tegnap (és ma is) önkénteskedtem a dürer kertben a tilos maratonon. első emlékezetes tevékenységem az volt, amikor belekentem az erőspaprikát az egyik szemembe, aztán a másikba, és így próbáltam csukott szemmel feljutni a mosdóba, hogy kimossam.
aztán az idő előrehaladtával egyre több kutya lett egyszercsak, és az egyik talált egy sünt, melyet darabokra szedett, majd egy elegáns mozdulattal a bőrét hagymácska lábára dobta. kétségtelenül az est fénypontja volt, kivéve, hogy szegény sün.