szexuális álmok gyötörtek délelőtt 11kor, aztán realizálódott bennem, hogy már megint másnapos vagyok, hüpp. stand by mode on.
hagymácska ugyanis kijelentette, hogy 10 óra előtt nem szándékozik hazaérni sajnos, úgyhogy addig is marad a tv, meg ezek. jégtömbökkel vágyódom aludni.
este meg lenézek a tandemba. mióta eltörtem a lábamat először, ha jól számolom…
nemrég feltették nekem a kérdést, hogy miért jó a hányásról írni.
namost ennek hatására eszembe jutott, hogy a pászéknak (javíts ki, ha rosszul emlékszem) rég volt egy szarós blogjuk, amiben rohanó világunkban a még mindig tabuként kezelt szarás folyamatát próbálták népszerűsíteni, ami valóban jogos, hiszen még a csapból is a szex folyik, márpedig a szarásnál természetesebb dolog a világon nincs, érthetetlen tehát, hogy az emberek zöme még mindig nem szeret beszélni róla.
szóval a blog lényege az volt, hogy szarás után mindenki (közösségi site, vágod?) leírta, hogy milyen állagút, milyen színűt és szagút és mekkorát szart, illetve hányszor kellett törölni. sajnos emlékeim szerint nem volt hosszú életű a kezdeményezés, illetve egy linknek is örülnék, ha az archívum megvan még, kár lenne veszni hagyni egy ilyen kincset.
szóval, hogy szavam ne feledjem, azért jó hányásról írni, amiért a szarásról és egyéb testnedvekről, még így is elég visszafogott voltam, s nem taglaltam, hogy volt-e benne répa, vagy hogy milyen színű volt, többnyire azért, mert nemigazán emlékszem rá. s habár a hányás standard esetben nem annyira mindennapi cselekvés, mint a szarás, mint testből kiürülő képlékeny anyag, igenis van létjogosultsága mellette.
asszem efotton ezt kicsit megnyújtom majd. 🙂
a pocakos ősz hajú tangás bácsikáról nem is beszélve…
fürödtem a balcsiban háromszor és egyszer sem basztam be.
letekertünk két nap alatt kb 60 kilométert, ebből ötvenet szombaton. én mondjuk némileg kicsit kevesebbet, mert a végén megláttam egy dombot, és majdnem lefordultam a bicikliről, mikor már annyira fájt a térdem meg a combom, hogy elnyomta a seggfájásomat, amit a nyereg nyomása okozott. ja meg lassan mentem. lénygében véve egy rakás szar vagyok tehát.
amúgymeg a balcsi király, van térdigérő víz, meg a balcsifenék amúgy dimbes-dombos és sose lehet tudni hol meddig ér a víz. mindenesetre mellnél tovább a déli parttól 1 kilométeres körzetben sehol nem ér.
de amúgy a vonatozás volt a legemlékezetesebb az egészben. nem az odaút, mert akkor lekéstük a vonatot, és eggyel későbbivel mentünk (természetesen), hanem visszafelé. kijött volna belőle 3-4 napirajz az biztos.
először is alig volt hely, mert tele volt a vonat a zamárdiból jövő tüctücemberekkel, aztán felraktuk a bicókat és akkor végképp semmi hely nem lett, de átmenő forgalom, az volt.
mindenféle érdekes emberekkel találkozunk ott. először is volt egy öregember, aki a két vagon közé járt hugyozni, de álcázta magát, mert minden alkalommal cigit dugott a szájába, hogy azt higgyük, azért jár oda. ő visszatérő vendég volt.
majd jött egy ember, aki úgy nézett ki, mintha austin powers és boborján alkatrészeiből rakták volna össze (a ruháit is). ez már önmagában is vicces volt, de meg is szólalt, majd nagyon megörült hogy budapestre megy a vonat, merthogy ő is odamegy. aztán végülis kis győzködéssel sikerült rávenni, hogy továbbmenjen.
végül jött egy öregember, aki nem ment tovább. beállt az utolsó huszonöt négyzetcentire, majd közölte, hogy őszerinte itt nagyon friss a levegő és marad. majdnem összeveszett velünk, de aztán meg spanolni próbált, majd elkezdett jobboldalian viselkedni, aztán mindenki eljött onnan, ahol ő volt, és kb 1 négyzetméteren álltunk nyolcan, csakhogy ne kelljen vele beszélgetni. viszont akkor tényleg nagyon friss levegő lehetett a vagon belsejében.
ha szociológus akarnék lenni, akkor valszeg már tudnám, hogy miből írok szakdolgozat, s csak utazgatnék fel-le a budapest-nagykanizsa vonalon. abba meg bele se mernék gondolni, hogy a miskolci vonaton milyen emberek utazhatnak…
ja holnap (ma) megyünk balcsira (nem balaton sound, semmi ilyesmi). évek óta először. utoljára gólyatáborban voltam ott 2004-ben, de eléggé hideg volt már szeptember elején, így nem fürödtem benne. előtte 2004 májusában voltam lenn az utolsó gimis osztálykiránduláson, amikor nem fürödtem, mert eléggé hideg volt május vége tájban. (erről van egy jó képem, majd megmutatom. nyugi, én nem vagyok rajta… 🙂 )
most kb 35 fok lesz és napsütés, de a hét eleji lehűlés miatt csak húsz fokos a víz ezért… szóval lehet most se fürdök benne.
ha jól emlékszem utoljára 2000 nyarán fürödtem a balcsiban a közlekedésbiztonsági táborban, akkor jó idő volt, és még rám jött az a farmerom, aminek hetedikes koromban szakadt szét a segge leguggolás közben az isiben, majd az egészet szétszaggattam, aztán még egy csomó helyre mentem benne, mert tök kúl volt. még gimi elsőben is fesztergomra például.
aztán kihíztam.
ez jó játék lesz asszem…
update: és ezt télleg komolyan gondolja, de a buzikat például elítéli, mert az nem természetes.
áccerűen képtelen vagyok keveset főzni. ez van.
ki kér lecsót?
előbb-utóbb lehitetik velem, hogy tudok gitározni. gyász.
