Testem öregedik, a lelkem fiatal
Hidegfrontok alkalmával fejemben dúl zivatar.
Lefekvéskor, felkeléskor hátamba áll a görcs,
Másnapokon iszonyúan meggyötör pár nagyfröccs.
Ãgy megy ez, hogy negyed század nem múlik el nyomtalan,
Huszonöt év elég nagy szám, ráadásul páratlan.
30 évesen is van élet!!! 30 évesen is lehet szeretni Petruccit!! NE NYOMJ EL!
😀
ja azt még mindenképp el szerettem volna mondani neked, h _baszki 30 éves korodig nem tudtad, mi az az aretáló ödométer???_ 🙂
Egyszer kifejtem majd felettébb irritáló nézetemet a továbbtanulásról 🙂 Tömören kb. abban nyilvánul meg, hogy egy percig sem bánom, hogy most csinálom az egyetemet. Végre TUDOM, hogy mivel szeretnék életem hátralévÅ‘ részében foglalkozni és nem szüleim, vagy az adott trend erÅ‘ltet rám egy olyan iskolát/szakot, ami elvégzése után egy percig sem akarok benne maradni, vaaaagy életem végéig utálni fogom a munkámat, vaaaagy valami egészen más helyen fogok dolgozni, mint amit tanultam. Melyik a jobb/rosszabb?:)
Én most töltöttem nemrég a 30-at. Egyik ismerÅ‘söm annyit mondott, hogy “Mától ha úgy ébredsz fel, hogy nem fáj valamid, akkor meghaltál.”. Ilyen ez.