tegnap abban a megtiszteletésben lehetett részem, hogy együtt utazhattam kedvenc frontemberemmel a négyes-hatos villamoson, majd a kettes metrón. hoppá.
érdekes fordulat volt, hogy amikor ezt megemlítettem neki, akkor viszonylag nehezére esett mindezt magára vonatkoztatni.
és a cd gyűjtemény is gyarapodott egy remekművel. 
erről a képről az jutott eszembe hogy
_bőrizomtömlő!!_
asszem ilyen idős korukban kezdik a nők kitörölgetni a közösségi oldalakról a születési évüket.
mellesleg az egyik legjobb szülinapom volt a mostani, asszem egyetlen egyszer és utoljára 21 éves koromban rendeztek nekem meglepi bulit, de most jobb volt, mert volt rengeteg művér is.
ezen kívül kaptam körülbelül három és fél raklapnyi édességet, amivel rendkívüli lelkifurdalást okoztatok, mert emlékszem, hogy első lábtörésem alkalmával is csak néha-néha napi 4-5 bonbon csúszott le, és jött fel tőle kb 8 kiló plussz 2 hónap alatt, szóval ha egy mód van rá, legközelebb inkább ropit hozzatok, esetleg kovászos uborkát.
mellesleg mindenkinek nagyon köszönöm, édes drága pofik vagyok.
azért nem írok semmit, mert semmi érdekes nem történt azon kívül, hogy egy tinédzser “betanuló” zsebtolvaj kislány megpróbált ellopni tőlem ezt-azt a mozgólépcsőn. abból is látszik, hogy amatőr volt, hogy nem szúrta ki egyből, hogy 210 ft készpénz, fél doboz cigi és egy 13 éves telefon volt nálam összesen. persze hamar észrevettem h matat, akkor úgy csinált, mintha véletlen ért volna hozzám. kicsit sem volt gyanús, hogy se fölöttünk se alattunk 5-6 lépcsőfokon nem állt senki, viszont őrá kicsit lejjebbről vigyorogva nézett 6-8 khm kisebbségi fiatalember.
na mindegy, gondoltam akkor feljebb megyek kicsit, h ne ők álljanak közvetlenül mögöttem. 30 másodperccel később érzem, hogy már megin matat. mondom neki:
- megtennéd, h nem turkálsz a táskámban?
- nem én voltam, hanem az a fiú – mutat valakire a messzeségben
- láttam, hogy te voltál, hagyd már abba.
- de kérdezhetek valamit? – kiált utánam, mire én csúnya nézések közepette távozok
-de csak hadd kérdezzek valamit, naaa… akkor menjél bazmeg. – zárja le a konverzációt, amit kész csoda, h hallottam, mert végig ez a remek dal szólt a fülemben:
ezt a számot már elég régóta meg akartam osztani a nagyérdeművel, van benne minden, ami kell: bakancs, sör, utca, széteső ritmus. tök posztmodern.
Bensörmens – On the streets of Jánossomorja
(a jánossomorjai bensörmens zenekar legnagyobb slágere)
és egyébként arrafele tényleg ilyenek a fiatalok.
ezen kívül egy másik szám dalszövegével viszont eléggé tudok azonosulni, már ami az évszakokat illeti:
telnek az évszakok, a hetek, a hónapok
a tavasz, a nyár a király évszakokbomber dzseki, lonsdale kabát
ez is kevés, hogy télen ne fázza telet, a telet, a telet nem szeretjük
ilyenkor leginkább sehova sem megyünkhiába a bakancs, a vastag zokni
majd megfagyunk, nem lehet ezt megszokni.
tanulságos, nem? amúgy a skinhead-bonehead különbséget egyszer már részletesen elmagyarázhatná valaki.
ez a szám zseniális, és se youtube-on, se sehol nem találom, úgyhogy:
1. sz. bizonyíték arra, hogy a franciák jófejek.
So little time
Try to understand that I’m
This song will play in your head through the whole day
I try to stay awake and remember my name
But everybody’s changing
And I don’t feel the same
nirvana és kolin a neo fm-en. mindez ~ 5 óra alatt. és még bírom
ezt a számot igazából youtube-ról akartam linkelni facebookra, de mivel sajnos nincs fenn élvezhető minőségben, így iderakom, hogy mindenki hallhassa ezt a csodálatos ska művet.
linczényi márk az astorián. buszal jár és tökre nem is buzi (vigyázat!!) amúgy.
