a buszon még a sírógörcs kerülgetett, mostanra már csak a düh maradt belőle. furcsa érzés.
ilyen szájbabasznék-bárkit-aki-csak-rámnéz-az-utcán érzés.

én szeretnék lelépni a halál faszára, jó?

jogosan pályázhatna ez a nap az elmúlt két és fél év legszarabb napja kategóriában… szánalmas.
persze csak nyugi, nyugi. faszom se tudja mit csináljak. és elképesztő, hogy pont ők képesek ilyen helyzetbe hozni…

van kábé 15-16 eredeti cd a birtokomban jelenleg.
ebből 10 a chroma key – you go now címet viseli.
az illetékesek jelentkezését várom, különben elajándékozom őket faszán.

[gonoszan néz cinikus vigyorral az arcán]

“Jó két éve megbízott bennünket a Kálvin Center Kft. a budapesti Kálvin tér üres telkeire irodaház-együttes tervezésével. A projekt “producere” Peter Treitl bécsi építész volt (aki sajnos időközben elhunyt)”

jellemző.

update:
“elég részletes vita zajlott erről a témáról már az építés kezdete óta itt a fórumon, javasolom a Száradjon el Virág Csaba c. topic olvasását. “

meglehetősen szánalmas fasznak érzem magam néhány napja, s ezen a hétvége történései csak rontottak annak ellenére, hogy szinte ki se tettem a lábam a lakásból. a gondolatokról meg, amik a fejemben járnak, jobb ha szót sem ejtünk.

…én is lelépnék valahova geci messzire innen…

bassza meg az összes falusi köcsög, aki vasárnap reggel nem tud tízig várni a kibaszott kolbászára.

Little Red üzenete:
nem a dzsida lilla vagy?
dzsilla üzenete:
hát kurvára nem

ha valami fáj, csak darálj le 35-40 kiló húst, az megoldja gondjaidat….

ki gondolta volna egy hónapja, hogy bármi is változhat? minden olyan állandónak tűnik egy ideje. persze voltak előjelek, álmok meg megérzések. fél éve ha írtam, hogy érzem, meg fog halni.
3 éve is így volt egy megrázó szituáció. két héttel azelőtt kezdődött, hogy bekövetkezett, és az is megérzés volt. soha nem gondoltam volna, hogy olyat át kell élnem, pedig titkon mindenki tudta, hogy meg fog történni. csak senki nem számított rá, hogy valóban meg is történik, és hogy így… utálom ezt a tetves kibaszott életet.