rövid visszaesés után kezd belém visszatérni aélet. például ma reggel is leszólított egy néger csávó a buszmegállóban, hogy howareyou, de nem válaszoltam neki.

előszedtem a bringámat kitudja hány év után, ezt a tervezett táv harmadánál defekttel köszönte meg ő, úgyhogy most drága Balázs barátomnál várja a megváltást. így nem kellett 10 km-t tolnom, csak 2.5 -öt.

amúgy meg 2 hete elkezdtem itthon tornázni meg ugrálni. sok látszatja ugyan nincs még, de azt sikerült elérni, hogy ha nem mozgok semmit egy napig, akkor hiányzik. illetve a bőrömön látszik, meg a másnapok sem olyan durvák már. sőt, másnaposan is képes vagyok edzeni, ami elképzelhetetlen volt még egy hónapja. össze is raktam egy viszonylag könnyen teljesíthető agendát (mostanában, ha nekiállok valaminek, mindig leírom és bizonyos időközönként átolvasom, és leírom, hol tartok), aztán majd meglátjuk mi lesz a július 1-i checkpointon.

meg túl vagyok a férfiakon is, akiket egyfajta pótléknak használtam az utóbbi időben, mert rájöttem, hogy kiválóan elvagyok élő vibrátorok nélkül. meg úgy szeretek egyedül is csinálni mindenféléket mostanában. tipikusan ilyen a bringázás, mert nem kell tartani a más tempóját, hanem a nekem legfaszább tempóval és útvonalon tudok menni (feltéve, ha nem lyukad ki a kerekem). a legközelebbi lépés az lesz, hogy csomagolok magamnak szendvicset, és felmászok valamelyik budai hegyre egyedül, aztán lemászok onnan, majd elfogyasztok egy jó búzasört valahol a moszkván.

a melóban a vártnál is jobban alakulnak a dolgok, a múltkor például a többiekkel együtt kerestem az államat a földön, amikor kiemelt dicséretet kaptam a gyárigazgatótól az audit után. elemezgettük a hozzám közelebb állókkal, hogy most tényleg ennyire fasza vagyok, vagy más van a háttérben, de nem tartom magam annak a típusú nőnek, akit egy gyárigazgató fel akarna szedni. az majd akkor leszek, ha most az eddigiekkel ellentétben tényleg sikerül fogyni 10-15-20 kilót. hajrá nekem.

mostanában elég szar a kisugárzásom, de ennek ellenére egy közepesen jól kinéző tetovált srác ült mellém a villamoson egy rántotthúsos szedviccsel, majd bontott egy sört és koccintottunk. aztán mondott valamit, de csak néztem kifele az ablakon, és fújt be a menetszél, amit egyébként eléggé élveztem. aztán koccintottunk még háromszor kábé, mire a megállómhoz értem, és további kellemes estét kívántam, és megint koccintottunk.

épp hagymásbabot főzök, és úgy döntöttem, hogy jövő évtől végleg elhagyom az összes tradíciót.

– nincs húsvét, se karácsony, se semmilyen munkaszüneti nap, _munka van_!

– se szülinap, se névnap, senkinek, nekem sem.

– szülinapi buli se

– reggel fogok vacsorázni és este reggelizni, az ebédet végleg elhagyom

– stb.

kivéve az international towel day-t, mert az a legkúlabb világnap széles e világon.

az basz fel igazából, hogy rámhajtanak férfiak (sosem én kezdem ezeket), majd amikor engedek a csábításnak, egyszercsak közlik, hogy köszönik szépen, remekül elvannak, és ők tulajdonképpen csak szexkapcsolatot szeretnének (“legyünk barátok, és néha szexeljünk is” – az utóbbi fél évben ez kétszer hangzott el).

egyszerűen már a legelején az esélyét is lenullázzák annak, hogy esetleg legyen a dologból valami, és ez kurvára sérti az önérzetemet. az a durva, hogy ezek a férfiak semmivel sem jobbak nálam, általánosságban sosem, de az egyes mutatók szerint is áltában alulmaradnak mindenben (outfit, függetlenség, karrier, intelligencia stb.), és akkor ők ítélnek engem olyannak, akivel jókat lehet beszélgetni meg szexelni, de ennél többet nem. persze tisztában vagyok vele, hogy valszeg nem velem van bajuk, hanem azzal, hogy még a végén szembe kell nézni kötöttségekkel, meg alkalmazkodni kell (nekem sem hiányzik kurvára amúgy). meg azzal is tisztában vagyok, hogy ha várnék, akkor ezekből a kezdeménykből bármi lehetne, de rendszerint 1-2 hónap alatt annyira felbaszom magam rajtuk, hogy szó nélkül lelépek inkább. hát a faszom fog “küzdeni” egy olyan férfiért, akinek szarabbak a skilljei, és még ő mondja nekem, hogy eddig és ne tovább. én kajakra nem értem, hogy ekkorát fordult a világ, vagy mi történik az emberekkel, de

ilyen típusú férfiak, hát ti hol a faszomban éltek?