fociról írok mégis inkább.

úgy vagyok ezzel, hogy hagyma miatt nézem a forma-1-et, a focit meg magam miatt, és a tegnapi meccs illetve az orosz-holland meccs alapján arra a következtetésre jutottam, hogy az a hasonlóság a két sport között, hogy itt is az van, hogy van akinek nedves pályán megy jobban, van akinek meg szárazon. amúgy a spanyoloknak szurkolok.

egyébként teljesen férfi lettem az eb idejére: sört iszok és sportközvetítést nézek. ha nincs sport akkor is sört iszok.

és hogy a végén összekapcsoljam a dolgot végképp magammal, jöjjön egy focicsapatnyi jó faszi, a sajnálatos módon a németek miatt kiesett szépreményű portugálok emlékére.

és akkor addigis viva la espana és nem beszólni!

na az volt ma a melóban, ahol harmadik napja vagyok – hogy kicsit fáradt voltam meg másnapos, mert tegnap szórakozni voltunk hagymával-, hogy ebéd után levezető sétára mentünk a matchba, ahol mindenki vett valami gyümölcsöt, én egrest, mindenkimás ribizlit, a marci meg kókuszdiót.

ezt megünneplendő, 2 óra tájban ünnepélyes kókuszdió bontást tartottunk előbb bicskával, majd kalapáccsal. és tényleg félbetörik, ha körbekocogtatod, igaz nem mindegy mivel, de szerintem a flex és a kalapács között nincs érdemi különbség, csak flexünk nem volt. na és akkor ugy 12-en megettük a diót közösen. a cég, ahol dolgozom, mínusz főnök, meg mi 6-an gyakornokok. kár, hogy én sosem fogok igazából ilyen munkahelyen dolgozni. egy fél kókuszdiónyi cég.

———————-

azt majd holnap írom le, hogy a csoporttársam eltörte a bokáját vasárnap, és ráadásul _csolnokon_ bazdmeg. és majdnem a kedves bandzsa doki műtötte meg esztergomban, aki engem is először, csak neki volt agya, nekem meg nem. jó?

this story keeps falling down.

euro 2008, hajrá hollandia rovat: van der fart.

feladat: hasonlóságok és különbségek rögzítése.

mapinfo, szevasz!

úgy alakult, hogy zwiebelkének meglett a ReTtEgEtT SzIgOrLaTa elsőre, ráadásul négyesre, úgyhogy szerdán ígyvagyúgy énis leteszem a lantot, aztán rettegjenek a söröshordók.
nem mintha nem innék sört épp. pont. most. is.

inszektofóbia, na az van nekem, az tuti.

ha csak meglátok egy ronda bogarat azonnal kiver a víz, főleg ha elképzelem ahogy a rücskös lábaival felkapaszkodik az alkaromon, vagy akárhol. nemrég a lépcsőházban lakott két napig egy ilyen ronda nagy fekete bogár, az első emeleti lépcsőfordulóban. eléggé félholt volt, meg ártalmatlan szegény, de hozzá nem nyúltam volna, hogy kidobjam , inkább kerülgettem csak. de a katicabogarakkal meg tökjól kijövök amúgy, meg a méhecskékkel, a darazsakat viszont utálom.

egyik nyaralásunk alkalmával egy lódarázsfészket tartalmazó fa alatt társasoztunk, és az egyik darázs megbolondulva a köztéri világítás fényétől pulcsin keresztül kiharapott egy darabot az egyik fiú karjából egy nagyjából 1 négyzetmilliméternyi területen. persze énis szenvedtem már darázs- meg méhecskecsípést, de ez tényleg durva volt, még mentőt is kellett hívni, mert a srác szíve kb fél órán belül kétszázat vert percenként.

és akkor a pókokról még nem is esett szó.

Running forward
Falling back
Spinning round and round
Looking outward
Reaching in
Scream without a sound

Leaning over
Crawling up
Stumbling all around
Losing my place
Only to find I’ve come full circle

We move in circles
Balanced all the while
On a gleaming razor’s edge

A perfect sphere
Colliding with our fate
This story ends where it began

a svédek végül két gólt rúgtak, én meg háromnegyedet kaptam, szóval wiking power!