az éjjel azt álmodtam, hogy rendőr norbert barátommal és az ő héda haverjával voltunk hárman egy számomra ismeretlen szórakozóhelyen, ami nagyon sok kis szobából állt. a szobákat függönyök választották el egymástól és _geci sok lépcső_. a lépcsők persze keskenyek voltak, nem volt korlátjuk és szétcsúsztak rajtuk a fokok, már ahol nem betonból voltak, ahol meg abból, ott omladoztak, meg 1 méter szakadék volt két fok között meg hasonlók. és csak egy út volt,ahol biztonságosan lehetett átjutni az egész kibaszott kocsmán, de azt csak rendőr norbert ismerte, aki időközben eltűnt, így aztán bejutottam, de ki már nem. mi ez, ha nem üvegbörtön?
faszom.

új kategória.

gyorsan leírom mielőtt elfelejtem.
szóval tegnap, az este 9 és 10 óra közé tehető elalvásom során azt álmodtam, hogy volt otthon sok állatunk, és kb 4 macskánk, s köztük volt egy szürke cirmos kiscica, aki utálta a macskákat. nem vettem észre rajta, hogy a kutyákat és egyéb élőlényeket különösebben kedvelné, de a többi macskát nagyon utálta, így el is neveztük lupus-nak. lupus fújt, karmolt, és folyton olyat csinált, ami miatt én többször is megpofoztam, de csak arra emlékeztem egész pontosan, hogy amikor kinyomta a csöngő telefont, akkor akkorát lekevertem neki, hogy leesett a székről.
ezzel párhuzamosan otthon (dágon), az utcánkban közlekedő 95-ös buszon hagymácska az utcánkban lakó lányokkal utazgatott.

borzalmas álmom volt az éjjel, biztos annak köszönhetően, hogy egyedül aludtam, elszoktam már ettől.
felhívott (!) az épszerk tanárom, feri, hogy má megin megbuktam, és különban is mit képzelek magamról, ilyen dolgozatot beadni és hogy elbasztam a hidraulikus tervezést (????) , és jobb lenne ha befejezném az egyetemet, mert aki egyszer megbukik, azok nagy része úgyse tud soha továbblépni.
majd kitért arra, hogy tudja, hogy múlt héten ahelyett, hogy tanultam volna, elmentem inkább koncertre, és az én hibám az egész.

ja aztán ezen felbuzdulva újraálmodtam a dream koncertet is – petrukki, kamion, gitár, ilyesmik.

mindenesetre kezdek aggódni, hogy idén sem lesz meg a kibaszott épszerk, a kurva életbe immár.

ma reggel azt álmodtam, hogy a csabával valami rágcsálókat akartunk megsütni vacsorára a hegyoldalban, ám végül a vegetáriánus kaja mellett döntöttünk. csak a miheztartás végett.
a metszetrajzolás a világ legnagyobb kibaszásai közé tarozik.

sokadik térdkattanás utáni felébredés, majd visszaalvás terméke ez a klasszikus, amikor is:
Zorával és Morcossal dream theater koncerten voltunk, ami annak ellenére, hogy mindig a pecsa szabadtéren van, most valamiért a csarnokban rendezték meg, ahol is 3 méter magasan volt a színpad. az előzenekar koncertje előtt james labrie haknizott egyedül, s meglepő módon beszélt magyarul. néhány ismerős arccal magyarok által írt angol szövegű hősmetál dalokat énekeltek, mire ő megjegyezte, hogy ‘ha szegény anyám ezt látná…’
ekkor jött el az a pont, mikor megkérdeztem Morcostól, hogy merre van a büfé, amit nem találtam meg, viszont találtam egy nekem címzett, plakátméretű, kék színű nyomtatványt, melyen színes betűkkel olyasmi állt, hogy teljes nevem-nek, aki blablabla (nem emlékszem) megúszta a 4500 5900 8900 Ft-os belépő megfizetését. így áthúzkodva, bizony. így volt rajta.
és akkor nyilallt a fejembe, hogy basszus tényleg elfelejtettem belépőt venni, mert korán jöttem, satöbbi, de akkor már késő volt, mert mindent elözönlöttek a jegyellenőrök, és az egyik elkapott és meghúzta a hajam. és akkor kérdeztem, hogy hol lehet jegyet venni, és megmutatta.
aztán rájöttem, hogy nincs nálam annyi pénz, és akkor atm, ahol kétszer elbasztam a pin kódomat, meg egy csomót húztam az időt, emiatt mögöttem már marha sokan álltak. és végül 5 rugó helyett 200 forintot adott ki az a szar – kéccázat bazmeg-, és újra be kellett állnom a sor a végére.
na és akkor felébredtem.