2006. November 18. @ 1:44 pm

anyu: – mit csinálsz?
én: – semmit.
anyu: – ugye nem sírsz?
én: – ezerszer megmondtam, hogy nem bírok bőgni bazmeg!!! nem.

by dzsilla | ide: life | nokomment »
2006. November 18. @ 8:04 am

jimmyke beteg.
könnyen lehet, hogy nem éli túl a telet. egy ideje már nem a régi, meg többfajta baja is van, elvégre öreg már. van egy daganat a melle bal oldalán, de az állatorvos szerint ennyi idősen nem érdemes már műteni. mégis attól félek, az emésztése miatt fog meghalni, én meg nem szeretném végignézni ahogy szenved szegény.
többé nem fogok állatot tartani, viszont az is biztos. mármint nem a csalódottság, hanem a kialakuló érzelmi kötődés miatt. túlságosan is szeretem ezt a kutyát. ahogy az előzőt is túlságosan szerettem.

ez az a tipikus novemberi eset, amikor már szinte nincs is, ami az ember rosszkedvét fokozni tudná… senkit nem akarok látni.

by dzsilla | ide: life | 2 komment »
2006. November 17. @ 8:59 pm

I’ll just fake it in the end
Just save it for a new song and leave dead in the end
Time is wasted in the end
Wood-paneled wagon carpool dragons killing me again

by dzsilla | ide: life | 10 komment »
2006. November 17. @ 8:42 pm

tegnap tandem. sokan voltunk.
11- 12 óra magasságában snitt on, ébredéskor snitt off, szóval… jó volt.
(várható volt amúgy, hogy ez fog majd törtölénni, ugyanis 2 éjszaka alatt sikerült 8 óra alvást kivitelezni, ehhez még hozzájött az egész napos nem evés, meg a két kis jéger.)

ennek hatására ma fetrengtem egész nap az ágyban, és klubrádiót hallgattam. van barátom. naszal először így elkezdett recsegni, aztán egyszer csak áthangolódott a petőfire, ahol is nem fogja elhinni az illetékes, de épp a bohém rapszódia ment. égi jel.

két dolgon gondolkodtam a héten. az egyik azért volt, mert csütörtökön hazacipeltettek velem egy laptopot, és ahogy így mentem a thököly-n, azon agyaltam, ha most szabálytalanul átmennék az úton, és elbaszna egy autó, akkor vajon misi engem sajnálna jobban vagy a laptopját. szkati a laptopot. várható volt.

a másikra nem emlékszem.

eszembe jutott!! a másik dolog, ami agyaltam az volt, hogy valszeg azért beszélgettünk a gitártanárommal anno kutyákról meg optimális testsúlyról órán, mert annyira tehetséges voltam biztos.

by dzsilla | ide: life | nokomment »
2006. November 15. @ 11:01 pm

új munkahely kőbányán.
persze kedden este tízre mentem, ergo tök sötét volt… kőbánya. filinges hely, az biztos, de valahogy ott egyedül a sötétben bolyongva két eltévedés között azt éreztem, haza kéne mennem inkább, de végül odataláltam.
meglehetősen laza volt, gyakorlatilag végigolvastam az éjszakát ülve, csak épp arra kellett koncentrálnoim, nehogy elaludjak a hétfői bulinak köszönhetően… húúú…
a délutáni műszak meglehetősen robot volt azonban, ennek fényét csak egy-két gépbeállító srác emelte vizuálisan. az egyikre esküdni mertem volna, hogy zsoltinak hívják, de végül kiderült, hogy nem…

apropó az általánosításokról jut eszembe; ha mindig, mikor valami kudarcba fullad párkapcsolati téren, általában állatövi jegyekre általánosítok, hogy ezzel meg azzal se kéne kezdeni többet – szóval lassan kilövöm az egész zoodiákust. de azért még ígyis az ikrek vezetnek toronymagasan. meg a zsoltik.

by dzsilla | ide: life | 7 komment »
2006. November 13. @ 4:43 pm

mivel a mozidélután abszolút kudarcba fulladt (égi jel), azon gondolkozom futni menjek, vagy úszni, s utána főzzek-e valamit… vagy megkérdezzem pulit, hogy iszunk-e egy sört.

update: megkérdeztem. iszunk.

nem tudom, hogy ennek a rámtelepedett pozitív életérzésnek higgyek-e vagy nem. hogy ez csak ilyen végre túl vagyok ezen is dolog, vagy tényleg ennyire baszok már mindenre rá, vagy talán örülök is annak, hogy így történt. általában a megérzéseim nem csalnak. kérdés, hogy ez megérzés-e vagy pánikreakció, vagy vihar előtti csend vagy vihar utáni vagy két vihar közötti, vagy…

by dzsilla | ide: life | 6 komment »
arcok
2006. November 13. @ 1:32 pm

hétfő 13. vagy miafasz. nagyjából az történt, amire számítottam egyébként. azzal minimalizáltam a nap hosszát -talán félig tudatosan-, hogy nem keltem fel időben reggel.

eszembe jutott egy arc a koliból, ugyanis “reggel” láttam.
az egyik takarítónő, kb 40 kiló vasággyal, de egészen helyes lenne, ha néhány hete nem éktelenkedne egy marhanagy seb a homlokának a jobb oldalán. gyakran eljátszom a gondolattal, hogy mi történhetett vele, bár a tekintetéből ítélve semmi jó.
mikor a szemébe nézek, általában visszanéz, és valami furcsa gúnyos vigyort produkál, amit lehet, hogy kedves mosolynak akar szánni, de végül csak egy végtlenül cinikus valami ül ki az arcára. aztán rájövök, nem szeretnék belegondolni, miken mehet keresztül szegény.
mint amikor szilvi barátnőm mesélte, hogy a kórházban azzal kezelték az egyik szobatársát, hogy évek óta képtelen mosolyogni.

szóval nincs okom panaszra.

by dzsilla | ide: life | nokomment »
2006. November 12. @ 9:39 pm

na szépen összekavarodtak a dolgok így estére, kérdés, hogy lehet-e még ezt fokozni…
úgyhogy most megyek és kajába fojtom.

by dzsilla | ide: life | 3 komment »
2006. November 12. @ 2:12 pm

nyugodjak már meg.

Megint egy ébredés, de nem haragszom én rád hétfőn.
Megint egy tévedés, hogy változunk és nincs még késő.
Szerdáig várok rá, s ha csütörtököt mond már péntek,
Vasárnap mégis én, csak én leszek, ki szólít téged.

by dzsilla | ide: life | 7 komment »
2006. November 12. @ 10:21 am

remélem, tegnap ‘csak’ vinszentet fárasztottam részegen… az a baj, hogy ilyenkor még sokkal többet agyal az ember fasságokon. igazán rámdőlhetne valami monolit vasbeton födémszerkezet egy földrengés következtében vagy akármi…

by dzsilla | ide: life | 3 komment »