most nem azért, mert a főnököm, de mennyire jó hasonlat már (különös tekintettel a második bekezdésre):
Tükörtojásból rántotta
Gauder Péter épÃtész kreatÃvok, mint a várossal szembeni kihÃvás-ról szóló elÅ‘adásában kiemelt fontosságot tulajdonÃtott a városnak, amely véleménye szerint a kreativitás forrása. A város, amely ma a „bűnös városâ€, a „vÃzfej†negatÃv jelzÅ‘kben él, megérett az újrapozÃcionálásra. Ugyanakkor erÅ‘ssége a fenti pozitÃvum, azaz a kreatÃv erÅ‘k összpontosulása. A jobb agyfélteke (azaz az érzelmi és az intuitÃv tudat) elÅ‘re tör, a „kreatÃv munkásosztálynak†pedig már két altÃpusa is létezik – fejtette ki. Az elsÅ‘ altÃpust a mérnökök és informatikusok, a másodikat pedig a művészek testesÃti meg, és ennek az „osztálynak†a szerepe a városok életében egyre nÅ‘, a város „szoftvereit†ez a szürkeállomány jelenti. Éppen ezért azok a városok cselekszenek jól, akik ehhez a szoftverhez illesztik a „hardvertâ€, azaz olyan épÃtett környezetet hoznak létre, amelyben a kreatÃvok jól érzik magukat. Az ebben a körben végzett közvélemény-kutatások azt jelzik: a kreatÃvok, azaz a tudásalapú gazdaság résztvevÅ‘i, rendkÃvül mobilisak: nem érdeklik Å‘ket a nemzeti határok, még a pénz sem annyira, mint a feladat, ezzel szemben két helyszÃnre szeretnek települni: ahol kiválóak az egészségügyi szolgáltatások és ahol világszÃnvonalú az oktatás. (Azt pedig nem kell ecsetelnünk, hogy e két kérdésben hol tartanak a magyar városok.)A városfejlÅ‘dés stációit Gauder a tojáskészÃtés módozataihoz hasonlÃtotta. Úgy vélte, hogy az ókori és középkori, falakkal körülvett város az a magállapot, amit leginkább lehet a nyers tojáshoz hasonlÃtani. A város újkori megfelelÅ‘je a tükörtojás, ahol a „sárgája†a középkori mag, a fehérje az indusztriális és a kertvárosi zóna a maga égett szélű, olajban úszó kültelki részeivel és karcolt serpenyÅ‘jével. A kreatÃv város kihÃvása, hogy ebbÅ‘l a tükörtojásból rántottát csináljon, ahol a funkciók egymással keverednek, a rántottában lévÅ‘ hagyma, szalonna, kolbászdarabok pedig azok az alközpontok, ahol egy-egy önálló identitással rendelkezÅ‘ csoport megtalálja élettereit, elfoglalja és saját képére formálja közterületeit, mozaikosan létrehozza saját közegét és struktúráit.