rövid visszaesés után kezd belém visszatérni aélet. például ma reggel is leszólított egy néger csávó a buszmegállóban, hogy howareyou, de nem válaszoltam neki.

előszedtem a bringámat kitudja hány év után, ezt a tervezett táv harmadánál defekttel köszönte meg ő, úgyhogy most drága Balázs barátomnál várja a megváltást. így nem kellett 10 km-t tolnom, csak 2.5 -öt.

amúgy meg 2 hete elkezdtem itthon tornázni meg ugrálni. sok látszatja ugyan nincs még, de azt sikerült elérni, hogy ha nem mozgok semmit egy napig, akkor hiányzik. illetve a bőrömön látszik, meg a másnapok sem olyan durvák már. sőt, másnaposan is képes vagyok edzeni, ami elképzelhetetlen volt még egy hónapja. össze is raktam egy viszonylag könnyen teljesíthető agendát (mostanában, ha nekiállok valaminek, mindig leírom és bizonyos időközönként átolvasom, és leírom, hol tartok), aztán majd meglátjuk mi lesz a július 1-i checkpointon.

meg túl vagyok a férfiakon is, akiket egyfajta pótléknak használtam az utóbbi időben, mert rájöttem, hogy kiválóan elvagyok élő vibrátorok nélkül. meg úgy szeretek egyedül is csinálni mindenféléket mostanában. tipikusan ilyen a bringázás, mert nem kell tartani a más tempóját, hanem a nekem legfaszább tempóval és útvonalon tudok menni (feltéve, ha nem lyukad ki a kerekem). a legközelebbi lépés az lesz, hogy csomagolok magamnak szendvicset, és felmászok valamelyik budai hegyre egyedül, aztán lemászok onnan, majd elfogyasztok egy jó búzasört valahol a moszkván.

a melóban a vártnál is jobban alakulnak a dolgok, a múltkor például a többiekkel együtt kerestem az államat a földön, amikor kiemelt dicséretet kaptam a gyárigazgatótól az audit után. elemezgettük a hozzám közelebb állókkal, hogy most tényleg ennyire fasza vagyok, vagy más van a háttérben, de nem tartom magam annak a típusú nőnek, akit egy gyárigazgató fel akarna szedni. az majd akkor leszek, ha most az eddigiekkel ellentétben tényleg sikerül fogyni 10-15-20 kilót. hajrá nekem.