így szoktam pofára esni.
megvan az, hogy amikor valamit nagyon akar az ember akkor az többnyire nem jön össze? legalábbis velem ez szokott történni. nemmintha bármi is annyira tudatos lett volna tegnap este.
meg én persze megértem, hogy nemúgyvanaz.
mindenesetre a megérzéseim a dologgal kapcsolatban most sem csaltak.
nem szeretek nyiffogni ilyenen, de ez most kicsit fáj.
volt már rosszabb is persze.

ezenkívül egész héten szülinapozok, s ha most nem kavarognának dolgok a fejemben a magam körül magam által kavart szarban állva, azt mondanám boldog vagyok. kedden egyébként reggeltől estig valóban boldog voltam, mint egy kizsgyerek, ritkán van ilyen. reggel úgy keltem, hogy éreztem, hogy így lesz s így lett.
szóval köszönet. mindenért mindenkinek.