2006. April 30. @ 4:10 pm

apukám reggel ordibálva ébresztett, hogy hol van az ő fényképezőgépe, amit további szemrehányások követtek mint “bomba robbant-e a szobádban” (ezexerint ez még az enyém), illetve hogy “hol a faszban van az aksitöltőm“. végülis megkerestem, olyan szépen kérte. reggel full kómásan.

közben anyu bejött jó reggelt kívánni.

ezután apu közölte, hogy leszek szíves magamnak fényképezőt venni, és ne használjam többet az övét. igazából nem igazán értettem miért mondta ezt.
azóta azonban mertem nézni a tévéjét, használni a számítógépét, enni a kolbászából (le se merem írni, hogy a tojásával), illetve mosni a mosógépével. hátilyet…

by dzsilla | ide: life | 2 komment »
2 komment
2 komment

Hát, jobb, ha tudod, Te is apád lánya vagy! 🙂 Szóval először is tessék venni egy saját Dzsillát! 😀 Utána gondolkodj a többin.
És egyébként is, ma is apád “kocsiján”, hajtattál ki a Klastrompusztára az aszfaltozott falusi úton, és az apád fényképezőgépével fotóztál jól. 🙂

j?¤gerke | 2006. 05. 01. @ 8:01 pm

nem. apám kivitte őkelmét az esőben az aszfaltozott falusi úton, majdan készségesen várt rá, míg az szarrá fényképezi magát a szakadó esőben 😀

dzsilla | 2006. 05. 01. @ 8:03 pm


Kommentelj!
(kell)
(kell)