a november idén elmarad.

kiszolgáltatva lenni valaki más kénye-kedvének, bizonytalanságban lenni, érzelmileg lecsupaszítva lenni, állandóan gondolatban más helyen járni, a legváratlanabb pillanatban eszembe jutni, és elmosolyodni, olyan szexnek lenni, ami már nagyon régóta nem, de közben egyfolytában azon agyalni, hogy ez most vajon mi?

na ezt szerettem volna elkerülni, és egészen eddig sikerült is, de asszem most csúfosan elbuktam.

szeptemberben még egy betűt sem írtam ide. kell valami, hogy megmaradjon a szinuszgörbe.
csókolok mindenkit!

tumblira. itt ritkábban fogok ezentúl írni. akkor is csupa érdektelenségről, mint pl zene meg ilyen uncsi fasságok. linket nem rakok, aki szeretne rss-t, az írjon mailt. sok személyes kontent, kevés share, áLatnév.

Oszt jónapot.

mindig ez van, hogy hazajövök, és meg van mondva, hogy mit csináljak másképp.

hottopic:
– fogyjál le
– ne igyál annyit
– ne igyál sört
– szokj le a cigiről

na pont erre nincs szükségem, és nem is hívok fel senki olyat, aki hasonlókat mondana. illetve szeptemberben megint nem jövök haza. szép kis 27. szülinap lesz, alig várom.

nemén: – szerintem neked faszod van.
én: – szerintem te meg buzi vagy.
nemén: – akkor kvittek vagyunk.

és így telnek napjaim.

az úr adta, az úr elvette, de azért hagyott helyette egy halovány fénymásolatot. such a gentleman.

tetrapakozik
ige, szleng
jelentése: a viszonylagosan jó körülmények ellenére folyamatosan elégedetlenkedik, állandóan panaszkodik, minden apróságon fennakad, sose jó neki semmi, illetve minden rossz.
lásd még: firstworldproblems.

értelmi szerző: hagymácska

Hosszú, unalmas, zenés poszt következ. Akinek nem inge…

Bármennyire is tartják egyesek elcsépeltnek, a PASO a kedvenc magyar zenekarom. Meg merném kockáztatni, hogy momentán egyébként globálisan a kedvenc zenekarom, de ez egy eléggé összetett kérdés.

A PASO az egyetlen olyan magyar zenekar, akinek sikerült eljutnia egy eléggé szűk réteg által kedvelt műfajjal a népszerűség egy olyan fokára, ami bennfentesség nélkül csak elég kevés zenekarnak sikerül megalkuvás nélkül. A PASO az egyetlen olyan magyar zenekar, aki üzenetet közvetít, illetve közösséget épít maga körül, és az egész valami olyan zseniális módon szerethetően van előadva, hogy akinek erről az jut eszébe, hogy elcsépelt meg felületes, az egész egyszerűen nem normális. A PASO az egyetlen olyan magyar zenekar, akiről elmondható, hogy folyamatosan épül, és lemezről lemezre egyre jobb lesz. Najó, talán még a Subscribe-ról mondhatnék ilyeneket, de mint köztudott, nem szeretem a Subscribe-ot.

Van ez a fixa ideám, hogy ha valamelyik kedvenc zenekarom kiad egy új lemezt, akkor azt félve hallgatom meg, alapos mérlegelés után, mert mindig tartok tőle, hogy nem fog tetszeni. A PASO-nál hálistennek alaptalannak bizonyult a félelmem, bár a májusi lemezbemutatóra úgy mentem el, hogy nem ismertem, csak egy-két számot az új lemezről. Ennek ellenére az a koncert annyira jól sikerült hogy rögtön utána vettem is egy pólót, hogy több ízben is felállt a karomon a szőr. Aztán azon gondolkoztam, hogy mi lett volna, ha neadjisten ismerem is a lemezt.
Na az után a buli után történt, hogy találkoztam Lipivel a pultnál, és elkezdtem sorolni, hogy „a billentyűs, az valami hihetetlenül zseniális. De hogy a trombitás is. Meg Kristóf is. Meg a hegedűs. Meg te is. Meg basszus mindenki.” Na és valahogy akkortájt jöttem rá, hogy képtelenség bárkit is kiemelni, meg szükségtelen is. Csak valahol hihetetlen, hogy egy 11 fős zenekar ennyire együtt bír lenni.

Hogy az albumról is írjak valamit, ha már eredetileg arról akartam írni, azt kell tudni róla, hogy rossz szám nincs rajta. Van kicsit uncsi szám, meg van nem olyan jó szám, de rossz egy sincs. Személyes kedvenceim amúgy a PASO-tól általában a feldolgozások. Ez a zenekar akármihez nyúl, az arannyá változik, nincs ez másként a Liszt-féle Liebestraummal sem, de egyébként a legkedvencebb az a Kalákás Nandu, aminek mondjuk semmi köze ehhez a lemezhez, de akkor is. A másik nagy kedvenc az Úszom az árral, talán pont a különlegessége miatt: lassú, magyar szövegű ska hegedűvel. Ha van olyan, hogy kellemes melankólia, akkor ez a szám az. A Basszuskulcs portál igen jól sikerült lemezkritikájában is megemlékeznek róla, és én is egyetértek vele, hogy Krsának nagyon jól áll a magyar szöveg, egyszerűen nem találok rá jobb szót, mint, hogy kellemes, a szó legjobb értelmében véve.

Akiről mindenképpen meg kell emlékezni a Lovemonster lemez kapcsán, az Subicz Gábor, akinek egyébként kifejezetten jól áll a trombitálás mellett az éneklés, meg a szemüveg. Azon kívül, hogy (ha jól tudom), akkor ő tervezte a borítót is – itt jegyezném meg, hogy ez is mennyire aranyos már, hogy szinte a zenekarral járó összes feladatra kerül egy tag, aki ért hozzá, és nem kell külön grafikus, stylist, fodrász, szakács, meg ilyen felesleges dolgok -, rittyentett néhány olyan számot erre az albumra (Elhagytam magam, She’s my baby), hogy gyakran észre sem veszem, hogy már körülbelül nyolcadjára pörög le ugyanaz. Egyébként én mindig kicsit félek a jazz-től, hogy nem értem, meg túl sok lesz, de Subicz Gábornál bele merészeltem hallgatni a szólóprojektjébe, és Pas-nak például úgy küldtem át MEO-ra, hogy „némmá, jó jazz”. Szóval innen is pacsi Subicz úrnak, és biztos vagyok benne, hogy elképesztően sok mindent tartogat még számára a zenészlét.

Ami a PASO’s Roots Rockers lemezt illeti (merthogy az is van hozzá), körülbelül háromszor hallgattam végig összesen. Nem azért mert rossz, hanem számomra kicsit lassú, kicsit túl elszállós, kicsit unalmas. Egyszerűen csak arról van szó, hogy nem ad annyit, mint a Lovemonster, ami viszont idén eddig a legtöbbet.

rájöttem közben, hogy annak rengeteg előnye van, ha nincs net ott, ahol aktuálisan lakik az ember:

– nincs éjszakai ámokfutás, majd reggel délben a géphez rohanás, törlés

– nincsenek kínosan végződött csetelések

– tovább alszom reggel 10 perccel, mert nem _kell_ megnézni, hogy írt-e valaki ímélt (sose ír senki semmi fontosat, a leveleim 80%-a a fb-ról jön különben is)

– rájön az ember, hogy csomó mindent lehet csinálni (nekem például megint kijött a grafomániám, de elkezdtem olvasni, igaz, h pdf-ben, de igazi könyvet a pánkokról)

igazából egyetlenegy hátulütője van a dolognak: kurvára hiányzik az az érzés, hogy ha nincs meg valami, akkor torrent, és 5 perc múlva megvan 🙁