most, hogy biztos forrásból tudom, hogy kibaszottul dagadt vagyok, viszont hétvégén azért csak-csak eljárunk inni, úgy döntöttem, hogy kikísérletezem a megfelelő arányú fröccsöt, amitől nem is rúgok be úgy, meg finom, meg nem is hízok tőle tovább remélhetőleg (ahogy öregszik az ember, úgy nemesedik, meg lassul az anyagcseréje). phnb barátom ajánlotta a sportfröccsöt, de miközben töltöttem a bort a fél literes pohárba, ez igen soványnak tűnt, így aztán maradtam a vice (ejtsd: vájsz) mellett, ami hozza a sima házmester ízvilágát, viszont kb. annyit meg lehet inni belőle, mint sörből, különösebb károkozás nélkül.
egy-egy szalon barna vagy egy fasza búza azért lecsúszik alkalomadtán. a belga sörözőbe szóló ajándékutalványt sem fogom visszaküldeni postán.
A sportfröccs nem hétvégére való, hanem hétköznapi szociális italozáshoz, amikor se nem célszerű, se nem kívánatos berúgni, de kólát inni mégis nagyon snassz lenne. 🙂