most, hogy biztos forrásból tudom, hogy kibaszottul dagadt vagyok, viszont hétvégén azért csak-csak eljárunk inni, úgy döntöttem, hogy kikÃsérletezem a megfelelÅ‘ arányú fröccsöt, amitÅ‘l nem is rúgok be úgy, meg finom, meg nem is hÃzok tÅ‘le tovább remélhetÅ‘leg (ahogy öregszik az ember, úgy nemesedik, meg lassul az anyagcseréje). phnb barátom ajánlotta a sportfröccsöt, de miközben töltöttem a bort a fél literes pohárba, ez igen soványnak tűnt, Ãgy aztán maradtam a vice (ejtsd: vájsz) mellett, ami hozza a sima házmester Ãzvilágát, viszont kb. annyit meg lehet inni belÅ‘le, mint sörbÅ‘l, különösebb károkozás nélkül.
egy-egy szalon barna vagy egy fasza búza azért lecsúszik alkalomadtán. a belga sörözőbe szóló ajándékutalványt sem fogom visszaküldeni postán.
A sportfröccs nem hétvégére való, hanem hétköznapi szociális italozáshoz, amikor se nem célszerű, se nem kÃvánatos berúgni, de kólát inni mégis nagyon snassz lenne. 🙂