kedves zora barátném meghívásának eleget téve próbálok találni 5 olyan dolgot, amit esetleg még ti nem tudtok rólam, de én tudok magamról. bloggerdolog. szívni fogtok ti is.
1. rendkívül ragaszkodó vagyok. a szobám kb gimi elsős korom óta nem ment keresztül komolyabb változásokon, így megtalálhatók a falán 1000 éves koncertplakátok, oszilyán poszter, expasik képei (ezek többnyire keretben), saját kézzel gyártott marha régi bazok, illetve elszórtan törött mütyürök, barbie baba (!), őskövület marcipánszamár, kábelek töme és kelege, ajándéktáska-gyűjtemény, illetve minden más olyan dolog ami a lakás többi részében sehogy sem fér el. a gyűjtögetéshez természetesen minimális rendrakási hajlandóság párosul, tehát nem könnyű velem együtt élni.
2. minden vizsgán elsőre átmenős szériám a jogosítvány megszerzésével ért véget. ez még pont beletartozott, de hogyan…
a kresz néhány hibaponttal csont nélkül meglett, majd a rutinon majdnem felhajtottam a padkára, ezért belenyúlt az oktatóm a kormányba, de a vizsgabiztosnak mégsem volt szíve megvágni úgy tűnik, mert átengedett. hogy ugyanaz volt-e forgalmin, vagy nem, már nem emlékszem, de én ezt úgy háláltam meg, hogy a forgalmi vizsga nyitányaként majdnem elbasztam az oktatóm meg a vizsgabiztost tolatólámpa ellenőrzés közben véletlenül. ezután balra kanyarodás közben majdnem elütöttem egy biciklist is, de így is meglett. nyugi, azóta se vezetek sokat, egyedül meg pláne nem. az egyetlen közlekedési eszköz, amin biztonságban érzem magam, az a ugyanis a bicikli.
3. szeretem a spenótot. főleg tükörtojással. isteni kaja.
4. másnaposságra általában kovászos uborkát vagy savanyú káposztát fogyasztok, de kizárólag olyan savanyúságot, amiben nincsen hozzáadott cukor, mert ezek többnyire helyrerakják a gyomorpéhám, és akkor mehet minden tovább. leszámítva a szédülést, mert másnaposan egész nap pilledt vagyok, döntésképtelen és szédülök, de legalább a gyomrom rendben van. másnaposan az esetek 95%-ában eszembe se jut rágyújtani.
5. kettő darab visszatérő álmom van a faszikat leszámítva, de ők külön kategória, mert velük többnyire jót álmodom, a szóbanforgóak viszont rosszak.
az első az, hogy rohad a fogam. vagy csak egy és akkor az fáj mint a marha, vagy az összes szépen sorjában. ez a ritkábbik. a másik a lépcső. megyek (általában lefele) egy kurva meredek lépcsőn, ahol vagy túl távol vannak egymástól a fokok vertikálisan vagy horizontálisan, vagy nincs korlát, és mellette meg a meredek, és ráadásul még keskeny is. rendszerint pórul járok és lógok a levegőben a végén valamely két fok között/mellett, de mindig felébredek, mielőtt leesnék. sosincs zuhanós álmom.
akkor most öten megszívjátok, jó? mégpedig:
sputnik —> aki nem is létezik.
phnb
moonlark
apuska
tim