Nahát Falunapok (Csolnok, júl. 29.):
ez volt ugye pénteken, a Stainless Steelerek szervezésében. Három szlovák bandát hívtak, ebből kettő el is jött, és mindegyik magyarul éneketlt magyar dalokat, többnyire arról, hogy milyen jó dolog magyarnak lenni. A szívem szakadt meg de tényleg. Ezután érkeztek a pánkerek, név szerint a Graveyard at Maximum. Régebben sokat hallgattam őket, mostanában egyre kevesebbet. Persze Graveyard előtt elment az áram több tízszer is egy-egy pillanatra, ez a jelenség tovább emelte az est hangulatát. A szúnyogok meg gecire csíptek.
Csabiék átültek hozzánk pofázni, aztán visszaültünk a Nemzetközi Sztárzenekarhoz, Joci kapott egy Malmsteen pengetőt, és végre érzéseket látok az arcán. Méghozzá olyan öröm félét.
Áramszünet elmúlt, kezdett a Steel, a hangulat tűrhető volt, de Csabi szintije akkor is halkan szólt. A meleg kánagy volt, a teljesítménnyel elégedett lehet mindenki, bár közel sem a legjobb volt. Egy pillanatra a pengetőnek köszönhetően énis sztárrá válok, majdan végetér a móka. Hazajövünk. alszunk
Reggel 6ig, mer Szacsmaccs délelőtt beér a Keletibe, megyünk Wigwamolni tehetségkutatóra, nameg rajongani a Dystopiának. Milyen meglepő: Black Dogból indulunk, 8ra ki is érünk, pont összefutunk BéPéterrel, aki aszonta 6ra ott vannak. Mily meglepő ez is: a Wigwam csak 9kor nyit. Na akkor irány horány kocsma. Szacsi éhes, úgyhogy eszünk egy jónagy szar pizzát, megnéhány söröt, aztán 9 után megyünk mozizni a wigibe, nagyjából másfél órát intenzíven unatkozunk, mialatt kellő mennyiséget fogyasztunk a 400 forintos sörből (bocs, 350 csak :))
Ennek hatására fel merünk menni a színpadra zsűrinek, ezzel el is dől, hogy a Dystopia valszeg sok pontot fog kapni. ?gy is lett. néhány kihagyhatatlan rontás, de persze csak burkoltan. Amúgy jól tolták a srácok, és én csak bólogattam, hogy igen-igen, illett volna ezt többször meghallgatni előtte. De így is nagyot ütött, plussz összetalálkozunk Gáborral, akit a gólyatáborban ismertünk meg.
A Dystopia érthetetlen módon 25 pontot kap (ez a maximális), majdan színpadra lép a Satch-klón K3 zenekar. A névválasztás elég trágya, nemígy a színpadkép és a zene minősége… a gitáros srác akkora Satrianit tolt, hogy majnem lementem hídba. Jön a pontozás, enyhe nyomásra mindenki 5 pontot ad megin, ezért megkapjuk a “korrekt zsűri” elnevezést, aminek egész addig örültem, míg Szacsi le nem baszott, hogy “mosmér?!” Azér!
Aztán az est többi része nem publikus környezetben telt el, és ezt hagyom is így ködbe veszni, nekem azért örök marad.

Steeles képek itt
Dystopia itt