az basz fel igazából, hogy rámhajtanak férfiak (sosem én kezdem ezeket), majd amikor engedek a csábításnak, egyszercsak közlik, hogy köszönik szépen, remekül elvannak, és ők tulajdonképpen csak szexkapcsolatot szeretnének (“legyünk barátok, és néha szexeljünk is” – az utóbbi fél évben ez kétszer hangzott el).

egyszerűen már a legelején az esélyét is lenullázzák annak, hogy esetleg legyen a dologból valami, és ez kurvára sérti az önérzetemet. az a durva, hogy ezek a férfiak semmivel sem jobbak nálam, általánosságban sosem, de az egyes mutatók szerint is áltában alulmaradnak mindenben (outfit, függetlenség, karrier, intelligencia stb.), és akkor ők ítélnek engem olyannak, akivel jókat lehet beszélgetni meg szexelni, de ennél többet nem. persze tisztában vagyok vele, hogy valszeg nem velem van bajuk, hanem azzal, hogy még a végén szembe kell nézni kötöttségekkel, meg alkalmazkodni kell (nekem sem hiányzik kurvára amúgy). meg azzal is tisztában vagyok, hogy ha várnék, akkor ezekből a kezdeménykből bármi lehetne, de rendszerint 1-2 hónap alatt annyira felbaszom magam rajtuk, hogy szó nélkül lelépek inkább. hát a faszom fog “küzdeni” egy olyan férfiért, akinek szarabbak a skilljei, és még ő mondja nekem, hogy eddig és ne tovább. én kajakra nem értem, hogy ekkorát fordult a világ, vagy mi történik az emberekkel, de

ilyen típusú férfiak, hát ti hol a faszomban éltek?