életem egyik legjobb döntése volt elkezdeni blogot írni. sajnálatos látni, hogy mindenkinél haldoklik a műfaj, dehát olyan ez, mint a windows xp, meg a kontrás bicikli: egyszer divat, aztán meg vintage.
a blog miatt csomó mindennek részese lettem, aminek amúgy soha nem lettem volna, isten áldja a grafomániámat. csomó szál, barátok, szerelmek, visszatérő olvasmányok, index címoldal fekete pákóval, sőt még egy gyereket is összehoztam a kommentboxomban (najó, nem egyedül, de na). isten áldja az internetet.
és amúgy, ha most arra gondolsz, hogy be akarom fejezni: nem. hagyom kivérezni. van aminek lehet, hogy jobb elhalványulni, mert úgy nem fáj annyira.

confession part: a blog fogalmáról először a nők lapjában olvastam szarás fotoszintetizálás közben.