a kutyám meg totál kikészít, komolyan. az előbb is kerestem, hogy hol van, már teljesen azt hittem, hogy elszökött (sosem szökik el), vagy elnyelte a föld, miközben békésen kidugta az orra hegyét az óljából. őnagysága épp az ebéd utáni sziesztát tölti, és nem érzi úgy, hogy meg kell tisztelnie azzal, hogy kimászik köszönni. 🙂
by dzsilla | ide: life | nokomment »