valami kibebaszott módon nincs rendbe, ugyanis arra ébredtem, hogy mindkét karom sajog lapockából, mintha egész éjjel szenet hordtam/havat lapátoltam volna. de lehet, hogy lejátszottam csak egy olyan játszmát mint tegnap uma a japán kiccsajjal, és megütöttem magam. mindenesetre a melót lemondom mert bőghetnékem van a fájdalomtól. remélem a szilveszter nem ugrik emiatt.

amelyik kép meg jól sikerül rólam, azon meg nem ismernek fel. ugye. fotogÉN.

ápdét:
Adrienn üzenete:
szerintem meg pont nem szexuális, hanem olyan a természet lágy ölén nyílik a friss virág típusú kép
Adrienn üzenete:
akármennyire is nem szeretnéd

rokonz, nagy zabálás, mozidélután.
ahhoz képest, hogy szenteste/éjszaka/hajnalban taxidermiát néztem, ezúttal:
a kill bill egy és kettő kellemes családi filmnek bizonyult. kellemesen csalódtam amúgy.
először is elhittem, hogy uma thurman szép. másodszor elgondolkoztam az első ütőér felvágós eseten, hogy ez most komoly, vagy valami kibaszott vicc az egész. t. i. a spriccelés. hihetetlen volt. egyébként nem foglak ezzel untatni titeket.
az untatás szóról viszont: vanugye az unoka meg az unokatesó. utóbbiból egy sem tartózkodott otthon természetesen, ezért elgondolkoztam a szó eredetén. nyilván az az unalom, uncsi, unóka szavak szülöttje lehet. hogy nyugdíjasan is jusson valami meló érted. kár, hogy egyre kevesebb nagyszülő éri meg azt a kort. de ebbe ne is menjünk bele.

az unicum gyógyszer. mondom mit kell tenni.

1. igyál meg 2 üveg barna és 2 üveg világos sört.
2. menjél el a kocsmába.
3. igyál meg 2 feles unicumot, vagy többet, még 3 korsó sör kíséretében. a mennyiség számít.
4. szívj el fél doboz cigit
5. baszd rá a kocsiajtót a hüvelykujjadra
6. egyél valamit
7. feküdj le
8. izzadj

9. s reggel tisztult légutakkal gondolkozz el azon, hogy miért játszik bíborvörös-kékeslilás színekben a jobb hüvelyked, különösképp mikor fogásra használod vagy goNbát panírozol, s ez milyen összefüggésben áll azzal, hogy minden szó, ami elhagyja az ajkaid, varjúkárogásra emlékeztet.

szokásos ünnepi temető-tour.
nagypapám sírja mellett dágon van egy fekhely, ahol még nem fekszik senki, ám akik majd elvileg fognak, gondosan ápolják már évek óta. mondom csek it, a halottak napjából kindulva (merthogy akkor igen), t.i. hogy karácsonyra gyújtottak-e maguknak gyertyát, nos ezt szerencsére azért nem.

reggel 9 körül ébresztettek először, a szövegre nemigen emlékszem, csak arra, hogy közvetlen ezután elgondolkoztam azon, hogy a házunkban a bejárati ajtókon kívül egyetlen helység zárható, ez pedig a wc, és az is csak kívülről. gyász.

amúgy meg ilyen lett a szobám.

térburkoló akciót turbékolónak olvasni az milyen már…?! fókaszállás bazmeg.

a szenteste – nátha kombó igen kellemes tud lenni így tíz óra tájban. már csak egy szentmise hiányzik.

update: összesen 200+ db papírzsebkendő van itthon. félek nem lesz elég szerdáig.

24-én karácsonyfázás helyett sokkal jobb számvetést készíteni az elmúlt évről.

2006. hasonlóan szar év volt a 2004-eshez pont. még hátra van belőle a karácsony nagy része, 3 nap meló meg a szilveszter. nem sok jóra számítok azonban.

nézzük a pozitívumokat. először is a nyár, az jó volt. ezért nyilván köszönettel tartozom az illetékeseknek.
másodszor egy új társaság, ami azóta is, és bár a legfurább összetételű banda, amit valaha is, de azért.
az év albuma az osi – free. év slágere a fényérzékeny. az év koncertjére taki nem emlékszik. 🙂 az év filmjét sajnos még nem láttam, de már be van tárazva. az év könyve a biff evangéliuma. az év embere a time szerint is az átlag internet felhasználó. az év újonca zora. az év legkellemesebb csalódása a szó legpozitívabb értelmében csaba. az év reklámja a sony bravia tévé reklámok. az év kocsmája a tandem. az év gyors kajáldája a wikinger. az év kajája a csilisbab. az év piája az ilka fröccs. az év francia salátája a mai. az ördög ügyvédje.

szerintem maradjunk ennyiben.

update: a last.fm szerint a kedvenc bandáim 2006 – ban a dream theater, az OSI és az isten háta mögött, a kedvenc dalaim pedig a tavaszi nemződüh, a once, és a three libras. jó tudni.

a családi béke fenntartásához nálunk még karácsonykor is kell egy unokatesó, aki nálam érthetőbben elmagyarázza, hogy NEM ISMERI FEL A VINCSIT EZ A RAKÁS SZAR.
és énis egy rakás szarnak érzem magam per pillanat.