikerült hova raknom, főleg mióta kijött a subbát is megjárt klipp is. a zenekar egyik tagjának bevallása szerint csak vicceltek.

ahogy drága jó opponensem mondaná, a lemez legnagyobb erőssége a szaxofon. ahogy drága jó opponensem mondaná, kár, hogy a szaxofonos személyére nem találok a zenekari felsorolásban hivatkozást. reméljük a fiúknak soha nem jut eszébe lemezt kiadni szaxofon nélkül. további erősségként megemlítendő a ritmusszekció (pl. az 1000000$ (sic!) c. dalban különösen tetszik), ahogy már az ebben a műfajban lenni szokott. sokan vádolják azzal a reggae zenét, hogy unalmasan mantrázza ugyanazt a dallamot ugyanarra a ritmusra, ami általánosságban igaz is, de a legtöbb helyen a teadies ezt a problémát egy ügyes gitár- vagy szaxofonbetéttel megoldotta. najó, a lassú számok helyenként tényleg unalmasak, de legalább rövidek, és annyi baj legyen.

slágergyanús szerzemények között említeném a jajj a rudeboyok és a mi ez a zaj c. dalokat, ha én three teadies lennék, teljesen biztos, hogy ezek valamelyikéhez készítenék klippet, vagy készítettem volna a meglévők helyett. ennek ellenére a jobb emberhez készített videoklip az idei egyik legjobb, amit láttam, csak a lemez hangulathoz képest, meg úgy általában mindenhez képes kissé szomorkásra sikeredett. viszont azóta is gyakran eszembe jut, hogy szasza hogy a fenébe hajtogatta bele a lábát a tolószékbe ilyen módon. (vigyázat, lehet benne celebet szpottoloni!)

néhány kritikát olvastam a lemezzel kapcsolatban, ahol a szokásos “minek énekel angolul, aki nem tud” frázisba futottam, ami persze jogos, ha valami véresen komoly metálkodásról, vagy mondjuk egy eurovíziós dalfesztiválról van szó, de ebben a műfajban nem ritka az ilyen-olyan akcentus, nameg szasza karakteréhez szerintem kimondottan passzol ez a rough hunglish.

hagyma: a copy con az, amelyiknek százféle hangja van, de mindegyik szar?
dzsilla: az.

10 – Csiga

tegnap dorogon egy boresten beszélgettem egy zenész barátommal, mikor szóba került egy (számomra nem túl közeli), szintén zenész közös ismerősünk esete, mely szerint tegnap volt a búcsúbulija, mivel mindkét itthoni zenekarából kiszállt, másfél hét múlva disszidál az usába, ahol viszont az ignite nevű “közepesen híres” zenekarban fogja helyettesíteni eü okok miatt az egyik tagot. asszem ez volt az  a pont amikor sokkot kaptam. de azért is nem írom le a nevét, mert aztán utána néztem, és sehol semminek semmi nyoma (lehet, hogy szigorúan titkos eset), márpedig a forrást tekintve szinte biztos, hogy igaz a hír.

tegnap abban a megtiszteletésben lehetett részem, hogy együtt utazhattam kedvenc frontemberemmel a négyes-hatos villamoson, majd a kettes metrón. hoppá.

érdekes fordulat volt, hogy amikor ezt megemlítettem neki, akkor viszonylag nehezére esett mindezt magára vonatkoztatni.

és a cd gyűjtemény is gyarapodott egy remekművel. 🙂

erről a képről az jutott eszembe hogy

_bőrizomtömlő!!_

asszem ilyen idős korukban kezdik a nők kitörölgetni a közösségi oldalakról a születési évüket.

mellesleg az egyik legjobb szülinapom volt a mostani, asszem egyetlen egyszer és utoljára 21 éves koromban rendeztek nekem meglepi bulit, de most jobb volt, mert volt rengeteg művér is.

ezen kívül kaptam körülbelül három és fél raklapnyi édességet, amivel rendkívüli lelkifurdalást okoztatok, mert emlékszem, hogy első lábtörésem alkalmával is csak néha-néha napi 4-5 bonbon csúszott le, és jött fel tőle kb 8 kiló plussz 2 hónap alatt, szóval ha egy mód van rá, legközelebb inkább ropit hozzatok, esetleg kovászos uborkát.

mellesleg mindenkinek nagyon köszönöm, édes drága pofik vagyok.

azért nem írok semmit, mert semmi érdekes nem történt azon kívül, hogy egy tinédzser “betanuló” zsebtolvaj kislány megpróbált ellopni tőlem ezt-azt a mozgólépcsőn. abból is látszik, hogy amatőr volt, hogy nem szúrta ki egyből, hogy 210 ft készpénz, fél doboz cigi és egy 13 éves telefon volt nálam összesen. persze hamar észrevettem h matat, akkor úgy csinált, mintha véletlen ért volna hozzám. kicsit sem volt gyanús, hogy se fölöttünk se alattunk 5-6 lépcsőfokon nem állt senki, viszont őrá kicsit lejjebbről vigyorogva nézett 6-8 khm kisebbségi fiatalember.
na mindegy, gondoltam akkor feljebb megyek kicsit, h ne ők álljanak közvetlenül mögöttem. 30 másodperccel később érzem, hogy már megin matat. mondom neki:
– megtennéd, h nem turkálsz a táskámban?
– nem én voltam, hanem az a fiú – mutat valakire a messzeségben
– láttam, hogy te voltál, hagyd már abba.
– de kérdezhetek valamit? – kiált utánam, mire én csúnya nézések közepette távozok
-de csak hadd kérdezzek valamit, naaa… akkor menjél bazmeg. – zárja le a konverzációt, amit kész csoda, h hallottam, mert végig ez a remek dal szólt a fülemben:

01 – Euforquestra – Cause A Reaction

ezt a számot már elég régóta meg akartam osztani a nagyérdeművel, van benne minden, ami kell: bakancs, sör, utca, széteső ritmus. tök posztmodern.

Bensörmens – On the streets of Jánossomorja

(a jánossomorjai bensörmens zenekar legnagyobb slágere)

és egyébként arrafele tényleg ilyenek a fiatalok.

ezen kívül egy másik szám dalszövegével viszont eléggé tudok azonosulni, már ami az évszakokat illeti:

telnek az évszakok, a hetek, a hónapok
a tavasz, a nyár a király évszakok

bomber dzseki, lonsdale kabát
ez is kevés, hogy télen ne fázz

a telet, a telet, a telet nem szeretjük
ilyenkor leginkább sehova sem megyünk

hiába a bakancs, a vastag zokni
majd megfagyunk, nem lehet ezt megszokni.

tanulságos, nem? amúgy a skinhead-bonehead különbséget egyszer már részletesen elmagyarázhatná valaki.

ez a szám zseniális, és se youtube-on, se sehol nem találom, úgyhogy:
1. sz. bizonyíték arra, hogy a franciák jófejek.

02 The Inspector Cluzo – Change #1