nemén: szeretném, ha kicsit kevesebbet érnél hozzám a kantinban, mert azt fogják hinni, hogy járunk, pedig nem.
én: o.O
nemén: ami persze nembaj, csak nem igaz, érted.
én: -.-
nemén: szeretném, ha kicsit kevesebbet érnél hozzám a kantinban, mert azt fogják hinni, hogy járunk, pedig nem.
én: o.O
nemén: ami persze nembaj, csak nem igaz, érted.
én: -.-
nemén: jövőre egy nappal kevesebb szabim lesz 🙁
én: ?
nemén: betölti a 16-ot a gyerek.
én: akkor csinálni kell újat.
nemén: csilla, te nem akarsz két nappal több szabit?
én: 🙁
az embereknek új hobbijuk van a munkahelyemen, mégpedig az, hogy a frászt hozzák rám.
főni: és sokan gratuláltak már?
én: elég sokan, majdnem ugyanennyien kérdezték, hogy átgondoltam-e jól?
főni: ugyanazok az emberek?
én: viszonylag nagy az átfedés.
amúgy úgy van ez, hogy a menedzsment gratulál és tanácsokat ad és bízik bennem, a közvetlen kollégák meg kiröhögnek, mekkorát fogok szopni, dehát ennek tudatában írtam alá a lapot.
amúgy igazuk van, ma például utasítást kaptam rá, hogy egynél többet ne ásítsak lehetőleg, meg aludjak többet. pedig még csak hétfőn kezdek majd. remélem, pisilni azért majd még mehetek.
az a jó abban, hogy a tumblerért cserébe teljesen leépítettem ezt a blogost, de most, hogy töröltem magam onnan a rút emberek miatt, még mindig visszajöhetek ide nyalogatni a sebeimet, meg kiszarni magamból, hogy például mennyi minden fog történni a következő másfél hétben:
– új albiba költözöm és végre egyedül
– leköltözöm konténer irodába, aztán rá két hétre a termelésirányítóiba, mert
– szeptembertől új pozícióm is lesz
– nemsoká 29 leszek
– a blogom meg 10.
mert ugye ezt a blogost nem olvassa senki, így tehát rút emberek se.
más nincs.